Eszti
Szuperjól sikerült az elmúlt hétvégém. A szombatomat egy egyórás thai-masszázzsal kezdtem. Nem szexmasszázs, ez ki is volt emelve:))) Délben pedig a családdal vendéglőben ebédeltünk, de előtte én még shoppingoltam egy kicsit:) Este pedig barát-családék jöttek vendégségbe. Vasárnap pedig kint voltam a Kapcsoltat koncerten. Lionel Richie egyszerűen fantasztikus. A Megasztárokért annyira nem rajongok, a nevüket se tudtam, a reggie-sztár bácsiért sem voltam oda. Viszont sikerült egy nagyon VIP zónába verekednem magam, így nem is kellett a kivetítőt néznem, mert élesben láttam mindent a színpadon. Ami viszont nagy meglepi volt nekem, az a két női In-Kalos biztonságis. Komolyan nem láttam még nőt In-Kalosként.

Az összes bajom csak annyi volt, hogy ma reggel dolgozni kellett menni:)
Eszti
Hosszas kutakodás után az Aerovivánál intéztem a repjegy-foglalást. Igen, utazni fogok:)) Egyszerre kapom meg az ajándékom a diplomámért, a születésnapomra, karácsonyra meg húsvétra:) Ausztráliába fogok utazni novemberben, Kuala Lumpuron keresztül, ahol meg fogok állni két napra szétnézni. A vízumot még nem kezdtem intézni, holnap megyek a követségre megérdeklődni, hogy milyen papírok kellenek hozzá és hogy egy meghívólevél biztosabbá teszi-e a turista vízumot. Kuala Lumpurból ugyanis Melbournbe fogok érkezni, ahol rokonok fognak elszállásolni, az egyikük pedig kísérgetni fog, már amikor éppen ráér. Ill. én most nagyon úgy beszélek, mintha már meglenne a vízumom, de most annyira boldog vagyok, hogy nem tudom elképzelni, hogy visszadobják a vízumkérelmem.
Eszti
A hét elején 3 napot Párizsban voltam. A Juventus Rádiótól nyertem két jegyet a Maroon5 párizsi koncertjére, amit felajánlottam két unokatestvéremnek, akik ikrek és imádják ezt az együttest. Édesapjuk azonban nem engedte őket egyedül, úgyhogy végül még én fizethettem azért, mert nyertem:)) Alább olvasható az élménybeszámoló:


Én Wizzair-rel mentem oda, Sky-Europa-pal vissza. A Wizzair-rel sokkal jobban meg voltam elégedve. Az unokatestvéreim Sky-Europa géppel utaztak mindkét irányban. Párizs felé 3 órát késett a gépük, ami azt eredményezte, hogy 15 perccel elõttem értek a szállásra, holott menetrend szerint 5 órával elõttem kellett volna.
Miután én is bejelentkeztem és kicsit felfrissítettem magam rögtön neki is vágtunk a városnak. Ekkor nagyjából este 6 lehetett. Szállásunk a Sacre Cour aljában volt, így elõször oda mentünk fel. Rögtön meg is állított minket pár fekete srác, hogy akkor õk most készíetnek nekünk úgynevezett Gligli-t, ami egy hagyományos afrikai karkötõ. Mire észbekaptunk, már mind a hármunké kész volt, s mosolyogva mondták, hogy az amerikaiaknak 10 Euroért adják, de nekünk csak 5, mert mi magyarok vagyunk. Az egész nem ért többet 100 forintnál, úgyhogy el is határoztam, hogy én is megyek Gligli készítõnek a Sacre Cour aljához. Pár fénykép készítése után átsétáltunk a Montmartr-ra, ahol rögtön le akartak festeni minket, de ekkor gondosan magyarul szólaltam meg, így békén hagyott minket mindenki. Ezt követõen egy hatalmasat sétáltunk és felfedeztünk magunknak pár pékséget és kisebb boltot. Egy bagette vásárlása után elmetróztunk a Diadalívig, s fel is mentünk a tetejére. Az ikreknek a gumikerekes metró volt a legnagyobb élmény az utazásban. Azt még most sem tudom, hogy elhitték-e, hogy Párizsnak tényleg 14 metróvonala van, s az 5 RER vonal még ki is egészíti ezt. A Diadalív tetejérõl is készítettünk pár képet, megnéztük a sugárutakat magunknak, s átsétáltunk az Eiffel-toronyhoz. Nem térkép alapján, hanem követtük a kimagasló tornyot. Pánikba csak akkor estek egy kicsit, amikor egy épület takarásába került és nem látszott. Felmentünk a legfelsõ szintjére a toronynak. Csak én lettem picit rosszul, mert nagyon tériszonyos vagyok.
A Concorde térre mentünk át innét, addigra már besötétedett. Véginéztünk a Champs Elysées-en és visszasétáltunk rajta a Diadalívig. Ott felszálltunk a metróra és visszamentünk a szállásra. Fél 12 körül értünk vissza.
Másnap nehezen tudtunk felébredni, 8 helyett fél kilencre mentünk reggelizni, de utána ismét nekivágtunk Párizsnak. Notre Dame, Luxemburg park, Katakombák, Pére Lachaise temetõ volt az útvonalunk. Nekem a Katakombák volt a szívem vágya, de felújítás miatt zárva volt. Ilyen az én formám. Így még egyszer vissza kell mennem Párizsba:)) Miután a temetõt is megnéztük, visszamentünk a szállóba és az ikrek elkezdtek lázasan készülõdni a koncertre. Pólók, smink, haj beállítása és röpke egy óra elteltével indulhattunk is. A metrónk azonban nem járt baleset miatt, így más útvonalon kellett mennünk. Elkísértem õket a koncert helyszínéig, s amíg õk ott voltak, én vásároltam sajtot és behoztam egy kicsit az alvás-lemaradásomból. Eléjük is mentem, de ahol át akartam volna szállni, azt az állomást éjszakára lezárták felújítás miatt. Busszal jutottam vissza a koncert helyszínére. Nem sokat meséltek nekem róla, csak annyit, hogy a második sorban álltak és ilyen jól még sosem láttak együttest. Sokat ugráltak, jó volt a hangulat, s bár a legtöbben melltartókat dobáltak a színpadra, õk csak egy pólót vágtak oda:))
Harmadik nap néztük meg a Pompidou központot, az Invalidusok templomát és a Louvre-t. Ott éppen egy diáktüntetés volt a piramis alatt. A legtöbben õket fényképezték ahelyett, hogy elindultak volna múzeumot nézni:) Nekünk azért sikerült megnéznünk a legalapvetõbb dolgokat: Mona Lisa, A Diszkoszvetõ, Milói vénusz, Napóleon megkoronázása és az a szobor, aminek sosem tudtam a nevét, de nagyon szeretem:)) : egy fejetlen angyal.
A reptérre idõben értünk volna ki, de a lányok Orly Sud helyett Orly Ouesten szálltak le az Orlybus-ról, és amire visszaszálltunk, az visszavitt minket Párizsba. Ott kicsit pánikba estünk, hogy lekéssük a gépet, de aztán megláttam egy hotelt, ahova bementem és megkértem a portást, hogy hívjon taxit. A taxi beszélgetéssel mindennel együtt ott volt 10 percen belül, ami már csak azért is szép teljesítmény volt, mert én nem tudtam franciául, a portás pedig nem beszélt angolul. De a mutogatás, mint nemzetközi nyelv és néhány minden nyelven érthetõ szó, mint taxi csodákra képes:)) A reptérre így fél órával indulás elõtt értünk ki, ahol jött a malõr, hogy nem volt kifizetve az ikrek jegye visszafelé. Rohanás ide-oda, néhány telefon, majd lehúztam a kártyám, és a gép majd' egyórás késésének köszönhetõen idõben odaértünk a repülõgéphez.

Mindent összevetve, én jól éreztem magam, a lányok pedig egyenesen transzban voltak a három nap alatt. Remélem a jegy-kérdés is megoldódik lassan.


Végeredményben nagyon örülök, hogy megnyertem a játékot, de okultam a történtekbõl: ha legközelebb nyerek valamit, nem fogom felajánlani másnak:)