Eszti
Nemrég voltam vért adni. Be kellett jelentkeznem előre, így időre mentem. Két kérdőívet kellett kitöltenem, rengeteg aprólékos kérdésre kellett válaszolnom. Ha pl. valaki 1980. és 1996. között 6 hónapnál hosszabb ideig élt Angliában, akkor nem adhat vért. Hogy miért, azt nem tudom. S a recepciós azt is megkérdezte, ettem-ittam-e eleget. (Min 4 pohár víz)

Mikor sorra kerültem, rá kellett állnom egy mérlegre (45 kg. alatt ugyanis nem lehet vért adni, rendes, hogy kinézte belőlem 70 fölötti testsúllyal, hogy alatta lehetek:)) ) Utána behívtak egy szobába (amúgy három orvos dolgozott a Chatswood-i vérellátóban), ahol átnéztük együtt a kérdőívet és feltett pár kérdést azzal kapcsolatban. A válaszokat mind számítógépre vitte. Ja, még a recepción felvették az adataimat, ugyanis nem lehet vért adni olyan igazolvány nélkül, ami legalább 3 különféle adatodat nem tartalmazza. Ez lehet fénykép, aláírás, lakcím, születési dátum stb. Aztán megmérte a vérnyomásomat, az tökéletes volt. Megszúrta az ujjam, hogy vérmintát vegyen a vasszintemhez. Na az csak 116 volt, a minimum pedig 120 véradáshoz, de azt mondta a hölgy, hogy megnézik a vénámból vett vérben is, mert az ujjbegyből vett vér nem mindig ad pontos adatot, mert ott előfordulhat, hogy rossz a keringés. Az ujjamra pedig egy kis, kör alakú ragtapaszt tett, hogy elállítsa a vérzést. Általában bal kézből adok vért, ezért mintát a jobból vett. Ott már 120 lett, így örömmel konstatáltam, hogy adhatok.

A széken, amibe leültem, csak megnyomtak egy gombot, minek hatására emeljedett vagy 30 centit, kiugrott egy lábtartó és a hátrésze is hátradőlt, így rögtön fekvő helyzetbe kerültem. A felkaromat egy vérnyomásmérő-szerű mandzsettával elszorították, majd pumpálnom kellett egy kicsit, hogy a felszínre hozzam a vénámat. A jó helyet megjelölte egy zöld színű folyadékkal a nővérke, aki szúrt, majd szúrt. Hamar levették a vért, s amikor kihúzták a tűt, egy ugyanolyan ragtapasszal ragasztották le a szúrás helyét, mint az ujjamon, majd rátettek nyomásként egy kisebb összetekercselt gézt, s körbekötötték egy ramofelx-szerű, de gézként tekerhető valamivel, amit le se kellett ragasztani, mert önmagától odaragadt magához. Mikor ezzel végzett a nővérke, mondta, hogy feküdjek még egy kicsit, mire egy másik nővérke megkérdezte, hogy hanyadik véradásom ez. Mondtam, hogy a tizedik, erre azt mondta, hogy akkor ha jól érzem magam, akkor felkelhetek.

Át is mentem az "élelmező" részbe, ahol megkérdezték, hogy turmixot, almalét, baracklét vagy más innivalót kérek-e. Én kértem egy almalét. Leültem az egyik asztalhoz és a hölgy kihozta az almalét s egy kis nylonzacsiban (amin vércseppecske meg köszönjük a véradást felira volt) adott némi ételt is. Egy mini Mars szeletet, egy mártogatós snack-et, egy kisebb zacskó chipset és két süteményecskét. A falon pedig kint volt, hogy március 7-én vagy az után adhat vért legközelebb az, aki ezen a napon adott. A legvégén meg elvettem a recepcióról két matricát. Az egyik az autóra való, felirata: vezess óvatosan mögöttem, mert véradó vagyok és még szükség lehet rám. A másik egy vércsepp alakú, amit pólóra kell ragasztani, felirata: legyél hozzám ma nagyon kedves, mert vért adtam. Autóm ugyan még nincs, de a másikat kiragasztottam magamra, s az egyik boltban az eladó el is kezdett velem beszélgetni a véradásról.

Magyarországon ez a következőképpen zajlik:

Az ember odamegy a kihelyezett véradásra. Aki szereti a Vöröskeresztet, az a vérellátóba nem is megy be vért adni, mert két külön szervezetről van szó, s a vérellátó igyekszik bebizonyítani, hogy a Vöröskeresztre nincs szükség a véradás megszervezésében, hogy azt a fejenkénti 300 forintot is elvegye a VK-tól. Ezért pl. 2 nappal a székházbeli véradás előtt kiküldi az sms-t, hogy vérhiány van, s az, aki nem tudja, hogy nincs, hanem csak a pénzről szól az egész, az el is megy és leadja a vérét a Karolina útnak, s így a VK a 2 nappal későbbi véradáson 100 helyett csak 50 véradót tud felmutatni, majd jön a Karolina út nagy mellénnyel, hogy a VK nem tud szervezni.

Szóval a véradáson az ember végigüli a sort, hogy kitölthesse a kérdőívet. Be kell mutatni igazolványt is, majd az ujjbegyből vesznek mintát. A mintavétel eredményével és a kitöltött kérdőívvel az ember bevonul a rögtönzött paraván mögött ülő orvoshoz, aki végigfut mindezen, néhol kérdést tesz fel, majd vérnyomást mér. Ha alacsony a vasszintem, akkor elküld, hogy legközelebb 3 hónap múlva jöhetek. Ha előző nap bevertem a nagylábujjam és véraláfutásom van, akkor is. Ugyanis az orvost is a vérellátó adja, s ha a vérellátó nem tudott elég embert elszikpkázni, akkor az orvos még mindig ki tudja szűrni a megfelelő számú embert mindenféle mondvacsinált okokkal.

Utána, ha kiálltam minden próbát, akkor mehetek a tasakokért, amibe leveszik a vért, s várok, amíg felszabadul hely. Ezalatt innom kell egy pohár teát, majd leülök, megszúrnak, s amíg le nem veszik a vért, addig néha-néha rámnéznek. Ha kérek, akkor adnak a kezembe gumilabdát, amivel könnyebben pumpálhatok.
Véradás után ha jól érzem magam, ha nem, feküdnöm kell 10 percet, majd lepecsételtetem a véradó igazolványom, s kapok egy utalványt 500 forintról, hogy vásároljak valamit rajta, hogy pótoljam az elvesztett kalóriát. Régebben több különféle előrecsomagolt ételből lehetett választani. Az ajándék azért még mindig jár, abból több különféle van kitéve, lehet belőle választani egyet.

Ja és leragasztani úgy ragasztják le a véradás helyét, hogy belenyomnak egy vattát, majd x alakban két leukoplaszt-csíkot tesznek rá, ami hadd ne mondjam mekkor fájdalommal jár eltávolításkor. Az ujj megszúrása után pedig egy gézlapot adnak, amit rászoríthatok, amíg el nem áll a vérzés.

Összességében az a benyomásom, hogy ha otthon is a Vöröskereszt részét képezné a vérellátó, mint itt, nem pedig különálló szervezet lenne ellentétes érdekekkel, akkor sokat lehetne javítani a magyarországi véradások színvonalán.
Eszti
Mégsem a kollégákkal folytatom, hanem a tömegközlekedéssel, különös tekintettel a buszokra.

Én a North Shore Line vonalán lakom, s a vasútállomástól még buszoznom kell. Namármost a vasútállomás mellett még könnyű megtalálni a busz meggállóját, de a helyzet bonyolódik az út további részén. Ugyanis itt nem úgy jelzik a buszmegállót, mint Budapesten, hogy szépen kitesznek egy jól felismerhető táblát, az oszlopon az ott megálló buszok teljes menetrendjével, az túl egyszerű lenne. Nem. Itt egy utcajelző táblára felragasztják, hogy Bus Stop, vagy egy fára a huszonkétezer fából álló fasor valamelyikére, hogy úgy kell az embernek meresztgetnie a szemét, ha meg akarja látni. Szerencsésebb esetben van egy, az út felé néző pad. Viszont az, hogy melyik buszok állnak meg a megállóban, már nincs kifüggesztve sehol, csakis és kizárólag a vasútállomás melletti megállókban ill. a kórházaknál. Az ember vagy ide születik, vagy elveszett ember... De az autóbusz-szolgálat azért igyekszik megkönnyíteni az ember dolgát, vannak nyomtatott menetrendek, amiket a buszsofőrtől lehet kérni. Úgyhogy ha az ember már kitalálta, melyik busz kell neki, akkor a menetrendjét elkérheti. Most persze azt hiszitek, könnyebb lett az élet ettől. De ki kell ábrándítanom mindenkit. Csak átlag minden 5-6-dik megálló van feltüntetve a menetrendeken, igaz, ott percre pontosan feltüntetik az időt, amikor odaérkezik. A teljes útvonalat még az internetről sem lehet megtudni a busztársaság saját honlapjáról. Biztosan azért, mert ugyanazon számú, ugyanonnan induló busz is két- esetleg három különféle útvonalon közlekedik napszaktól függően. Ó igen, persze a menetrenden található térképen minden útvonal be van jelölve, de az összes megálló mint mondtam, nincs feltüntetve, mint ahogy az sem, hogy mikor közlekedik egyik ill. másik útvonalon.
Eszti
Annak, aki Ausztrália miatt olvassa naplómat :)

Vásárlási szokások

A mi kis boltocskánkban két pénztár van. Az egyiknél van futószalag. Nos ide szoktak lepakolni azon ausztrálok, akik úgy gondolják a kosár csak poénból van kitéve, s úgy vásárolnak, hogy gyűjtik a kezükbe az árut, majd amikor már nem bírják tartani, leteszik, s folytatják a vásárlást. Az mit sem számít, hogy valaki, aki fizetni szeretne, ezek miatt nem tudja felpakolni amit vásárolt.

Másik kategória az, aki nem a kosárba vásárol be, hanem a zöld szatyrába, s amikor jön fizetni, akkor abból pakol ki, amibe azt szeretné, hogy bepakoljak, s még ő csodálkozik, hogy nincs bepakolva a szatyrocskája, mire mondom, hogy mennyit kell fizetnie.

Harmadik kategóriám nagyjából minden vásárlómra megáll. Nylonzacskót azt aztán nem kér senki. Ha 28 különféle dolgot vásárolt, akkor sem. Közel a kocsi, majd elviszi kézben. Vagy csak úgy natúr kíméli a környezetet. Ha véletlenül mégis bepakoltam volna, akkor gondosan kiszedi a szatyorból, hogy ezzel is kíméljük a környezetet. S ha valami csoda folytán mégis elfogadja a szatyrot, akkor előtte azért kér elnézést, hogy elnézést kérhessen, majd mikor megkapta az engedélyt elnézéskérésre, akkor bocsánatot kér, amiért szatyrot kell fogyasztania.

Negyedik kedvencem azok a vásárlók, akik frissen jönnek a kocsijukból, vásárolnak mondjuk 25 dollárért s közli, hogy elnézést, csak 20 van nálam, s kiszalad a kocsijához a maradékért. Hogy közben áll a sor, az teljesen tök mindegy. Vagy ha 5 centre végződik az összeg, s megkérdezem, van-e ötcentese vagy 10centese, akkor közli, hogy a kocsiban igen, és csak ezért képes kimenni a kocsijáig annak ellenére, hogy van nála több is, mint amennyit fizetnie kéne.

Folyt. köv. a kollégáimmal
Eszti
Elhatároztam, hogy nem hozom magammal a jó kis parafabetétes papucsomat Magyarországról, maradjon otthon is ha hazamegyek, s biztos lehet itt is kapni. Ezen felindulásomban egy hónappal ezelőtt elkezdtem Chatswoodot végigjárni. Chatswood tőlünk vonattal 20 perc, több hatalmas bevásárlóközponttal. Én balga azt hittem, papucsot a cipőboltban árulnak, úgyhogy pár hét alatt szorgalmasan végig is jártam a cipőboltokat, s nemhogy parafabetétes, de semmilyen otthoni viselésre alkalmas papucsot nem árultak. Bementem hát a K-Martba, hát ott árultak is papucsot, mindenféle rózsaszín és zöld szőrös csodákat, egyik brutálisabban nézett ki, mint a másik. Végülis vettem egy halványkék frottírpapucsot műanyag talppal, hogy ideiglenesen az is jó lesz, s addig sem a gumipapucsom hordom. Aztán elpanaszoltam a nagyanyósomnak, hogy nem találok papucsot, erre ő azt mondta, hogy mivel az ilyesmi itt "gyógykategória", így nézzek szét a patikákban. Elmentem hát ismét Chatswoodba, s körülnéztem a patikákban. Persze semmi nem volt, ami akár csak hasonlított volna egy parafabetétes papucshoz, de talpbetét annál többféle. Úgyhogy elhatároztam, hogy ha Chatswoodban ennyire nem találok papucsot, akkor elmegyek a másik irányba, Hornsbyba, ami kb. ugyanannyi időben. Hadd ne mondjam, hogy pont azon a hétvégén újították a vonalat, így pótlóbuszok közlekedtek a vonat helyett. Az ottani bevásárlókomplexumot (máshogy nem tudom nevezni, olyan gigászi méretekkel rendelkezik) Westfieldnek hívják. No, itt már meg sem kíséreltem a cipőboltokat végignézni, rögtön kerestem egy patikát, s láss csodát, a patika legeldugottabb sarkában találtam viszonylag nagy választékot olyan papucsokból, amik nekem kellettek. Ha valakit érdekel, a papucs, amit vettem ennek a cégnek a terméke: http://www.maseur.com/ s olyanom van, ami nem tartalamaz sok kis műanyaggömböt a belsejében. Ha valakinek hasonlóra van szüksége, bátran tudom ajánlani a terméket, s ha online a megfelelő részt kitöltitek, még 1 év garancia is van rá.
Eszti
Nos, 24 éves lettem :) Legszebb ajándékom életem párjától kaptam egy Thai szakácskönyv, egy ezüstlánc és egy vacsora formájában. Ő főzött nekem nagyon finomat :) Előételnek volt fésűkagyló garnélával, másodiknak meg mézes mártásban marhahús, spárgával, gombával és egyéb zöldségekkel. Isteni volt, na :)

Pénteken meg nagyanyósomtól kaptam egy szülinapi tortát, 12 gyertya volt rajta (több nem fért rá), így megállapítottam, hogy milyen fiatal lettem :D

A családom pesti részétől pedig egy biciklit kaptam, ma már azzal mentem dolgozni, de a sárhányót és a csomagtartót még nem volt érkezésem fölszerelni.
Eszti
Tudom, nagyon régóta nem jelentkeztem, de remélem azért még akad, aki olvassa bejegyzéseim :)

Kezdem a legfontosabb és egyben legszomorúbb hírrel:

Meghalt anyu nagybátyja, hosszú szenvedés után. Élt 80 évet :( Tegnap volt a temetése, gyújtottam érte egy gyertyát itthon este. Egy év alatt ez volt a hatodik temetés a családban, s ez kezd egy kicsit sok lenni. Tegnap annyira zokogtam, hogy Richard egy váliumot akart adni, hogy megnyugodjak.

Kicsit vidámabb téma:

Kaptam végre állást, két hete dolgozom a tőlünk 20 perc sétára lévő IGA-ban pénztárosként. Praktikus, még útiköltségem sincs, bár erősen gondolkodom egy bicikli beszerzésén. A pénztárosi teendők mellett még a csemegepultnál is ki kell szolgálnom. Most már egyre több dolognak tudom a nevét, de azt, hogy 8 azaz nyolc különféle olajbogyót árulunk, még mindig nem tudtam megemészteni.

Amúgy mindenki azt próbálja megfejteni, honnan van az akcentusom. A kedvencem az a hölgy volt, aki megkérdezte, lengyel vagyok-e, s mikor mondtam, hogy nem, hanem magyar, akkor azt válaszolta: mindegy, közel van a két ország egymáshoz, nem? :)

Tegnap kétszer néztek írnek. Egyszer egy hölgy azt hitte, cseh vagyok, s mikor mondtam, hogy magyar, akkor mondta: ahá, akkor Németországgal határos. Végülis csak egy Ausztria van a kettő között, úgyhogy egész jó a találati arány :)

A cigarettákkal még hadilábon állok, bár már egyre többnek értem meg a nevét, amikor kérik :) Windfield, Marlboro, Dunhill, Kool és Alpine már megy, na meg persze a Benson and Hedges, mert hogy a Drágám is azt szívja. De van még annyi ezen kívül is, mint a rosseb, meg még sodorható cigihez papír és dohány is, dohányból is ezerféle. S persze a kiszerelés is nem csak 20-as vagy 25-ös, van 30, 35, 40, 50 is, s egy márka egy alfaján belül még van karton és papír csomagolású is. Felmerült bennem a kérdés, hogy mégis, aki dohányzik az hogyan dönti el, hogy milyen fajta cigit szívjon, hisz a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. Tegnap meg bejött egy pasas, hogy cigit szeretne. Én kedvesen rámosolyogtam, a hátam mögé mutattam, hogy végülis csak egy egész fal van tele vele, úgyhogy bőven van miből választania :)

Amúgy meg ez a hi, how are you dolog meg úgy zajlik, hogy a főnököm közölte, hogy elvárása, hogy ezt mindenkitől kérdezzem meg, s ha lehet, még beszélgessek is el a vevőkkel. Tudja ugyan, hogy az angolom még messze nem tökéletes, de ez majd úgyis segít, hogy fejlődjön a nyelvtudásom. S mindenkire mosolyogni kell. Hogy úgy mondjam, ezt az ominózus mondatot tartalmazza a munkaköri leírás. És persze mindenki köszöni szépen, a lehető legjobban van. S mikor visszakérdeznek, én is a lehető legjobban vagyok. Vasárnap halt meg a nagybátyám (így egyszerűbb mondani, mintha mindig hozzátenném, hogy anyué), s hétfőn én már úgy mosolyogtam és olyan jól voltam, hogy ihaj. A mai napig nem tudja bent senki, hogy haláleset történt a családban. Tegnap egy nő bejött, persze megkérdeztem, hogy van. Azt mondta jól, majd kis szünet után hozzátette: nem is, tulajdonképpen fáradt vagyok, dehát senki nem erre kíváncsi, nem igaz? S mivel tegnap úgyis el kellett osztogatni valamelyik tésztamárka ajándékba adott dobozait, szépen rámosolyogtam, hogy akkor most, hogy jobb kedve legyen, adok neki egy ingyen dobozt tésztához. Ennek úgy megörült, hogy el is felejtette, hogy fáradt :)

Ezen túl meg a hét elején már én kezdtem tanítani az új kolleganőt. Vicces volt három ott töltött nap után :) Viszont egyre jobb a barátságunk. Mióta 24 évesnek néztem, én vagyok a kedvence:) Valahol 30 és 40 között van, közelebb a 40-hez, de nagyon korán szült először, a legidősebb lánya 24 éves. S nekem is ő a kedvencem, ugyanis a férje Dubaiban dolgozik, úgyhogy elég jól keres, ő meg 5 éve van itt, s 5 évig nem csinált semmit, s most úgy döntött, hobbiból elmegy dolgozni :) Még életemben nem láttam olyat, aki hobbiból dolgozott :) Viszont kedden ő is akkor végez, mint én, úgyhogy felajánlotta, hogy hazahoz munka után. Én meg azt tervezem, hogy egyszer meghívom hozzánk vacsorázni.

Napi 6 órát dolgozom, du 1-től 7-ig, úgyhogy ha még délelőttre is találok valamit, akkor meg leszek elégedve magammal. Tervezem ugyanis, hogy jogot fogok tanulni, az meg ugye nem 2 fillér, de ha három helyről lesz Richarddal pénzünk, akkor meg fogjuk tudni oldani. Anyósom unokatestvére ügyvéd, ő azt mondta, hogy az egyetem maga szerinte túl nehéz nekem az angol miatt, de van egy vele egyenértékű képzés, azt szerinte meg tudnám csinálni. Akit érdekel,
  • ezen
  • a linken olvashat róla.



    Közelebbi terveim között egy kemény matrac megvásárlása szerepel és a Poirot Collection előfizetése :) Előbbi azért, mert elég derékfájós vagyok, s napi 6 óra állás után (a pénztárban nincs hova leülni) igencsak fáj a derekam, itthon meg túl puha matracon alszunk, s ez nem segít abban, hogy elmúljon a fájdalom. Közöltem is Richarddal, hogy amennyiben belátható időn belül nem teszünk szert egy kemény matracra, akkor le fogok költözni a padlóra amíg be nem szerezzük :) Az utóbbi meg azért kell nekem, mert Agatha Christie a szívem csücske, életem párja néha féltékeny is rá :) S a héten jelent meg az első száma, ami egy DVD-ből és egy hozzá tartozó magazinból áll. 10 dollárral alasconyabb a bevezető ára, mint a szokásos ára lesz. Havonta kettő fog megjelenni, s ha jól láttam 32 részesre tervezik. Ha előfizet rá az ember, akkor nagyjából 6 különféle ingyen ajándék jár hozzá, egy harmincas éveket idéző toll és levélbontó készlet, egy DVD játszó, egy mappa, amiben a magazinokat lehet tárolni, 2 Poirot hangoskönyv, egy doboz, amiben a DVD-ket lehet tárolni, a többire meg nem emlékszem. Az előfizetési díjat meg havonként vonják a számláról, csak lenne már hétfő, hogy el tudjak menni a postára :)

    Apropó, magazinok. Megjátszottam a Readers Digest honlapján egy Tahiti utat, s ott a regisztrálás után ajánlották, hogy fizessek elő a Health című új kiadványukra. Én rákattintottam, hogy oké, s akkor megkérdezte, akarok-e most fizetni. Én akkor nem akartam. Erre a magazin két nap múlva a postaládámban volt, s csak egy nappal később jött a levél, hogy a nyilvántartásuk szerint még nem fizettem ki, úgyhogy legyek szíves minél hamarabb. Ilyet én még nem láttam, hogy azelőtt küldjenek egy magazint, hogy kifizettem volna az árát. Amúgy meg járt hozzá egy pedométer, ami azért is hatásos, mert ugyan elvileg arra jó, hogy a lépéseimet számolja, de ha megrázom a készüléket, akkor máris 12-20 lépést hozzáad a már megtett lépésekhez. Az adatokat meg át tudja számolni megtett kilométerre, meg elégetett kalóriákra is. Kíváncsi voltam, úgyhogy feltettem az övemre egy nap, amikor dolgoztam, s hozzávetőlegesen 3,8 km-t tettem meg a 6 óra alatt és 164 kalóriát égettem el.
    Eszti
    Életem párjának remek ötlete támadt. Úgy gondolta, én már kellőképpen értek a kaméliákhoz, úgyhogy gyorsan jelentkezett a nevemben is a Camellia Society standjához segítőnek az augusztus 27-i virágexpóra.

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    Mondjuk nem csak virágok voltak ott, de zömmel igen. Nekünk az volt a feladatunk, hogy akinek gondja támadt a kaméliái gondozásával, annak a kérdéseire válaszoljunk. Hadd ne mondjam, mennyire értek a kaméliákhoz, de a kérdéseket legalább megértettem, amiket föltettek nekem, s ezt haladásnak könyvelem el a nyelvtanulásomban :)) Azt meg gyorsan megtanultam, hogy bármi gond merül fel, sea soil a megoldás :D Egy idő után azonban inkább prospektusokat vagdostam fel, s rábíztam a szakértőkre a tanácsadást, szerencsére voltak még a society-től 3an Richardon kívül. Meg könyveket is adtam el.

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    Azonban a prospektusok is elfogytak egy idő után, úgyhogy elindultam körbenézni az expón. Vettem zöldtea és paradicsom magokat, meg egy fotóalbumot az esküvői képeinknek. Nagyon gyönyörűen néz ki. A borítójába is lehet képet tenni, s a szélén egy fémből "kifaragott" virág található. Azonnal beleszerettem, amint megláttam :) Ám a legérdekesebb képződmény, ami szembejött velem az expón, az kétségkívül az alábbi madár volt :)

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    Meg kellett tippelni, hogy hány narancsból rakták össze, de gondolom nem nyertem, mert akkor már értesítettek volna :)

    A nap végére rendesen kifáradtunk mind a ketten, pedig én alig csináltam valamit :)

    Kedden meg nálunk volt a Camellia Society Meeting. Sütöttem egy adag sós, egy adag édes aprósüteményt és 2 "sündisznót", azaz fogpiszkálóra szúrt kiskatonákból tűzködtem annyit egy fél káposztára, hogy teljesen beborítsa. Ez utóbbinak nagy sikere volt, de csak az egyik fogyott el, a sós sütinek kb. a negyede, az édesből meg szinte semmi. Viszont legalább megdicsérték a főztömet, meg az angoltudásomat :) Igaz, csak a végén mentem be, amikor már nem volt szó kaméliákról :) Akkor már teát ittak, s eszegettek.

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    Szerdán pedig hajnalban (igaz, az már inkább csütörtök volt :) ) elültettük a zöldteát és egy zacskó paradicsomot. A paradicsom lusta, még nem nőtt ki, az 5-6 zöldtea magból azonban már kettő is elkezdett nőni :) Igaz icipicikék még, apró kis levélkékkel, de már nőnek :) Szívbajt csak akkor kaptam, amikor elolvastam a zacskót, s megtudtam, hogy darabonként 4 méterre fognak nőni :)
    Eszti
    Nos igen, férjhez mentem :) Az esküvőm nagyon jól sikerült, leszámítva, hogy a kántor elfelejtett eljönni. A rabbi bácsi viszont hajlandó volt levezetni egyben az egészet :) Reggel a fodrásznál kezdtem, majd a koszorúslányom már itthon megcsinálta a sminkem, felöltöztem, s Richard egyik kollegája egy 50 éves Mercedesszel elvitt az esküvő helyszínére. Szépen fel volt díszítve, s olyan léleknyugalommal kocsikáztunk, mintha nem is az esküvőmre mentünk volna :)

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    Ott pár fotó készült, majd aláírtam a szükséges papírokat és jött a hüpe. A csokromat letettem az asztalra az aláíráskor, naná, hogy elfelejtettem felvenni, s anélkül mentem a hüpe alá. A végére viszont a kezembe került :) Megkerültem Richardot egyszer, aztán ő felhúzta az ujjamra a gyűrűt, majd a szüleink megitattak minket borral, s felhúztam én is az ő ujjára a gyűrűt. Érdekesség, hogy a mutatóujjra kellett. A ceremónia előtt Richardtól még mekérdezte a rabbi, hogy én vagyok-e az, akit el akar venni. Csak miután mondta, hogy igen, lehetett lehajtani a fátylamat. Ez azóta van így, mióta Jákobhoz Ráhel helyett Leát adták hozzá, s ez csak a fátyol felhajtása után derült ki. A ceremónia után meg még be kellett mennünk egy szobába kettesben, a rabbi bácsi és egy tanu pedig ránk zárták az ajtót, s egy perc múlva nyitották ki ismét. Megkérdezték, még mindig házasok vagyunk-e, s az igen után nyilvánított minket a rabbi bácsi végérvényesen házasokká :) Nem volt viszont semmi "igen, akarom" vagy "most már megcsókolhatod a menyasszonyt", viszont hihetetlenül jó érzéssel töltött el ez az egész.

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    A lagzi igazán jól sikerült. Kóser volt az étel, de ennek ellenére finom. Csak Richardnak nem fogom soha megbocsátani, hogy a "Hey girl, hey boy" című számra vonultunk be :) A "Here we go" résznél akkorát pörgetett rajtam, hogy majdnem kipörögtem a kertből :)

    Menyasszonyi táncot is próbáltunk produkálni, de szegénykémnek annyira falába van, hogy még követni sem tudott, pedig nagyon megpróbáltam vezetni :) Viszont annál jobbat derültünk mi ketten :D A nagypapám otthon megnézte a felvételt, s azt mondta, gyönyörű voltam, de amit mi tánc címén produkáltunk, azon nem tudta eldönteni, sírjon-e vagy nevessen.

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    Este a
  • Westinben
  • voltunk. Isteni nászéjszakánk volt ;) Ez a hotel maga az álomkastély. Akárkinek van fölös 300 dollárja, töltsön ott egy estét. Mondjuk mi megkaptuk nászajándékba :) A szobán kívül az tetszett a legjobban, hogy korlátlan forrócsoki fogyasztás is benne volt az árban :) Hihetetlenül nagyon jól éreztem magam :)

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge
    Eszti
    OFF Brizzy, attól, hogy anoním, még kifejtheti a véleményét :) S még az is előfordulhat, hogy igaza van, s lehet, hogy fejjel rohanok a falnak, de akkor is hozzá akarok menni Richardhoz, mert szeretem. ON

    Pénteken megcsináltattam a körmeimet, most nagyon tetszenek:) A holnapi esküvő forgatókönyvéből alig tudok valamit, de nem baj, meglepetésekkel szép az élet :)) A hüpe utáni résszel már teljesen tisztában vagyok, de hogy a hüpe alatt milyen sorrendben, mit és miért kell csinálnom...

    A nászéjszakánkat a Westenben fogjuk tölteni, s őszintén, én jobban várom az éjszakát, mint az esküvőt :)

    S ami még jobb, a sokakat megmozgató és véleménnyilvánításra késztető események óta Richard mintha mintavőlegény lenne. Inni azóta összesen két pohár bort és egy üveg sört ivott. Elkezdtünk beszélgetni, komolyabban is, de még szükség lesz komoly beszélgetésekre. Azt mondta, az esküvőig még picit iszogatni fog, nem akar elvonási tüneteket produkálni pont a nagy napunkon. Nem tudom mennyit jelent ez a pici annak fényében, hogy már csak egyet kell aludni az esküvőig és az eset óta ezidáig csak az említett mennyiséget itta. Ma nem alszik itthon, úgyhogy nem fogom látni, mit és hogyan és mennyit, csak reménykedni tudok és bízni benne. Ez utóbbi kétségkívül jobban megy, mióta látom, hogy csökkent, ráadásul drasztikusan az alkoholfogyasztása.
    Eszti
    Az ominózus eset óta Richard hihetetlenül figyelmes és gyengéd velem. A történtekről és a jövőről történő nagy-nagy beszélgetés még odébb van, egyelőre csak egy icuri-picurit sikerült beszélnem vele erről. Nem tudom ez a hirtelen jött figyelmesség meddig fog tartani, de örülök neki. Viszont hiába a kedvesség, gyengédség, nem fogja megúszni a beszélgetést a témáról. Az esküvőt meg fogjuk tartani, ma egyennyakkendőket is vettünk a hüpét tartóknak, a két vőfélynek és Richardnak. Csak remélni tudom, hogy ennyire durva jelenet a későbbiekben nem fog előfordulni, de nem vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem, most aztán egy életre megváltozott...
    Eszti
    Csúnya dolog, amit csináltam, de az sem volt szebb, amit ő tett. Még a sebimitációs tanfolyamról maradt egy tégely olyan kenőcsöm, amit sokkos sérült imitálásához kell használni, tehát falfehér lesz tőle az ember arca. Miután még délután sem volt hajlandó szóbaállni velem, használatba vettem. Ő elment, én bekentem az arcom. Találtam némi altatót, abból párat lehúztam a WC-n, lefeküdtem az ágyra, magam mellé tettem a hiányos levél gyógyszert meg egy félig teli pohár vizet és lehunytam a szemem. Vártam, hogy visszajöjjön. A hatás megvolt. Rögtön rohant a szomszédban lakó ápolónőhöz, kétségbeesetten próbált felrázni, megtudni, hány tablettát vettem be stb. Amíg az ápolónőért volt, beküldte hozzám a nagymamáját, hogy figyelje az életjelenségeimet. Én azt mondtam neki, hogy csak nagyon fáradt vagyok, és lefeküdtem aludni, a tablettákat meg lehúztam mert mérges voltam, csak már valami miatt nem tettem vissza a helyére a levelet. Amikor az ápolónő átért, megvizsgálgatott. Mindent rendben talált. Mondtam, hogy fázom, meg kavarog a gyomrom. Ő a jet-lagged dologra fogta az egészet. Közben a takaróval úgy forogtam, hogy le tudjam törölni a krémet, így a normális színem is előkerült. Miután az ápolónő elment, Richard mondta, hogy csak pihengessek, hozott vizet, hogy igyak, s megkérdezte, mitől vagyok ilyen fáradt, hisz végigaludtam az egész éjjelt. Erre megkérdeztem, tényleg nem emlékszik-e, hogy mit csinált az éjjel. Mondta, hogy aludt. Én elmondtam neki, hogy mit csinált, ő azt mondta, az nem létezik, ő ilyet nem csinált. Erre mondtam neki, hogy azt hisz, amit akar, ha nem hiszi el, nem hiszi el, de a tényeken attól ez még nem változtat. Erre elgondolkodott. Bocsánatot kért, s egész este hihetetlenül figyelmes volt velem. Mielőtt elaludtunk volna, mondtam neki, hogy azért azt ugye tudja, hogy egyszer bánthatott, de a másodiknál fogom magam és visszarepülök Budapestre. Ő erre csak féltőn átölelt, s annyit mondott, nagyon szeret.

    Egész ígéretes, csak sajnos nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem fog mégegyszer berúgni. Mindenesetre tegnap nem ivott egy kortyot sem. Meglátjuk...
    Eszti
    ...elmondom hát mindenkinek

    Muszáj, mert ami tegnap történt, arra nincs mentség, s nem tudom, mi tévő legyek.

    Tudtam én, hogy Richard iszik, de eddig volt önkontrollja. Tegnap megitta a szokásos adagja másfélszeresét, én pedig kiöntöttem a többit a mosogatóba, mikor nem figyelt. Aztán elkezdte keresni. Én mondtam, hogy kiöntöttem, erre közölte velem, hogy "You fuckin' idiot", majd bement az anyjához, s ököllel több lukat vert a falba, s közölte vele, hogy ne akarja tönkretenni az ő házasságát, ha már a sajátját nem tudta megmenteni. Majd dolga végeztével kijött, s közölte velem, hogy ne merjek másik szobában aludni. Éjjel viszont először lehúzta rólam a takarót, majd mikor vissza akartam tenni magamra, szabályosan lerugdosott az ágyról. Ezután átmentem egy másik szobába aludni, ő nem sokkal később utánam jött, hogy menjek vissza, én meg közöltem, hogy félek tőle és nem megyek. Erre az volt a válasz: "silly girl" és elvonult. Pár órával később csak visszamentem, s ha forgolódás közben véletlen hozzáértem, akkor eltolt magától, nagyon erősen. Aztán felkelt, kidobálta a ruhák nagyrészét a szekrényből és visszafeküdt. Mikor reggel mondtam neki, közölte, hogy ő márpedig nem vert lukat a falba, s ne higgyek el mindent, amit az anyja mond, mert ő csak rosszat akar neki, s visszafeküdt, még most sem ébredt fel.

    Pedig olyan jól indult az este. Elmentünk vacsorázni egy helyre, ahol az egyik Coles-blokk hátán lévő kupont fel tudtuk használni. Finom volt az étel, romantikus hangulatban voltunk, hihetetlenül jó volt vele. Aztán valami elromlott hazafele menet. Mikor hazaértünk mondta Richardnak a nagymamája, hogy a főnöke kereste, hívja őt vissza. Ő meg közölte, hogy "Fuck it" és elvonult. Én meg gyorsan felhívtam a főnökét, hogy Richard sajnos nem érzi jól magát, nem tud telefonálni, de átadom neki, amit mondani szeretne.

    Két hét sincs az esküvőig. Mi a garancia arra, hogy ez az eset nem fog megismétlődni? Menjek hozzá egy idült alkoholistához, és rontsam el az életem örökre? De túl sokba került már ez az egész idáig. A cuccaim is ide tartanak. Viszont most már tényleg szabályosan félek tőle. Viszont ha jó passzban van, akkor nagyon jó passzban van. S eddig ilyesmire nem volt példa. Volt már valaki hasonló helyzetben? Gondolkodtam, hogy leírjam-e, de úgy döntöttem, nem nekem kell szégyenkeznem az ő viselkedése miatt, hanem neki. Ha meg tudnék ezzel birkózni egyedül, nem írtam volna le, de nem megy...
    Eszti
    Ez lennék én:)))

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    A nevem meg: "Eszter my Darling"

    :))

    Ja, és egyelőre egyetlen növény van belőle, remélem sikerül szaporítani :)
    Eszti
    Annyi minden történt velem az elmúlt napokban, hogy a felét el is fogom felejteni, mire a beszámolóm első pár mondatáig eljutok :)

    Szóval miután jól kialudtam magam, elkezdtem kipakolni. Ma fejeztem be teljesen. Most már azt tudom mondani, hogy a szoba kettőnké, nem csak Richardé. Már csak annak az 509 kilónak kell megérkeznie, s megint lesz dolgom egy hónapig :)

    Richardot tegnap elkísértem az orvoshoz. Sétáltunk, mert ő nem vezet, egy óra volt az út. Vissza már anyósom hozott minket. Ami furcsa volt nekem, az az, hogy fizetni kellett érte, míg otthon ha elmegyek a rendelőbe, akkor ugye semmit nem kell fizetni.

    Vasárnap Egy kamélia-nagykereskedőnél voltunk, aki Richard nagyon jó barátja. Egy órát vezetett anyósom, mire odaértünk, azt hittem, az már a világ vége :) Azért mentünk, mert felajánlotta, hogy ad kölcsön kaméliát az esküvőre dekorációnak. Szerintem rendes tőle. S ha már a kaméliáknál tartunk, Richard kikeresztezett egy új fajtát, s a Camellia Society úgy döntött, el is nevezheti, s úgy fogják bejegyezni, amilyen nevet ő adott neki, s ő pedig rólam nevezte el :)

    Tegnap pedig egy körülmetélésen voltunk. Ill. azt már korábban elvégezték, de a partira mindenki hivatalos volt, aki csak él és mozog. Közel 200-an voltunk, s én egyik ámulatból estem a másik bámulatba. Akkora a ház, hogy amiben mi lakunk kb. tízszer elférne benne, pedig ez sem kicsi. Saját mozijuk van valamelyik szintjén a háznak, vászonnal meg mindennel, ami kell. Végig azon gondolkodtam, hogy mernek ennyi embert beengedni, hisz a végén még kárt tesznek valamiben. Volt egy kivetítő is valamelyik asztalon, amin folyamatosan az ment: "Mazel Tov Raphael" Hihetetlen élmény volt. S mellesleg összefutottunk Richard egyik exével is, s jólesően állapítottam meg, hogy sokkal jobban nézek ki nála :)))
    Eszti
    Hihetetlen, de itt vagyok. Olyan fura minden. A szüleim még itt vannak, itt is lesznek hó végéig. Még nem érzem, hogy ide tartoznék. Olyan, mint egy családi vakáció, bár családom többi része ma elutazott Melbournebe.

    Tegnap találkoztunk a rabbi bácsival, aki még egy csomó-csomó kérdést tisztázott velünk az esküvővel kapcsolatban. Nagyon szép helyen lakik ő is, s belülről is gyönyörű a háza, bár az én ízlésemnek kicsit régimódi.

    A repülőút egész jól telt, de még mindig nagyon fáradt vagyok. Az első éjjel 16 órát aludtam egyhuzamban :) Ebben valószínűleg az utóbbi hónapok nem-alvása is benne volt, nem csak az időeltolódás.

    Hihetetlen ez az egész. S hiába próbálom úgy nézegetni a lakóhelyem, hogy mostantól ez az otthonom, egész egyszerűen inkább vendégnek érzem magam. Szerintem ha már lezajlott az esküvő, s a családom sem lesz itt, ill. családomnak már Richardot fogom mondani, és tényleg Mrs. Fischer leszek, akkor fog nagy dózisban rámtörni, hogy "Úr isten, itt élek".
    Eszti
    Ma este pakolni kezdtünk. Csütörtökön megy az egész család. Egész nap jártam a várost, ráérősen, nem sietve és fényképeztem. Mindent lefényképeztem, amerre jártam és ami fontos szerepet játszott az életemben idáig. S most itthon gyakran rámjön a sírógörcs, aztán abbamarad. Hiányozni fog Budapest, s minden, amit megszoktam. Tudom, hogy jó helyre, jó ember mellé kerülök. Nélküle nem is tudnám elképzelni az életem. De most legszívesebben fognám ŐT, s ide hoznám Magyarországra. De tudom, hogy az ésszerűség nem ezt diktálja. Talán semmi problémám nem lenne, ha a legjobb barátnőmet is bepakolhatnám a bőröndbe. Attól félek, hogy egy idő után azon fogjuk kapni magunkat, hogy már nem vagyunk barátnők. Hogy az eleinte sűrű levélváltás havonkéntire, féléventire majd évenkéntire csökken, végül elhal, s a 8-10 évente kíváncsiságból írt e-mailek kiüresedettek, semmitmondók lesznek. Nem akarom, hogy így legyen, nagyon nem. S mégis annyira félek, hogy ez lesz. Pedig 7 éves korunk óta ismerjük egymást.
    Eszti
    Filozófia a Károlin

    A Károlin nem volt egyszerű a filozófia oktatónk. Első órán bejött, felment a katedrára, s elkezdett beszélni.

    "A végzet úgy hozta, hogy én fogom Önöket tanítani ebben a félévben. Ha a végzet úgy hozza, a második félévben is én fogom magukat oktatni. Ugyan nem én vagyok a tanrendbe beírva, de ez ne zavarja magukat" S még így folytatta öt percig, mire hajlandó volt bemutatkozni. Aranyköpéseit jegyzeteltük szorgalmasan. Pl. "Mindenki emlékszik az első szívásra". S ezután filozófiai fejtegetésekbe bocsájtkozott a cigarettázás és a birkaszellem összefüggéseiről.

    Később kitalálta, hogy második félévben erkölcsfilozófiát fog tanítani. Jogászoknak. Bár barátnőm szerint van logika a dologban, mert ismerni kell azt, amit az ember elvet:)

    Mikor vizsgáztunk e tárgyból, akkor a 110 férőhelyes teremben legalább 130-an írtunk, s ő felügyelt egyes-egyedül. S mindvégig meg volt győződve arról, hogy senki nem puskázik. Egy évfolyamtársam meg is jegyezte: "Hát igen, aki ezt a káoszt átlátja, az nem egy filozófus"
    Eszti
    Tóni bácsi

    Első gimnáziumba jártam, amikoris bemutatták az énektanárt. A Zeneakadémiáról jött és nagyon nem bírta az ifjúságot. Legnagyobb problémája az volt, hogy nem adhatott tizedesjegyet osztályzatként, s emiatt balhézott is az igazgatósággal. Mert ha valaki eljátszik hibátlanul egy zongoradarabot, az az ötös, de ha valaki ugyanabban a darabban egy félhangot melléüt, az már csak 4,9 lehet.

    Nagyon türelmetlen volt, és folyton azt hajtogatta: "nekem nem lenne kötelező itt lennem veletek, meheték a Dunapartra is sétálni" Majd mikor megnyugodott mindig elmondta: "Tóni bácsi nem haragszik rátok, Tóni bácsi szeret titeket" Egyszer az is előfordult, hogy szó szerint vörös lett a feje. Ránézett az egyik osztálytársamra, s közölte: "Gyere ki fiam, gyere ki, beszéljük meg" S kimentek az osztályterem elé, megbeszélték, osztálytársam ugyanott folytatta, ahol abbahagyta, de Tóni bácsi megnyugodott.

    Sose felejtem el, amikor eldöntötte, hogy furulyázni tanít minket. Akkor még 37-en voltunk az osztályban, s mind a harminchetünknek be kellett vinnünk egy furulyát. S mind a 37-en egyszerre keztünk el furulyázni. Csak kicsit fulladt röhögőgörcsbe a dolog, nem nagyon.

    Tóni bácsi egyszer behozta a hegedűjét, s egész órán hegedült nekünk.

    Aztán egyszercsak otthagyta az iskolát, máig sem tudom miért. Viszont a kérdésre "Hol van Tóni bácsi?" mindenki azt válaszolta a nevetéstől fuldokolva: "Sétál a Dunaparton"
    Eszti
    Dear Ms Urban,

    VISA GRANT NOTIFICATION
    Subclass 300 Prospective Marriage (Temporary)

    I am writing about your application for a Prospective Marriage
    (temporary)
    visa which was lodged on 10 March 2006. I am pleased to advise that
    you
    have been granted this visa.

    The visa requires that you first enter Australia before 26 January 2007
    Eszti
    Cégbíróság. Reggel negyed 10. Kapok sorszámot. 11 fő várakozik előttem. Mondom, az még kibírható, leülök és várok. 10-kor már hívják is a sorszámom, megyek, le akarom adni az anyagot. Igen ám, de össze van tűzve, így nem veheti át. Mondom, akkor kiszedem. Azt nem lehet, új sorszámot kell húznom, s ha már szét van szedve, újra jöhetek. Mondom neki, hogy neki csak két pillanat, nekem viszont plusz egy óra, ha most elküld. Nem érdekli, ki van írva, júli 1-től így van. Dúlva fúlva megyek új sorszámért. 21 várakozó előttem. Kivárom, megyek a másik ügyintézőhöz, ő már széles mosollyal arcán vár. Odaadom az anyagot. Egy, azaz egy kapcsot elfelejtettem kiszedni. Mondta, új sorszámot kell húznom. Mondtam, legalább azt az anyagot vegye el, ami rendben van (mert kettőt kellett leadnom). Erre nagy szuszogások közepette átvette. Közben én az ott lévő kapocskiszedővel kiszedtem a kapcsot, erre ő közölte, hogy ne itt az orra előtt szedjem ki, úgysem veszi el. Mondtam, hogy nekem viszont nincs kapocskiszedőm, az előzőeket is a körmömmel szedtem ki, és már másodszorra küldenek új sorszámért. Erre közölte, hogy akkor menjek vissza az ügyvédi irodába és ott szedjem ki a kapcsot. Az meg, hogy másodszor is új sorszámért kell mennem, nem az ő baja, én nem olvastam el figyelmesen a kiírást, és ha mindenkinek megengedi, hogy ott az asztalnál szedje ki a kapcsot, akkor a kedves ügyfél sosem fogja megtanulni, hogy kapocs nélkül kell leadni az anyagot. Mentem dúlva-fúlva új sorszámért. Akkor már 41-en várakoztak előttem. Én körbenéztem a váróban, megtaláltam azt, aki soron következett, elmondtam neki, mi a szituáció, hogy már kétszer vágtak vissza ilyen marhaságért, s negyed 10 óta vagyok itt (ekkor volt kb. negyed 12), és megkértem, adja le az anyagomat. Ő emberből volt, s leadta nekem, én meg odaadtam a sorszámom valakinek, aki ugyanúgy járt, mint én. Mindenkit visszavágtak a kapocs miatt.

    Nomármost én ember vagyok, nem kutya. Kutyákat szoktak így kondicionálni. Legközelebb, ha kapocs nélkül adom oda, kapok egy jutalomcsontot és megsimogatják a fejem, hogy jól csináltam? Én viszonylag értelmes embernek tartom magam, ha elmagyarázzák, hogy mit hogyan kell csinálnom, akkor úgy csinálom, s legközelebb már rendben lesz. Viszont egy dolog kétségtelen: aki ezt így végigjárta, mint én, az biztos, hogy legközelebb kapocstalanul fogja leadni az anyagát. A módszer hatásos, de azt a gúnyos vigyort lepofoztam volna a pofájukról. Tipikus esete a kisembernek, akinek amúgy szava nincs sehol, viszont az ügyfél tőle függ, így rajta éli ki az összes elfojtását. Emberség?? Türelem?? Ugyan már! Itt aztán kiélheti magát. Még a biztonságis is rajtam röhögött. Bár ő nem csak rajtam, hanem mindenkin, aki ugyanígy járt.
    Eszti
    Most valami nagyon furcsa érzés vett hatalmába. Összeszorult a gyomrom és majdnem sírtam. Elkezdtem összepakolni a szobámat, s eleinte még olyan volt, mintha csak felújításhoz pakoltam volna össze. Aztán ugye senki más nem pakolja a szobáját, csak én, s most kezd belémnyilallni a gondolat, hogy most már tényleg máshol, máshogy fogok élni, s minden, amit csinálok, utoljára teszem itt. S amikor augusztus végén a szüleim is hazajönnek Budapestre, akkor egy teljesen új élet kezdődik számomra. Őket is csak sokévente fogom látni, s mindentől távol kerülök, amit eddig megszoktam. Mégiscsak itt nőttem fel, itt van mindenkim. Egyelőre itt vagyok otthon. S egészen más volt izgulni a vízumért, reménykedni benne, hogy megkapom, mint most várni az útlevelem, benne a vízummal. Eddig minden olyan távolinak tűnt, s most meg hirtelen 3 hét múlva utazom, s nem tudom, mikor jövök vissza. Iszonyú ijesztő. S tele vagyok félelemmel. Hogyan fogok munkát találni? Mikor fogok annyira angolul tudni, hogy már az se okozzon gondot, hogy ha magyarról kell angolra fordítani szabatosan valamit? Addig, amíg nem találok munkát, hogy tudom elérni, hogy Richard tágabb családja ne csak azt lássa belőlem, hogy "na, ez is ide házasodott, hogy aztán élősködjön rajta" ? S most inkább összeszorul a szívem és szorongok, pedig boldognak kéne lennem. Bizonyos értelemben boldog is vagyok. Nagyon is. És olyan gyönyörű e-maileket kapok Richardtól, hogy elolvadok tőlük. Ennyire még senki nem szeretett, s én sem szerettem még ennyire senkit. De emellett sokkal erősebb a bizonytalanság érzése. Annyira a bizonytalanba megyek...
    Eszti
    Kisöcsém ma leérettségizett. Csak kicsit zseni, nem nagyon :)

    emelt szintű matek 71% -5
    fizika 96% -5
    történelem 87% -5
    angol 100% -5

    Büszke vagyok rá :)
    Eszti
    Ezt az e-mailt kaptam tegnap:))))

    Dear Eszter,

    I received your medical results know and request your passport for
    finalisation of your case.

    Australian Embassy, DIMA, Wallstr. 76, D-10179 Berlin, Germany

    Thanks and best regards,

    Ms Anke Gerick
    Eszti
    Sóhaj, sóhaj és megint csak sóhaj. Mégis hol a jóistenben kóvályog az orvosi vizsgálatom eredménye? Még április elején megcsináltattam, s még most sincs ott. Az ügyintézőmnek írtam pénteken, azt válaszolta, hogy utánakérdezett, s még várja a választ. Az orvosom ugyanakkor azt mondta, hogy Sydney már oké-val rég továbbküldte Berlinbe. Kezd görcsben állni a gyomrom ettől. Ez az egyetlen papír, amit nem tudok kontrollálni. Ha újra meg kell csináltatnom, akkor biztos nem tudok augusztusban férjhez menni. Miért megy ez ennyire nehézkesen? És miért mindig az én papírjaimmal történik valami? Soha senki másnak nem történik semmi gikszer a papírjaival, mindig csak nekem. Már az útlevelemben lehetne a vízumom, ha az orvosi papírom nem hiányozna. S ami bosszant, hogy én semmit sem tudok tenni az ügy érdekében. A világon semmit...
    Eszti
    Ma délben kellett felhívnom az ügyintézőmet Berlinben. Pontban délben fel is hívtam, ki is csöngött, de csak a rögzítője válaszolt. Hagytam üzenetet, de annyira izgultam, hogy a vízumtípusom nevét csak kb. 2 perc nyökögés után tudtam elmondani. 20 perc múlva sem szólt vissza, felhívtam ismét és hagytam egy már sokkal nyugodtabb üzenetet, s nem sokra rá vissza is hívott. Nagyon kedves volt, segítőkész, még nevettünk is sokat. Mintha egy barátnőmmel beszéltem volna, olyan volt az érzés. Leginkább arra volt kíváncsi, hogy miért mondtam ilyen gyorsan igent a lánykérésre, miből fogom eltartani magam míg nem találok munkát és hogy hol fogunk lakni, amíg nem találunk saját lakást. Az interjú végén azt mondta, hogy már csak az orvosi vizsgálatom eredményét várja, s hogy ha az rendben van, akkor július 3-4 körül átvehetem a vízumom a budapesti követségen, vagy elküldhetem neki az útlevelem s beragasztja ő. Ezen kívül pedig sok boldogságot és szerencsét kívánt a további életemhez.

    Az orvosi papírokat viszont nagyon nem értem. Amikor az ügyintézőm jelezte, hogy még nincs ott az eredménye (április elején voltam a dokinál), akkor felhívtam az orvost. Ez kb. 2 hete volt. Ő utánatelefonált, s azt tudta meg, hogy Sydney már rég visszaküldte Berlinnek, viszont akkor meg mégis hol van? Ha Sydney már feladta, de Berlinbe nem érkezett meg, akkor hova tűnhetett és mit tudok tenni, hogy előkerüljön?

    Máskülönben szép az élet :)

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge
    Eszti
    Ezek mind velem estek meg, ill jelen voltam, mikor történtek, s mostanra összegyűlt annyi, hogy érdemes közzétennem :))

    Pest Megyei Cégbíróság

    Alapszituáció

    Sorszám nincs, az előtérben székek vannak körberekva a fal mellett s általában aki bejön az ajtón, megkérdezi, ki az utolsó, hogy tudja, ki után mehet be az ügyintézőkhöz.

    1.
    Jól szituált harmincas pasas belép, szokás szerint megkérdezi ki az utolsó, egy hölgy felel neki: Én, de nem vagyok utolsó, csak én következem utoljára. Fiatalember, a magyar nyelvnek vannak finomságai, ha nem tudná-s ezzel fennsőbbségesen végigmérte szerencsétlent.

    2.
    Várakozunk szépen, türelmesen. Kb 50 éves nő piros zakóban belép, szép szőke haja már elkezdett lenőni, szemüvegével nagyon tudós emberkének nézett ki. Mikor kijött valaki ő rögtön bement, mire háborogva utánaszóltak, erre kijött. Következő lépésben bement ketten valakivel, s bent megállt a falnál, s becsukta az ajtót. Kiküldték. Mikor szóltak neki, hogy mi is sorbanállunk, higgadtan közölte, hogy ő csak egy papírt szeretne leadni. Mire kórusban feleltük mindahányan, hogy mi is csak egy papírt szeretnénk leadni. Erre duzzogva leült. Én már bejutottam, mikor harmadszorra is bement, odasétált az első ügyintézőhöz, s azt mondta nek: "Ugye leadhatom ezt önnek soron kívül" - így kell ezt csinálni, nemde?

    Földhivatal

    Alapszituáció

    Többemeletes épület a Budafoki úton s egy zsebkendőnyi luk a Lehel piacon. Sorrend: befizetni a szolgáltatás díját, sorszámot tépni, várni, hogy sorra kerüljünk. Ha az ember nem ér oda fél tíz előtt, akkor felejtse el, hogy aznap még végezni fog, olyan tumultus van. Tulajdoni lapot a számítógépről nyomtatnak ki, ill persze annak csak a másolatát. Van hiteles és nem hiteles másolat is.

    Budafoki út 1.

    Hölgy beáll a pénztár sorba, majd közli a pénztárossal, hogy "Dehát a nem hitelest magamtól is le tudom másolni, nem?" Majd a pénztártól távozva átállt a másik pénztár sorába. 10 percet állt ott, majd megkérdezte: "Ez is pénztár? Miért van két pénztár?" (Csak csendben jegyzem meg, hogy sokszor még az emeleten lévő kettő és az alagsorban lévő 6, azaz összesen 8 pénztár is kevés csúcsidőben)

    Budafoki út 2.

    A nem hiteles tulajdoni lap másolathoz nem kell a sorszámkijelzőt figyelni, hanem ha megvan a sorszám, oda lehet menni az ablakhoz egyenesen. Én megálltam illő távolságban az előttem levő mögött. Jött egy 25 körüli srác. Beállt elém. Én rákrákogtam, hatás semmi. Erre kiléptem oldalra és beálltam elé. Mire ő: "Ja, te is ide vársz?" S csodálkozóan meresztgette rám a szemét.

    Budafoki út 3.

    Az információnál, ha lehet, általában még nagyobb sor kígyózik, mint a pénztáraknál. A Földhivatal délután háromig tart nyitva. Fél három volt, s a biztonságis megmondta, hogy nyugodtan beállhat mindenki a sorba, de pontban háromkor bezárja az ajtót, s azután senki nem mehet be. Látszott, hogy az emberek több mint fele nem fog bejutni. Páran elmentek, de a döntő többség maradt. Minden újonnan jövőt felvilágosított a biztonságis a helyzetről, mikor is jött egy nagyon pattogi nénike. Neki is elmondta, mire ő: nekem azt mondták, hogy még valamit fel kell mutatnom, s csak akkor tudnak felvilágosítást adni.
    biztonságis: három után akkor sem engedem be
    nénike: hát uram, hiába

    Én még bejutottam, pont 3 perccel 3 előtt, de bentről hallottam a néni hangját, amint nagyon fel volt háborodva, hogy ő nem ezért állt a sorban 20 percet. (mintha nem figyelmeztették volna előre, 20 perc pedig nevetségesen kevés idő amúgy is a földhivatali időszámítás szerint)

    Lehel tér

    Itt a pénztár sora gyorsan megy, de az ügyintézés gyatrán. Először is a három bejárattal szemben lévő ablakra ki van írva, hogy lejárt sorszámmal ügyintézés nincs, de a lejárt sorszám csak kb. 8 pontos betűkkel, az ügyintézés nincs pedig legalább százassal. Tehát ha az ember bemegy, elsőként azt látja, hogy ügyintézés nincs. A sorbanállás pedig nevetséges, mert a sorszámokat követhetetlen sorrendben hívják. Leültem, a számom 302 volt. Megörültem, mert a kijelzőn 301 volt, azt hittem, én következem nemsokára. Amekkorát én tévedtem! Hívták a 375-öt, a 314-et, aztán a 390-et, majd a 296-ot, a 245-öt, a 300-at, s én 3 azaz három óra múlva kerültem sorra úgy, hogy alig mertem levenni a szemem a kijelzőről, mert olyan rendszertelenül hívtak, hogy még csak nem is sejthettem kb. mikor kerülök sorra. Egy fél könyvet viszont így is kiolvastam.

    XVI. kerületi Önkormányzat

    Itt nem a sorbanállókkal, hanem a pénztárossal van a baj. Mielőtt kiállít egy számlát, gondosan előkeres egy, az adott ügytípushoz tartozó számlafénymásolatot. Aztán a kedves ügyféltől megkérdezni, mekkora összeget kell befizetnie. (Kb. 10 különféle ügytípus van) Ha az ügyfél nem tud válaszolni, lehordja érte s visszaküldi az irodára, hogy tudja meg. Nem ám odaszólna telefonon... Ha minden szükséges tudnivaló megvan, elkezd írni. Szépen, lassan, semmit el nem sietve, már-már kalligrafikus betűkkel, először a listára felvezeti a vevő nevét, címét, a szolgáltatás típusát és a kifizetni kívánt összeget. Aztán hasonlóan lendületesen elkezdi megírni a számlát, de előtte még gondosan kihangsúlyozza, hogy ő csak helyettesít és neki tulajdonképpen nem is kell tudnia ezt az egészet. (Nem mintha nem ő ülne ott állandó jelleggel, de ez most mellékes) A közben persze jó mélyre eltett fénymásolatot elkezdi ismét keresni, még a kolleganőjét is odahívja segítségért, majd miután megtalálták, elkezdi írni. Közben magyarázza, hogy ezt a fajta szolgáltatást nem szokták túl gyakran kérni, ezért nem tudja, hogy kell megírni. Én viszont láttam a listán, hogy az előttem levő három ember is mind ugyaezt kérte. Mindegy. Aztán még bevételi pénztárbizonlatot is ír. Ahhoz már elkéri a személyimet, nem megkérdezi a számát. Gondosan leírja a számát, leellenőrzi, visszaadja. Folytatja a számlaírást ezután a közjáték után. Mondtam beírom a nevet meg a címet, amíg ő megírja az esetleg még hátralévő papírokat. Felcsillant a szeme, köszönte szépen, s odaadta a tollat, amivel ő írt, s megvárta, míg befejezem. Csak eztán folytatta.

    Azt hiszem no comment. Viszont széles mosollyal arcomon távoztam a helyiségből, mert hallottam, ahogy a mögöttem állótól is elkezdi kérdezgetni az összeget, s persze ő sem tudta :)))

    Végül egy nem sorbanállás, de Földhivatal

    Anyu jelöltje kezembe nyomott egy leadandó anyagot, hogy vigyem el a Földhivatalba. Elvittem, sorra is kerültem, de nem jó sorrendben voltak a papírok. Az ügyintéző elkezdett morogni, hogy hogy lehet ilyen trehányul és összevissza átadni valamit. Mondtam neki, hogy nem én tehetek róla, nekem is úgy adták, nem én állítottam össze. Mire ő közölte, hogy erről nem ő tehet s gúnyosan rámvigyorgott, fogai közt sziszegve a következő mondatot: "Ugye milyen rossz mások után dolgozni?" S sátáni vigyorrá dermedt arcán a mosoly. Megkérdeztem, hogy tudok-e segíteni, ha már így alakult. Erre közölte, hogy igen, legközelebb rakjam össze rendesen az anyagot. (Megjegyzem nem állt több, mint 8 oldalból)
    Eszti
    http://www.getitfree.net/xhudrrksh

    Hátha. Mindenesetre azt írja, még 5 emberke kell, hogy csatlakozzon a listámhoz. Persze a legnagyobb valószínűséggel kamu az egész. De próbálkozni szabad.
    ...
    Eszti
    Valami nincs velem rendben. Tudtam én, hogy nem kellett volna az elmúlt időszakban egyfolytában csokit zabálni, meg hogy tartani kellett volna, amit a diéta utáni minden hétfőre írtak, de nekem is annyi eszem van, mint egy hintalónak. Még jó, hogy lefogytam azt a 6 kilót, mert így csak eggyel vagyok több, mint voltam. A problémám viszont az, hogy nem is igazán érdekel, csak rálegyintek, hogy hájas disznó lettem, s minél többet mutat a mérleg, annál többet akarok enni. Pedig ahhoz, hogy a menyasszonyi ruhám jól álljon rajtam vissza kéne fogynom olyan súlyra, mint ami az eljegyzéskor voltam. És nem is tudom, honnan vegyem az energiát rá.
    A vízumom csak várom, csak várom, pedig úgy szeretnék már biztosat tudni. Úgy mennék már... Mostanság kétnaponta beszélünk Skypeon, ami mióta új gépem lett, már nem is visszhangzik. Ő meg 7 napot akar dolgozni hetente, hogy addig is tudjon félretenni, míg össze nem házasodunk, s ugyanakkor az sem biztos, hogy megkapom a vízumot. Szörnyű, hogy egy azaz egy német nő kezében van a boldogságom kulcsa... S mit csinálok, ha nem kapom meg? Eddig optimista voltam, de most valahogy kezdek ismét pesszimistává válni. Mindenki úgy kezel, mintha már tuti mennék, s minden pillanatban azt érzem, hogy már csak pár napot vagyok itthon, ugyanakkor pedig egyáltalán nem biztos, megadják a vízumot. De most komolyan, mi lesz velem, ha nem kapom meg? Hogyan folytatódik az életem tovább akkor? Richard költözzön ide? Dehát egy szót sem beszél magyarul, meg el sem várhatom tőle. 30 év Ausztrália után én sem szívesen jönnék Magyarországra... Mi lesz velem, ha azt mondja a Hivatal: nem???
    Eszti
    Az utolsó napokban még meghívtuk ebédre a szüleimet, vacsorára a barátnőimet és sétálgattunk, beszélgettünk, nagyon meghitt pillanatok voltak... Öcsém elballagott múlt pénteken, ott is ott voltunk és az utána következő bulin is. A bulin a sok hülye rokon sok hülye következtetést vont le abból, amit mondtam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ügyelnem kell arra, hogy kinek mit mondok... Megkérdezték, hogy mikor megy Richard haza, s hogy én mikor megyek utána. Én gyanútlanul azt mondtam, hogy akkor, ha megkapom a vízumot, de szeretnék minél tovább itthon maradni, mert ki tudja, mikor fogok legközelebb Magyarországon járni, s mégiscsak ez az otthonom. Erre elindult a suskus, s anyu félrevont, hogy miért mondom én, azt, hogy nem akarok kimenni, mert itt már azt beszélik, hogy visszament a parti. Ekkor elhatároztam, hogy soha többet egy szót sem mondok senkinek semmiről, s az est hátralévő részében egyfolytában ölelgettem és csókolgattam a párom, hogy megnyugtassam a kedélyeket. Nem esett túlságosan nehezemre:))))

    Ma pedig megvettük a menyasszonyi ruhámat. Nagyon gyönyörű és én is jól mutatok benne:) Kiegészítőkkel elgyütt volt 90.000 Ft. Százért akarták adni, de tudtunk alkudni 10%-ot. Ebben benne van a ruha, az abroncs, a fátyol, 10db virágos hajtű a hajamba, a tiara, egy pár fehér harisnya és egy harisnyakötő. Sőt, még a zsák is, amiben szállítani lehet. Szerintem nem volt drága. Láttam ugyan a Kálvin térnél 7000 forintért is eladó menyasszonyi ruhát, nem tévedés, hétezer, de nekem abban valami nagyon gyanús volt... Ahol vettem a ruhám az Sashalmon az Anikó Menyasszonyi Ruha Szalon. Inkább kölcsönzik a ruhákat, mint eladják, de nagyon jók.
    Eszti
    Elnézést, hogy vulgáris vagyok, de röviden, tömören és lényegretötően így tudom kifejezni azt, ahogy most érzem magam. Annyira nem akartam, hogy eljöjjön ez a nap, és mégis eljött. Elment. Felszállt a repülőre reggel Schwechaton és mostanság szállhatott le Kuala Lumpurban. Nem volt sok időnk búcsúzkodni a reptéren, mert 8:50-kor értünk oda, s a boarding time 9:25-kor volt, amit már csak azért sem értek, mert 10:55-kor indult a gép. Nem értem, miért kell több, mint egy órával előbb felszállni a gépre. Patakzottak a könnyeim, alig akartam elengedni Richardot, kapaszkodtam a nyakába. Ő sem akart túlzottan menni, de muszáj volt mennie, mert lekéste volna a boarding time-ot. Ő a reptéren már nem sírt, viszont az este alig aludtunk. Én másfél órát, ő felet. Neki akkkor patakzottak a könnyei. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar elmegy ez a hat hét. S én úgy hozzászoktam, hogy ketten élünk, s el is kezdtük kialakítani a közös mindennapjainkat. Most meg miután kivittük apuval őt a reptérre, s vásároltunk egy kicsit Ausztriában, visszamentünk még a nagyapám lakásába. Olyan fura volt, hogy most már visszaköltözött oda, s engem nem Richard vár, s nincs ott, s már nem oda megyek haza, hanem ismét a szüleimhez. Még ott volt a dezodorának illata a lakásban. Jó, tudom, nem meghalt, csak hazament, de mintha egy darabot kitéptek volna belőlem. S lassan a fél ruhatára itt van nálam. S most csak várok. Várom a vízumom. S ugyanakkor épp annyira szeretnék menni, mint maradni. Nagyon félek az ismeretlentől, elvégre mégiscsak más turistának lenni, mint állandóan Sydneyben élni, de attól még jobban félek, hogy esetleg elutasítják a vízumkérelmem, s nem lehetek vele. Most meg itt ülök a pólójában, a gyertyát is hamarosan meggyújtom, ami tegnap este csak félig égett el, s bőgök. Tiszta hülye vagyok. Hisz nem elhagyott, csak hazament, hogy előkészítse a terepet az érkezésemre. De akkor is a szívem szakadt meg s nagyon hiányzik már most. S nekem ismét meg kell szoknom azt, hogy nem kettesben élünk, hanem én ismét a szüleimmel és az öcsémmel. Kérem vissza az én Cicámat! Ehh, nem kellene ennyire nyavajognom...

    Öcsém péntek délután ballagott, utána bulit rendeztünk neki, emiatt csütörtökön tartottunk Richarddal péntek estét. Ez poénos volt. Gyertyagyújtás, áldás a kalácsra, s mindez pénteken. Jó, tudom, aki nem zsidó az nehezen érzi át, hogy mi ebben a poénos, aki meg igen, de vallásos, az meg meg fog botránkozni, de akartam egy hagyományos péntek estét, mielőtt elmegy, de úgy jött ki, hogy csütörtök lett belőle, de a szertartás ugyanaz volt.

    No, összeszedem magam egy kicsit, aztán veszek egy nagy lélegzetet és végigolvasom a fórumot március 24-től mostanáig, azután pedig leírom, hogy még mi minden történt velünk az elmúlt hetekben.


    Elnézést, hogy nem túl összeszedett az írásom, de most színtiszta indulatból írok. Nem gondolkodom, csak hagyom, hogy az ujjaim pötyögjék, ami jön belőlem.
    Eszti
    No, most van időm egy kicsit írni. Nagyon jól alakul az életem mostanság, de azt igazán nem tudtam, hogy ilyen sok rokonom, barátom és ismerősöm van, aki mind látni akarja Richardot :) Csak az a probléma, hogy a legtöbben nem beszélnek angolul, szegény Richard pedig csak ül és inteligensen bólogat. Na de ne menjünk ennyire a dolgok elébe:)

    Márciusban a gépe fél órával előbb szállt le, mint a tervezett volt, így sokkal hamarabb is tudtunk találkozni :))) Mivel Schwechaton szállt le, át kellett jönnünk kocsival Hegyeshalomnál, ahol a non-EU sorba kellett állnunk :) Ez nagyon furi volt nekem :) Az, hogy apu átlag 190-nel jött, nekem fel sem tűnt, ő viszont nagyon meresztgette a szemeit. Neki már az zavaró volt, hogy a sofőr baloldalt ül :D Mikor megérkeztünk, másra sem vágyott, csak hogy alhasson, de estére már került olyan állapotba, hogy el tudott jönni a zsinagógába. Anyukája ellenben egy fél nappal többet utazott, mint kellett volna, mert Hongkongban az ausztrál ciklonok miatt később indult a Swissair gép, s emmiatt a zürichi csatlakozást lekéste.

    Eljegyzés

    Ennek két része volt, az első fele a zsinagógában zajlott, a másik pedig Újpesten, ez volt a "lagzi".
    Hogy édes legyen az életünk, meg kellett minket dobálni a népnek cukorkával:) Egyet találhattok, ki volt az egyetlen, akinek sikerült fejbedobnia:) Persze, hogy az anyósomnak :D (Amúgy semmi bajom nincs vele:) ) Mikor Richard észlelte, hogy túlságosan sok cukorka záporozik, magához húzott és rámterítette a ciceszének a felét. (a cicesz egy hosszú stólaszerú képződmény, amit szombat reggeli imádságok alkalmával minden férfinek viselnie kell, amúgy szombaton nem csak esküvő nem lehet, hanem eljegyzés sem, úgyhogy ha bárki kérdezi, vasárnap volt az eljegyzés :) ) A ceremónia után a lagzira nem hivatalosaknak kiddust adtunk a kultúrteremben (ez egy közösségi étkezés, melynek része, hogy mindenki okosakat mond közben) Aztán átmentünk Újpestre, ahol előszőr tányért törtünk, majd gyűrűt húztunk és ezután kezdett enni minenki. Nászajándékainkat is ekkor kaptuk meg, s végigjártuk az összes asztalt, hogy tudjunk beszélgetni mindenkivel és meg tudjuk köszönni, amit kaptunk.
    Tányért azért kell törni, mert semmi nem lehet tökéletes, amíg a Szentély fel nem épül, s az meg csak akkor épülhet fel, ha eljön a messiás. Decemberben meghalt nagymamám ikertestvére el is kért egy cserepet az összetört tányérból. Esküvőn pedig poharat kell törni, én meg egyszer meg fogom kerülni Richardot. Elvileg hétszer kellene, de a rabbi, aki össze fog minket adni azt mondta, hogy választhatok, hogy egyszer, háromszor vagy hétszer. Azért döntöttem az egy mellett, mert az alatt el sem szédülök és még meg tudom számolni :)

    Egyebek

    Sok vacsora és ebédmeghívást is kaptunk, amiknek alig győzünk eleget tenni. Az elmúlt két hét alatt annyiszor találkoztam a rokonaimmal, ahányszor normál esetben 3 év alatt szoktam, és hol van még a vége... De szerencsére jövő csütörtökön lemegyünk Sopronba egy hétre, ami maga lesz a béke és nyugalom :)

    S szánom-bánom és szégyellem, de sikerült Richardnak agyrázkódást okoznom. Pészachról jöttünk haza kocsival (ez az Egyiptomból való kivonulás ünnepe, amikoris nem lehet kovászosat enni-naná hogy ekkor sütöttem kuglófot...), s a csomagtartóból kiszedtünk pár dolgot. Én elkezdtem lecsukni a csomagtartó fedelét, ő meg lehajolt közben a csomagokért, s rávágtam a tetőt... Utána 30 órát aludt egyfolytában s 7 Panadine-t vett be. Ez igen erős fájdalomcsillapító, az egyik összetevőjét Magyarországon drognak minősítették. De visszakaptam tőle, mert ma ahol vendégségben voltunk, ráfeküdtem a függőágyra, ő meg ráült a hasamra, de túl régi folt a függőágy, így leszakadt, neki nem lett semmi baja, de én azt hittem, eltört az orrom annyira fájt és olyan sokáig.

    Holnap két helyre megyünk, hétfőn egy helyre, kedden pedig vagy a barátnőimet hívjuk meg vacsizni, vagy a Wasabiba megyünk el kedden. A szerda a pakolásé, s csütörtökön végre irány Sopron.

    Színházban is voltunk, megnéztünk egy angol nyelvű darabot a Merlinben, megnéztük a Hunyadi László kétharmadát az Erkel Színházban (nem bírta tovább, ezért az utolsó felvonáson már nem maradtunk ott, pedig abban van a palotás), egy Carmen Dance Show címú táncestet szintén az Erkelben, ami a Carmen híresebb melódiáira előadott táncokkal mesélte el a történetet, s az Újpest-Sopron meccsre is elmentünk, de oda én nagyon nem akartam. Barát családnak azonban voltak ingyenjegyei, s rám lett parancsolva, hogy ha Richard eljött miattam operát nézni, akkor nekem kuya kötelességem meccsre menni.

    Vízum

    Már elküldtek orvosi vizsgálatra, ahol leírták, hogy volt vakbél és mandulaműtétem és hogy 10 éves korom óta remeg a bal kezem. Remélem ez nem lesz hátrány... Az AIDS tesztem is negatív lett, mondjuk nem is vártam mást:) De ahogy a vizsgálat zajlik.... Amikor először odamentem, akkor fogalmam sincs mire, de fél órát kellett várnom, pedig csak hárman voltak előttem. Aztán elküldtek fizetni, de persze a kasszánál sem volt senki, negyed óra múlva viszont a legnagyobb léleknyugalommal jött a nő pár szendvicset lóbálva a kezében. Mintha nem is munkaideje lett volna... Persze viszamenni a vérvételre nem tudtam, mert akkor nem értem volna a Kútvölgyibe időre, de másnap Richard eljött velem, s érdekes mód a hölgy, aki a vért vette olyan kedves volt, mintha nem is ugyanaz lett volna, aki egy nappal azelőtt volt.
    A vizsgálatok eredménye először Sydneybe megy, ott két hét alatt elbírálják, s a döntést elküldik Berlinbe.
    Ezen kívül még egy javított Notice of Intended Marriage-t és Richard útlevelének vagy születési anyakönyvi kivonatának egy újabb hítelesített másolatát kérték. A NOIM-re még várunk, a többi megvan. Viszont én szeretnék minél tovább Magyarországon maradni, mert bár imádom a párom, mégiscsak itt vagyok otthon, és ki tudja, mikor járok erre ismét... Én ugyanis nem szeretnék addig kijönni az országból, míg nem kapom meg az állampolgárságot. Gyereket is csak az után szeretnék. Ennyi idő alatt szerintem meg tudok ott honosodni annyira, hogy merjem vállalni a felelősséget egy másik emberi életért.

    No, egyelőre ennyit, aztán majd még írok, ha lesz alkalmam :)
    Eszti
    Ma vonatjegyet vettem Siófokra a Nyugatiban, mert apunak továbbképzése van, s én leutazom hozzá holnap, hogy együtt tudjunk menni Richard elé. Kifele jövet láttam egy könyves standot, ahol minden könyvet 399 forintért árultak. Végignéztem a kínálaton, s felkeltette érdeklődésem a "18. század történései" című könyv. Kézbevettem, kinyitottam az elején, de nem ott volt a tartalom, ezért hátra lapoztam, s ott meg is találtam. Már épp elkezdtem volna olvasni, amikoris az árusnéni rámförmedt: "Az úgy nem lesz jó aranyom. Maga itt összegyűri azt a könyvet, és eladhatatlanná válik, én meg nyúlhatok a zsebembe és fizethetem ki" Mindeközben pedig mint egy hernyóra, úgy nézett rám. Én, amennyire csak tőlem tellett, lenézően végigmértem, a könyvet egy szó egy hang nélkül a kezébe nyomtam, sarkon fordultam és eljöttem. Pedig szívesen a képébe vágtam volna, hogy 400 forintnyi kultúra még önnek sem ártana meg.
    Eszti
    15 napra a Level Klinika sikeres diétája

    Reggeli (minden napra): 1 narancs, 2 kétszersült, 1 csésze kávé vagy tea édesítőszerrel

    1. nap

    Ebéd: 1 narancs, 1 tojás, 1 tejföl, 2 kétszersült, 1 csésze kávé vagy tea.

    Vacsora: 2 paradicsom, fél fejes saláta, 2 tojás, 2 kétszersült, fél tejföl.

    2. nap

    Ebéd: 1 narancs, 1 tojás, 1 tejföl, 2 kétszersült.

    Vacsora: 6 dkg tatár, 1 paradicsom, 1 narancs, 1 kétszersült, 1 csésze kávé vagy tea, fél tejföl.

    3. nap

    Ebéd: 1 narancs, 1 tojás, 1 fejes saláta, 1 tejföl.

    Vacsora: 3 szelet párizsi, 1 narancs, 1 kétszersült, 1 csésze kávé vagy tea, fél tejföl.

    4. nap

    Ebéd: 12,5 dkg túró, 1 paradicsom, 1 csemege uborka, 1 kétszersült.

    Vacsora: 6 dkg tatár, 2 paradicsom, 1 alma, 1 kétszersült.

    5. nap

    Ebéd: 20 dkg gépsonka, 1 paradicsom, 1 kétszersült.

    Vacsora: 25 dkg zöldség (vízben főtt), 1 tojás, 1 paradicsom.

    A diéta után minden hétfőn:

    Reggeli: 1 pohár citromos víz.

    Ebéd: 1 alma, 1 kétszersült.

    Vacsora: 1 tojás, 1 paradicsom, 1 kétszersült.

    Az 5. nap után 2-5 kg-os fogyás tapasztalható. A diéta 1-3-szor ismételhető. a 15. napig 20 kg-os fogyás tapasztalható, és a fogyás marad abban az esetben, ha minden hétfőn a hétfői diétát betartjuk.

    Hozzávalók 5 napra: 1 csemege uborka, 25 dkg zöldség, 12 dkg tatár, 12,5 dkg túró (sovány), 20 dkg gépsonka, 1 db alma, 3 szelet párizsi, 10 db narancs, 5 db tejföl, 8 db paradicsom, 6 db tojás, 21 db kétszersült, 2 db fejes saláta.
    Eszti
    Pár napja kaptam egy levelet Berlinből, hogy vették a jelentkezésemet, s hogy az átlagos ügyintézési idő 5-10 hónap, de bizonyos esetekben ez lehet rövidebb vagy hosszabb. Én most nagyon optimista vagyok, bár sosem voltam az. Bízom benne, hogy előbb lesz válasz, és hogy az a válasz igen lesz.

    Súlyomból 6,1 kg-t vesztettem a 15 nap alatt. Tegyem fel a diétát?

    S pénteken már Richarddal leszek :)))))))))))))) El sem hinnétek, mennyire hosszú tud lenni 4 nap is... Viszont már gőzerővel vásárolok, mert azt mondták, hogyha éheztetem őt, akkor el fog hagyni :) És összeszedtem az elheverő receptjeimet is, félig megtöltött egy 8 cm vastag mappát. Nameg vettem egy rakat szakácskönyvet is :) Beruháztam borsdarálóba, sószóróba, különféle fűszerekbe, gyakorlok na:) És nagypapám volt olyan jófej, hogy erre az időre felajánlotta a lakását nekünk, s ő addig az én szobámba költözik :) S már az eljegyzési buli is közeleg. Azóta vágyom arra a tortára, mióta megrendeltük:) Háromemeletes csokitorta marcipánnal bevonva és szintenként annyi marcipánrózsa, amennyi ráfér :) Nyami :) Egy nap alatt vissza fogom hízni, amit most lefogytam. Pedig úgy örülök neki, hogy most már a normálisabb ruháimba is beleférek... Mondjuk még mindig nem az igazi. Van egy háromnapos diétám is, amivel elvileg 4 kilót lehet fogyni, nekem ebből mindig 3 szokott sikerülni, ami aztán persze vissza is jön, úgyhogy az ember mindig ugyanazt a hármat adja le, de a célnak tökéletesen megfelel. Most már csak azért is abban a szoknyában megyek ki elé, amiben terveztem :) Meg kell is ez a -3kg, hogy aztán ne kapjak sikítófrászt a mérlegtől a muffinok után. Ugyanis én muffinnal szeretném várni pénteken, mármint vacsi után az lenne a slusszpoén. Anyuval megbeszéltük, hogy mivel csak 45 perc a sütési ideje, ezért majd ő berakja a sütőbe, amikor már itt az ideje, hogy pont még meleg legyen, mire Richard megérkezik.

    Aztán meg nem is tudom, hogy mi miatt izgulok jobban. Hogy ennyi idő után végre viszontlátom, vagy hogy mit fognak szólni hozzá a szüleim. Végülis most fognak először találkozni. Apunál meg nem könnyű átmenni a vizsgán...

    No mindegy, jobb, ha inkább nem gondolkodom, hanem folytatom a vásárlást :)) Fene tudja, valahogy megnyugtat :))
    Eszti
    Elkezdtünk a nászútról beszélgetni :))) Valami ilyesmi helyet képzelünk el :D
    Eszti
    Mert még mindig romantikus hangulatban vagyok :)


    A CSILLAGOS ÉG

    Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,
    És merengve nézem a sötétkék eget;
    Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény
    És koszorú gyanánt övezi fejemet.
    Megfürösztém lelkem e sugárözönben,
    Lemosott magáról minden földi szennyet,
    S most ujjászületve a magasba röppen,
    S keresi a mennyet;

    Alszik az egész föld; mély és csendes álma,
    Egyetlen halk dongás érinti fülemet,
    Tán mellém valami kis bogárka szálla,
    Vagy távoli folyam harsogása lehet,
    Vagy még távoliabb felhők mennydörgése,
    Mely, míg hozzám ér, ily parányivá törpül,
    Vagy talán lelkemnek himnusz-éneklése
    Le a csillagkörbül.

    Szállj, lelkem, oh szállj az égitestek között,
    És pillants keresztül rejtelmök fátyolán,
    Melyet az istenség titkos ujja szövött...
    Bölcsességből-e vagy csak szeszélyből talán?
    Nézd meg, lelkem, mi van ott a csillagokon,
    És nézd meg, mi vagyon a csillagok felett,
    Azután röpűlj le hozzám gyors szárnyadon,
    Hadd beszéljek veled;

    Hadd kérdjem: mit láttál? van-e ott is élet?
    S ha van, ily gyötrelmes, ily bús, mint a földi?
    Áll-e az a kemény, szigorú itélet,
    Amely jutalmat oszt és boszúját tölti?...
    De mi közöm ehhez! egyet szeretnék én,
    Csak egyet megtudni, arról hozz hírt nekem:
    Vannak-e ott szívek és a szívek mélyén
    Lángol-e szerelem?

    Ha ott is szeretnek, ah ugy vágyok oda,
    S hogy feljussak, forrón imádkozni fogok,
    De ha a szerelem föl nem kísér oda,
    Ugy isten hozzátok, ragyogó csillagok!
    Ugy szebb a föld minden búbánata mellett,
    S enyésszem el, ha a sírba fognak tenni!...
    A szerelem mindent pótol, s a szerelmet
    Nem pótolja semmi.
    Eszti
    Csak azért, mert romantikus hangulatba kerültem:)

    TEDD A KEZED

    Tedd a kezed
    homlokomra,
    mintha kezed
    kezem volna.

    Úgy ôrizz, mint
    ki gyilkolna,
    mintha éltem
    élted volna.

    Úgy szeress, mint
    ha jó volna,
    mintha szívem
    szíved volna.
    Eszti
    Richardnak megvan az útlevele, én meg már -4 kilónál tartok :)) Hát nem szép az élet?:))

    Ha mire Richard ideér lefogyom azt a 10 kilót, amit akartam, akkor felteszem ide a diétát :))
    Eszti
    Feladtuk a vízumkérelmet Berlinbe:)))) Most már legalább van min izgulni:) Richardnak viszont még mindig nincs útlevele, holott a repjegye már ki van fizetve... Mi tart vajon ilyen sokáig egy útlevélen, amikor még január végén feladta a kérelmet? Anyósom már rég megkapta, pedig ő később adta be az útlevélkérelmét...

    De a jó hír: fogytam másfél kilót :))
    :-)
    Eszti
    No, most már alig várom, hogy reggel legyen és fel tudjam köszönteni:))) Egy e-cardot már küldtem, mire hazaér ott is lesz a postafiókjában :) Ma ugyanis dolgozik a lelkem, neki a kedd-szerda a hétvégéje. Bár néha ezeken a napokon is behívják... Mindegy, az a lényeg, hogy ő viszont felhívott ma engem és nagyon jó volt hallani a hangját:) Már alig várom, hogy végre itt legyen. Már azt is elterveztem, melyik ruhámban megyek ki elé a reptérre, de ahhoz még fogynom kell 10 kilót... Szurkoljatok, hogy sikerüljön:)
    Eszti
    Richard szülinapja 4-én lesz, az ajándékomat viszont ma kapta meg. Egy könyv, de olyan büszkén mutogatta körbe mindenkinek, mint engem a barátainak:)) Voltunk egyszer együtt egy könyvesboltban, akkor láttam, hogy mennyire tetszik neki a könyv, de aztán lemondóan visszatette a polcra, amikor meglátta az árát (120 dollár). Ekkor már tudtam, hogy ezt fogja kapni a születésnapjára. Elküldtem őt, hogy vegyen fagyit és amíg el volt, addig felírtam a könyv szerzőjét, címét és ISBN számát, hogy itthon interneten meg tudjam rendelni neki. Aztán kb. 3 hete megtaláltam a könyvet neten, szállítással együtt 106 dollárért, meg is rendeltem, ám az adott cég 2 napon belül visszaírt, hogy nincs jelenleg raktáron a könyv, csak a hatodikával kezdődő héten lesz nekik, de akkor már 140 dollárért + szállítás, s ezért törölték a rendelést. Ekkor tovább kutattam és megtaláltam egy másik oldalon ugyanezt 105 dollárért egy másik online könyvesboltban, s ez ért ma oda hozzá.

    Hajnali 1 és fél 2 között egyfolytában Richardot próbáltam hívni, de senki nem vette fel a telefont. Na nem ezért akartam, csak hiányzott a hangja. Aztán reggel 3/4 7-kor is odatelefonáltam, akkor a nagymamájával beszéltem, aki mondta, hogy Richard a szomszédban dolgozik, de ha akarom, áthívja nekem. Azt is említette, hogy megérkezett a könyv és nagyon tetszett neki. Nem akartam, hogy áthívja, mert indulnom kellett, de mondtam, hogy napközben majd próbálok telefonálni.

    Amikor napközben telefonáltam, akkor anyósommal sikerült beszélnem, vőlegényem akkor éppen a zuhany alatt tartózkodott:) Anyósom is megjegyezte, hogy Richardnak nagyon tetszik a könyv, és hogy én milyen jó vagyok, hogy ilyet küldök neki. Azt persze nem tudtam megvárni, hogy Richard kijöjjön a zuhany alól, mert mennem kellett tovább, de még időben értem haza ahhoz, hogy fel tudjam hívni. Ekkor már sikerült beszélnem vele:)))

    Hihetetlenül boldog voltam, hogy végre sikerült beszélnünk. Meg is jegyeztem neki, hogy nehezebb őt elérni, mint egy filmsztárt:)) S ő nem győzte megköszönni a könyvet. Még magyarul is. Olyan édesen mondta, hogy köszönöm :)))

    Aztán hogy holnap tudunk-e beszélni...? Sok ez a 10 óra időeltolódás, de szombaton mindenképpen felhívom, hogy boldog szülinapot kívánjak neki:))
    Eszti
    Krisz, én annyira szeretnék hozzászólni a blogotokhoz, de sosem küldi el a hsz-em. Mit csináljak, nem szeret a rendszeretek :))
    Eszti
    És ezennel elkezdek az eljegyzési buliig is visszaszámolni:))


    Eszti
    Renbetettem a képek linkjeit is :))
    Eszti
    Ezen felbuzdulva ideteszem a Valentin napi csokromat :)

    Image hosted by Slibe.com - Free Image Hosting service - Click to enlarge
    Eszti
    Sikerült :)
    Eszti
    Megpróbálok ide egy képet beszúrni, hátha sikerül:

    Image hosted by Slibe.com - Free Image Hosting service - Click to enlarge
    Eszti
    Rendberaktam a blogokra mutató linkeket egy kicsit. Töröltem a már nem élő honlapcímeket, névsorrenbe tettem és mindenki mellé odaírtam, hogy inaktív, aki 2005. szeptember 1. előtt tette utolsó bejegyzését. Remélem, így áttekinthetőbb lett a dolog :)
    Eszti
    Állítólag hétfőn fel fogja adni a szükséges papírokat Richard. Nagyon szeretném már fealdni az összes anyagot Berlinbe, mert izgulni is tulajdonképpen csak azért lehet, ami már el lett indítva, nem? Hogy tudjak egyáltalán reménykedni, ha még csak be sem adtam a vízumkérelmet?

    Ezen kívül meg még mindig iszonyatosan hiányzik. Egyre jobban. És ez az érzés még rosszabb annál is, hogy még nincs beadva a vízumkérelmem. Pedig most már középfokú elsősegélytanfolyamra is járok, bár nem csak figyelemelterelésül.

    Be lesz egyáltalán adva ez, ha a párom ennyire nem tud ügyeket intézni? Nekem már mindenem elkészült, csak az ő anyagára várunk.
    Eszti
    Olyan gyönyörűen csodálatosan meseszép csokrot kaptam Valentin napra, hogy rögtön fel is tettem a képeim.hu-ra:) Mikor lesz már végre március 24?

    Richard hétfőn fel fogja adni a hiányzó papírokat:)

    Zoli, ha olvasod, szeretném mondani, hogy köszönöm, hogy segítesz. Az email címedre akartam ezt megírni, de folyton visszadobja a leveleimet.
    Eszti
    Felkerült az összes képem az auszi nevű link alá:)Több, mint 600 :)
    Eszti
    Feltettem a képeim.hu-ra is néhány új képet és készül az ftpzős képtár is, Perth és az Uluru már fent van rajta, hamarosan jön a többi is. A saját képeim menüpont alatt vannak a linkek bal oldalt, ha valaki még nem lenne jártas az oldalamon:)
    Eszti
    Tegnap nagyon kiborultam. Feküdtem az ágyon és csak zokogtam. Utána felhívtam Richardot a munkahelyén, mondtam neki, hogy csak a hangját akartam hallani. Pedig tegnapelőtt 2 órán keresztül beszéltünk. A fene ebbe a 10 órás időeltolódásba. Hogy miért ilyen nehéz ez? És miért van ilyen messze az a március 24? Vagy csak én vagyok a kelleténél szitisebb? Annyira szeretném, ha itt lenne velem.

    Ma apuval elkezdtük összeszedni a vízumkérelemhez a beadandó dokumentumokat. Eddig 20 különféle papírnál tartunk és Richard még el sem küldte, amik az ő részéről kellenek. Hogy hogy lesz ebből vízum időben? Még mindig nincs útlevele, és az útlevéladatai nélkül nem lehet kitölteni a legfontosabb űrlapot, a 40SP-t. De tulajdonképpen miért is lett volna útlevele, 10 éve nem mozdult ki Ausztráliából. Nekem meg az a természetes, ha van mindig naprakész útlevelem. Ő meg 2,5 hete igényelte meg. Ezt 15-ig sehogy nem adjuk postára Berlinbe... De talán még március 1-ig se vagyunk elkésve...

    Ami aggaszt, az az, hogy hogyan lesz ebből augusztusban esküvő. Szerintem sehogy...

    Azon kívül meg rájöttem, hogy felnőttem. Ekkora sokk azóta nem ért, hogy rájöttem, hogy 18on túl is van élet... Leérettségiztem és egy teljesen ismeretlen világban találtam magam. Most meg hirtelen egy másik kontinensen kezdek egy teljesen új életet, új szokásokkal, új ünnepekkel, más nyelvvel és barátok nélkül. Hiába mondja Richard, hogy az ő barátai az enyémek is, ez azért nem egészen így működik. A legjobb barátnőm 7 éves korom óta a legjobb barátnőm, és ezek után nem úgy lesz, hogy felhívom, hogy átugorhatok-e, vagy elmegyünk-e moziba. S hiába fogunk sűrűn telefonon beszélni, nem lesz ugyanolyan a barátságunk... S félek előbb következik be ez, mint kialakul egy baráti társaságom... Ráadásul a vőlegényem nem beszéli a nyelvemet...

    S mindezek ellenére nem bírom ki Richard nélkül. S ha ezt az időszakot ennyire nehezen viselem, mi lesz, amíg arra várok, hogy vízumom legyen? Ha bele nem is halok, de biztosan frusztráltabb leszek, mint lenni szoktam. És mi lesz velem, ha nem kapom meg? És mi lesz velem, ha megkapom és már kint leszek? Amikor már a nászúton is túl leszünk és el kell kezdeni a mindennapokat? Amikor már mindent élesben fogok csinálni, s nem lesz elég az, hogy nagyon szeretjük egymást? Vagy túlaggódom magam? Annyi minden kavarog bennem, s egy jó részét még meg sem tudom fogalmazni... Mi lesz így velem? És miért pont velem történik mindez? Vagy csak nyavajgok fölöslegesen?
    Eszti
    Ülök a szobámban
    Teljes a sötétség
    Egyedül talán
    a monitor ég

    Nem túl sok a fény
    Nincs is vágyam rá
    Bármit megtennék
    Csak hogy itt legyél már

    Akarom, hogy idejöjj
    Vágyom azt, hogy hozzám érj
    Nem is tudod
    mi mindent megtennék most egy csókodért

    Közben hallom, miket te suttogsz
    Halkan, csak nekem, a telefonon
    Érzem, hogy te is vágysz rám
    Tudom, hogy szeretnéd

    S mégis, oly messze vagy még
    Oly sok óceán és ország
    Oly sok kilométer
    Áll közénk még

    Nem akarnak telni a napok
    Ólomlábakon jár az idő
    Úgy érzem, belerokkanok
    De aki neked kell, az egy erős nő

    Nekem már CSAK TE kellesz
    Nélküled élni nem tudok
    S ha nem leszel velem örökre
    Abba biztos belehalok
    Eszti
    Ma Richard megkapta a jövedelemigazolását a főnökétől, begyűjtött néhány 888-as nyomtatványt és még mindig várjuk az útlevelét. Én mindeközben írom megismerkedésünk megható történetét és azt, hogy miként képzeljük a közös jövőnket.

    Közben meg annyira hiányzik, hogy nagyon... De minden nappal egyre közelebb van az a március 24:))
    Eszti
    A szerelemben az a gyönyörűség,
    hogy szeretünk,
    s jobban boldogít minket az a szenvedély,
    amely bennünk ég, mint az,
    amelyet másban gyújtunk.

    La Rochefoucauld

    A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről,
    ami rajta kívül van.

    Victor Hugo

    Légy olyan, mint a kismadár
    Mely alól ha kivágják a fát
    Nem a mélybe zuhan,
    Hanem a magasba száll.


    Messze tőled szomorú az élet
    Rád gondolok és látni szeretnélek.
    Szeretném megfogni meleg kezedet
    S a füledbe súgni, hogy
    IGAZÁN SZERETLEK


    Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
    S tavaszi zápor fűszere a földnek...

    W. Shakespeare


    Harminchat fokos lázban égek mindig
    s te nem ápolsz, anyám.
    Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
    kinyujtóztál a halál oldalán.
    Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
    próbállak összeállitani téged;
    de nem futja, már látom, az időből,
    a tömény tűz eléget.

    József Attila


    A szerelembe - mondják -
    belehal, aki él.
    De úgy kell a boldogság,
    mint egy falat kenyér.


    József Attila


    A MERENGŐHÖZ
    `Laurának`

    Hová merült el szép szemed világa?
    Mi az, mit kétes távolban keres?
    Talán a múlt idők setét virága,
    Min a csalódás könnye rengedez?
    Tán a jövőnek holdas fátyolában
    Ijesztő képek réme jár feléd,
    S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
    Mert egyszer azt csalúton kereséd?
    Nézd a világot: annyi milliója,
    S köztük valódi boldog oly kevés.
    Ábrándozás az élet megrontója,
    Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
    Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
    Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
    A telhetetlen elmerülhet benne,
    S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
    Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
    A látni vágyó napba nem tekint;
    Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
    Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
    Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
    Ki életszomját el nem égeté,
    Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
    Földön honát csak olyan lelheté.
    Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
    Egész világ nem a mi birtokunk;
    Amennyit a szív felfoghat magába,
    Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
    Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
    Megférhetetlen oly kicsiny tanyán;
    Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
    Zajától felrémül a szívmagány.
    Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
    Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
    Maradj az élvvel kínáló közelben,
    S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
    A birhatót ne add el álompénzen,
    Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
    Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
    Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
    Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
    Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
    Mely visszajo, ha meglelé zöld ágát,
    Egész erdő viránya csalja bár.
    Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
    Barátod arcán hozd fel a derűt:
    Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
    Ne adj helyette bánatot, könyűt

    Vörösmarty Mihály

    Imádok a semmiről beszélgetni. Ez az egyetlen téma, amit kicsit ismerek."
    Oscar Wilde
    Eszti
    Ma begépeltem az eljegyzési bulira meghívandók listáját (mert bolondok napján olyat is tartunk ám:) . 89 ember szerepel rajta, ami nekem nagyon sok... Nekem kifejezetten emberundorom van, ha ilyesmiről van szó. Ha tényleg csak azokat hívnánk meg, akik azért jönnek el, hogy örüljenek a boldogságomnak és nem az ingyenkaja miatt, akkor maradnának tán huszan a listán.

    A nagyapám egyébként azt mondta, hogy a menyasszonyi ruhámat kapom tőle nászajándékba:) Örülök, hogy olyan optimista, hogy már úgy tekinti, hogy megkapom a vízumot...

    Kinyomtattam a részletes telefonszámlám is, amit az ausztrál mobilomról telefonáltam el. A Vodafone honlapján ilyenre is van lehetőség :)

    Fényképekből tizet lehet csatolni a vízumkérelemhez, majd gondosan összeválogatom és feliratozom őket. Az mindenképp menni fog, amikor együtt tartjuk a frissen elkészített rakott krumplit és mosolygunk bele a kamerába:)) Csak azt nem tudom, hogy hogyan mondják a rakott krumplit angolul...

    Az erkölcsi bizonyítványom és a születési anyakönyvi kivonatom már beadtam fordíttatni, február 10-én mehetek érte.

    Ma pedig már háromszor beszéltem a kedvesemmel, csak azért mondom, hogy ne mondhassátok, hogy róla nem beszélek eleget :)))
    Eszti
    Richard jobban lett:))) Ma éjfélkor beszélünk:) Ill. neki reggel 10 :)
    Eszti
    Richard még mindig nincs jól. Nem eszik, inni is alig, és még mindig nem sikerült beszélnem vele. Nagymamájával igen, ő nemsokára hívja az orvost egy délutáni időpontért. Aggódom. Nagyon féltem őt. És nem tudok segíteni rajta... Még csak ápolni sem:(
    Eszti
    Amikor leszálltam Bécsben -17 fok volt. Először nem is igazán tudtam felfogni, hogy már Európában járok. Olyan hihetetlen volt. 60 kilóval jöttem haza, s mindez egy fillérembe nem került. A kézipoggyászocskám volt 21 kiló, a hátizsákocskám 9, a feladott bőrönd 24 kg, és még volt egy kisebb szatyrom is. Mindezzel úgy mentem át a biztonsági ellenőrzésen, mintha a világ legkönnyebb csomagjai lettek volna.

    Apukám, anyukám és az öcsém jöttek ki elém, és még egy kicsit vásárolgattunk Bécsújhelyen, mielőtt elindultunk volna haza. Magyarországon megálltunk egy vendéglőnél, hogy megünnepeljük, hogy épségben hazaértem. A pincérnek majdnem azt mondtam, hogy thank you a köszönöm helyett:) Legjobb barátnőm azt mondta erre, hogy ez nem baj, csak készüljek fel, hogy a számlám így tízszer annyi lesz, mint lenne, ha magyarul beszélnék:D

    Az időeltolódás nem viselt meg túlzottan, és szerdán már papírok után futkostam (kedden értem haza). Most kezdek érezni némi fáradtságot. Kaptam erkölcsi bizonyítványt, kértem születési anyakönyvi kivonatot is és mindezt elvittem fordíttatni, február 10-re lesz kész. Addig a többi papírt igyekszem begyűjteni, rengeteg van belőlük...

    Ma az esküvő kiállításon voltunk a szüleimmel. Meg kellett állapítanom, hogy az ember nem gondolhatja komolyan, hogy férjhez akar menni, ha elmúlt 60 kg. Összesen 3 olyan ruhát láttam, ami számításba jöhet, de ebből az egyiket akkor se venném meg, ha ők fizetnének, ugyanis alighogy kézbefogtam a ruhát, rögtön ott termett az eladó, hogy ne nyúljunk a ruhához, ott a katalógus, nézzük abban, mert ezek itt nem vásárlásra vannak, és Amerikából rendelik stb, stb. Gondolom azóta is gondolkodik, hogy miért nem megy a bolt.

    Pénteken hasított belém a felismerés, hogy Richard nincs velem. Nagyon rossz volt. Ugyan bezsélünk nap mint nap, meg emaileket is írunk, de nincs itt velem. És ez iszonyatos. Nem találom a helyem nélküle. Úgy érzem, hogy nem vagyok teljes ember, ha nincs velem. Ő pedig azt mondta, nehéz neki nélkülem, mert már a részemmé vált, és én az ő részévé... Annyira rossz, hogy nincs itt. Ráadásul két napja betegen fekszik otthon, fáj a gyomra, hány, és gyengének érzi magát. Amikor ma felhívtam, nem akart a telefonhoz jönni, inkább aludt tovább, pedig félig fent volt... Pedig a hívásom előtt pár órával még ő hagyott üzenetet az én telefonomon, hogy milyen jó lenne beszélni, de akkor én még aludtam. Most meg már túl késő van nála ahhoz, hogy hívjam. Nem találom a helyem nélküle, nagyon nem...

    Azon túl meg a magyar emberek mentalitásához is hozzá kell szoknom. Ill. visszaszoknom hozzá. Ennyi unott és savanyú embert, mint amennyit a postán láttam, meg a Földhivatalban... És mind panaszkodik valamiről...

    És ha már ezt az időszakot nehezen bírom, akkor mi lesz velem addig, amíg a vízumomat bírálják el? Nem is kell majd már mit elbírálni, mert addig úgyis belehalok Richard hiányába... Jó itthon lenni, persze, de még jobb lenne, ha Richard is itt lenne velem. Lehet, hogy marhaságot mondok, de szerintem ő is valami ilyesmibe betegedett bele. Nálam úgy jön ki a hiánya, hogy mindenkihez ingerülten sőt, undokan szólok, nála meg így jön ki az én hiányom... Messze van még március 24!
    Eszti
    Egyelore probalok aludni minden mennyisegben. Hol sikerul, hol nem, de kezdek nagyon az energiam vegere erni. Fogok irni bovebben is, de hadd ne most. Tudom, a kepekre is ezt igertem, hogy majd, de abbol mar csak otthon lesz valami. A kepeim.hu-ra korulmenyes innet feltolteni, az egyik baratom viszont csinalt egy ftp-s tarhelyet, ahova meg azert nem tudom atmasolni a kepeket, mert innen 15 orat venne igenybe, internetkavezoban pedig nincs engedelyezve az ftp:( Jovo het hetfon indulok vissza Budapestre, kedden hajnalban szall le a gepem, otthonrol viszont mar fel fogom tudni tolteni a kepeket, ott normalis a savszelesseg es ftpzni is tudok:)

    Amugy meg egyik szemem sir, a masik meg nevet (vagy egykori szamtech-tanarom szava jarasa szerint: a masik meg uveg). Egyreszt nagyon orulok, hogy vegre latom a csaladom, es ha bemegyek egy boltba, akkor minden egyes szot erteni fogok:) Masreszt viszont itt marad a szivem... Es nem sikerult elintezni, hogy Sydneybol induljak vissza Budapestre:(

    Na megiscsak irok most bovebben, ha mar igy belejottem.

    Szoval Hobart utan Melbournebe mentem, Melindaekkal karacsonyoztam es 25-en atmentem Sydneybe. 10 napot toltottem a kedvesemmel, de annak a nagy resze nem publikus:)

    Aztan az Uluruhoz mentem, Richard pedig kikisert a repterre, alig birtunk elvalni, mert akkor meg nem lehetett tudni, hogy vissza tudok-e menni Sydneybe mielott hazamegyek. A szikla remes volt. Marmint a szallas, a ko maga nem. Hihetetlenul sok bogar es rovar es hullo es brrrrrrrrrrrrrrrr van ott. A nagy reszet fel sem ismertem. Zuhanyzas utan pedig koszosabbnak ereztem magam, mint elotte, ugyhogy a masodik este mar nem is zuhanyoztam. Azon kivul pedig iszonyatosan draga es nem is tudsz mashova menni, mert a sivatag kozepe. Nekem pedig vennem kellett egy hosszuujju inget pl, mert nagyon feher a borom, es ha nem veszem meg, akkor mara nincs bor a karomon... Raadasul csak ferfiinget kaptam, nem is a kinezetere mentem, hanem hogy melyik a legolcsobb, igy kerult "csak" 124 dollarba egy teljesen egyszeru feher ffi ing... Azon kivul a szalmakalapom is kevesnek bizonyult ahhoz a naphoz, ugyhogy egy rendes kalpba is be kellett ruhaznom. Ket ejszakat toltottem ott es hihetetlenul boldog voltam, hogy eljohettem.

    Ill. Egesz pontosan eloszor Perthbe mentem, ahhoz a gephez kisert ki Richard, s csak utana az Uluruhoz. Perthet nagyon szerettem, nagyon aranyos kis varoska. Emlitettem meg valamikor regebben itt a blog bejegyzeseimben Langenloist, na az egyik lany Perthben tanul azok kozul, akikkel en taboroztam ott, vele is talalkoztam es egy tok jo napot csinaltunk magunknak. O malajziai, ugyhogy Perth azsiai oldalat is megismertem egy kicsit. Csupa "palcas" helyre mentunk, de o mindenhol kert nekem villat:) Villa melle, pedig nem am kest adtak, az ugy tul egyszeru lett volna:) Nem, hanem kanalat. En pedig probaltam palcaval, villaval es kannallal valahogy megenni, amit elem raktak:) A batyja hivott meg minket, aki szinten ott tanul. Ittam egy olyat is, hogy bubble tea. Hihetetlenul finom volt. Jeges tea egy csomo kis csokigolyoszeruseggel.

    Aztan ugye Uluru utan visszamentem Melindaekhoz Melbournebe, hogy 12-en tovabbmenjek Uj-Zelandra, no ekkor ert a meglepetes. Mivel a vizumomban az van, hogy "must not enter Australia after 19th december 2005" es aztan rogton az, hogy "multiple travel", en ugye azt hittem, hogy az elso belepesem kell, hogy december 19-e elott tortenjen, s azutan pedig a vizum ervenyessege alatt annyiszor ki-be, ahanyszor akarok. A kovetsegen se hivtak fel ra a figyelmem, hogy maskent lenne. No a check-in pultnal mondta a holgy, hogy o ugyan kiengedni ki tud, de vissza nem johetek, mert benne van a vizumomban, hogy dec 19. utan nem lephetek Au teruletere. Felhivta a Bevandorlasi Hivatalt is, ahol megerositettek ezt az informaciot. En pedig nem pont most szeretnek osszeveszni a bevansorlasiakkal:) Namarmost ha erre valaki felhivja a figyelmem, akkor maskent szervezem az utam. Igy viszont sokat buktam a dolgon, a vege az lett, nagyon sok telefon utan a Quantassal, hogy tegnap reggel elmentem Wagga Wagga-ba, este pedig vissza.

    Nagyon pici volt a repulogep, 37 fos es 1 stewardess. A repter is ici-pici volt ott, a csomagokat nem is futoszalagrol kellett osszegyujteni (mar akinek volt feladott csomagja-nekem nem), hanem a kiskocsirol, amire kiszedik a gepbol. Ket kapuja van a repternek, az egyiken csak bemenni lehet, a masikon meg csak kijonni es meg biztonsagi ellenorzes sincs belepes elott. Aztan meg mind a 3 taxi elment, ugyhogy en elkezdtem gyalogolni. A tabla szerint Wagga Wagga 10 kmre volt a reptertol. Kb. 2-2,5 km-t gyalogolhattam, amikor megallt egy kb. 70-75 eves holgy mellettem es felajanlotta, hogy elvisz. En persze boldogan elfogadtam. Elvitt a helyi bevasarlokozpontba, es elmondta, hogy minden zarva van ezen kivul, mert vasarnap van. Az pedig ujabb 1,5 oraba tellett, hogy talaljak egy taxit a repterre. Azt ugyanis eszbevettem, hogy ha a tuzo napon a kb 36 fokos hosegben akarok visszasetalni a repterre (akkor mar 11 kmre voltam tole), akkor a napszuras vagy hoguta garantalt. Visszafele pedig az egyoras ut nagyjabol felenel legorvenybe kerultunk, s ki se keveredtunk belole, amig le nem szalltunk.

    Ja, es Uj-Zeland helyett pedig Sydneybe jottem, mondanom se kell:) Igy Richard egesz ejjel tudott apolni, mert annyira rosszul voltam a kb feloras legorvenytol, hogy meg hajnali 4 korul is kavargott a gyomrom. Teat itatott velem, meg csak ugy lelki tamaszt is nyujtott:) Most epp alszik, amig en ezt irom, en nem birtam sokat aludni, a gyomrom meg mindig nincs teljesen rendben. Fonokevel intezte el reggel, hogy ne kelljen bemennie.

    En pedig ugye, hiaba probalnek aludni, nem igazan megy. Apu kiszamolta, hogy eddig 57000 kilometert repultem. Nagyapam pedig erre azt mondta, hogy Vambery Armin hozzam kepest semmi:)) En viszont kezdek nagyon kimerulni. Veszesen fogytan van az energiam, es nem tudok regeneralodni. 21-en megyek vissza Mel-be, 22-en pakolok ossze es 23an megyek vissza Magyarorszagra. Nem nagyon akarodzik... Anyu megkerdezte, melyik telikabatom hozzak ki elem a repterre, merthogy ugye arrafele minuszok repkednek... Amugy az ocsem is ki akar jonni elem, ami fura, mert nem szokott szeretni atjarkalni Ausztriaba:) Mar azert, mert altalaban az osszes boltba bemegyunk, ahova ki van irva, hogy "reduziert", azaz leertekeles es ez most sem lesz maskent... Kiszamoltam, hogy a 4 ora allassal Kuala Lumpurban osszesen 24,5 orat fogok utazni, mig Becsbe erek. Hajnali hatkor fog leszallni a gepem, tehat meg ott lesz az egesz nap vasarolgatni es csak aztan megyunk vissza Budapestre. Az az ut max 2 ora lesz, ahogy en a jo edes apamat ismerem. Atlagban ennyi ido alatt csinalja a Becs-Erzsebet hid tavolsagot. Jo, ha nagyon fagy az autopalya, akkor lehet, hogy 2,5 ora is lesz belole.

    Nagyon fura lesz ismet otthon lenni. Egyaltalan en mar mindent otthonnak hivok, ahol lakom es nem szallo. Olyan hamar elment ez a harom honap... Es en akarok is meg nem is hazamenni. Persze, hogy jo lesz mindenkivel ujra talalkozni, de... De bepakolnam Richardot a borondombe legszivesebben. Persze lehet e-mailni meg telefonalni, mig Budapestre nem jon (megy), de az nem ugyanaz... Es tenyleg nem fogok tudni mit kezdeni a budapesti emberekkel. Itt mar teljesen megszoktam, hogy mosolyogva megyek be a boltba es az elado mosolyogva koszon vissza. Ha ezt megprobalom otthon, akkor kimerten es gyanakvon fognak vegigmerni, hogy ennek megis mi oka van arra, hogy kicsattanjon az eletvidamsagtol... Rosszabb esetben kikuldenek a boltbol, hogy drogosokat, reszegeket nem szolgalnak ki...

    No, nem tudom meg hany kulonfelekepp tudnam leirni ugyanazt, ugyhogy inkabb abba is hagyom gyorsan:)