Eszti
Richard jobban lett:))) Ma éjfélkor beszélünk:) Ill. neki reggel 10 :)
Eszti
Richard még mindig nincs jól. Nem eszik, inni is alig, és még mindig nem sikerült beszélnem vele. Nagymamájával igen, ő nemsokára hívja az orvost egy délutáni időpontért. Aggódom. Nagyon féltem őt. És nem tudok segíteni rajta... Még csak ápolni sem:(
Eszti
Amikor leszálltam Bécsben -17 fok volt. Először nem is igazán tudtam felfogni, hogy már Európában járok. Olyan hihetetlen volt. 60 kilóval jöttem haza, s mindez egy fillérembe nem került. A kézipoggyászocskám volt 21 kiló, a hátizsákocskám 9, a feladott bőrönd 24 kg, és még volt egy kisebb szatyrom is. Mindezzel úgy mentem át a biztonsági ellenőrzésen, mintha a világ legkönnyebb csomagjai lettek volna.

Apukám, anyukám és az öcsém jöttek ki elém, és még egy kicsit vásárolgattunk Bécsújhelyen, mielőtt elindultunk volna haza. Magyarországon megálltunk egy vendéglőnél, hogy megünnepeljük, hogy épségben hazaértem. A pincérnek majdnem azt mondtam, hogy thank you a köszönöm helyett:) Legjobb barátnőm azt mondta erre, hogy ez nem baj, csak készüljek fel, hogy a számlám így tízszer annyi lesz, mint lenne, ha magyarul beszélnék:D

Az időeltolódás nem viselt meg túlzottan, és szerdán már papírok után futkostam (kedden értem haza). Most kezdek érezni némi fáradtságot. Kaptam erkölcsi bizonyítványt, kértem születési anyakönyvi kivonatot is és mindezt elvittem fordíttatni, február 10-re lesz kész. Addig a többi papírt igyekszem begyűjteni, rengeteg van belőlük...

Ma az esküvő kiállításon voltunk a szüleimmel. Meg kellett állapítanom, hogy az ember nem gondolhatja komolyan, hogy férjhez akar menni, ha elmúlt 60 kg. Összesen 3 olyan ruhát láttam, ami számításba jöhet, de ebből az egyiket akkor se venném meg, ha ők fizetnének, ugyanis alighogy kézbefogtam a ruhát, rögtön ott termett az eladó, hogy ne nyúljunk a ruhához, ott a katalógus, nézzük abban, mert ezek itt nem vásárlásra vannak, és Amerikából rendelik stb, stb. Gondolom azóta is gondolkodik, hogy miért nem megy a bolt.

Pénteken hasított belém a felismerés, hogy Richard nincs velem. Nagyon rossz volt. Ugyan bezsélünk nap mint nap, meg emaileket is írunk, de nincs itt velem. És ez iszonyatos. Nem találom a helyem nélküle. Úgy érzem, hogy nem vagyok teljes ember, ha nincs velem. Ő pedig azt mondta, nehéz neki nélkülem, mert már a részemmé vált, és én az ő részévé... Annyira rossz, hogy nincs itt. Ráadásul két napja betegen fekszik otthon, fáj a gyomra, hány, és gyengének érzi magát. Amikor ma felhívtam, nem akart a telefonhoz jönni, inkább aludt tovább, pedig félig fent volt... Pedig a hívásom előtt pár órával még ő hagyott üzenetet az én telefonomon, hogy milyen jó lenne beszélni, de akkor én még aludtam. Most meg már túl késő van nála ahhoz, hogy hívjam. Nem találom a helyem nélküle, nagyon nem...

Azon túl meg a magyar emberek mentalitásához is hozzá kell szoknom. Ill. visszaszoknom hozzá. Ennyi unott és savanyú embert, mint amennyit a postán láttam, meg a Földhivatalban... És mind panaszkodik valamiről...

És ha már ezt az időszakot nehezen bírom, akkor mi lesz velem addig, amíg a vízumomat bírálják el? Nem is kell majd már mit elbírálni, mert addig úgyis belehalok Richard hiányába... Jó itthon lenni, persze, de még jobb lenne, ha Richard is itt lenne velem. Lehet, hogy marhaságot mondok, de szerintem ő is valami ilyesmibe betegedett bele. Nálam úgy jön ki a hiánya, hogy mindenkihez ingerülten sőt, undokan szólok, nála meg így jön ki az én hiányom... Messze van még március 24!
Eszti
Egyelore probalok aludni minden mennyisegben. Hol sikerul, hol nem, de kezdek nagyon az energiam vegere erni. Fogok irni bovebben is, de hadd ne most. Tudom, a kepekre is ezt igertem, hogy majd, de abbol mar csak otthon lesz valami. A kepeim.hu-ra korulmenyes innet feltolteni, az egyik baratom viszont csinalt egy ftp-s tarhelyet, ahova meg azert nem tudom atmasolni a kepeket, mert innen 15 orat venne igenybe, internetkavezoban pedig nincs engedelyezve az ftp:( Jovo het hetfon indulok vissza Budapestre, kedden hajnalban szall le a gepem, otthonrol viszont mar fel fogom tudni tolteni a kepeket, ott normalis a savszelesseg es ftpzni is tudok:)

Amugy meg egyik szemem sir, a masik meg nevet (vagy egykori szamtech-tanarom szava jarasa szerint: a masik meg uveg). Egyreszt nagyon orulok, hogy vegre latom a csaladom, es ha bemegyek egy boltba, akkor minden egyes szot erteni fogok:) Masreszt viszont itt marad a szivem... Es nem sikerult elintezni, hogy Sydneybol induljak vissza Budapestre:(

Na megiscsak irok most bovebben, ha mar igy belejottem.

Szoval Hobart utan Melbournebe mentem, Melindaekkal karacsonyoztam es 25-en atmentem Sydneybe. 10 napot toltottem a kedvesemmel, de annak a nagy resze nem publikus:)

Aztan az Uluruhoz mentem, Richard pedig kikisert a repterre, alig birtunk elvalni, mert akkor meg nem lehetett tudni, hogy vissza tudok-e menni Sydneybe mielott hazamegyek. A szikla remes volt. Marmint a szallas, a ko maga nem. Hihetetlenul sok bogar es rovar es hullo es brrrrrrrrrrrrrrrr van ott. A nagy reszet fel sem ismertem. Zuhanyzas utan pedig koszosabbnak ereztem magam, mint elotte, ugyhogy a masodik este mar nem is zuhanyoztam. Azon kivul pedig iszonyatosan draga es nem is tudsz mashova menni, mert a sivatag kozepe. Nekem pedig vennem kellett egy hosszuujju inget pl, mert nagyon feher a borom, es ha nem veszem meg, akkor mara nincs bor a karomon... Raadasul csak ferfiinget kaptam, nem is a kinezetere mentem, hanem hogy melyik a legolcsobb, igy kerult "csak" 124 dollarba egy teljesen egyszeru feher ffi ing... Azon kivul a szalmakalapom is kevesnek bizonyult ahhoz a naphoz, ugyhogy egy rendes kalpba is be kellett ruhaznom. Ket ejszakat toltottem ott es hihetetlenul boldog voltam, hogy eljohettem.

Ill. Egesz pontosan eloszor Perthbe mentem, ahhoz a gephez kisert ki Richard, s csak utana az Uluruhoz. Perthet nagyon szerettem, nagyon aranyos kis varoska. Emlitettem meg valamikor regebben itt a blog bejegyzeseimben Langenloist, na az egyik lany Perthben tanul azok kozul, akikkel en taboroztam ott, vele is talalkoztam es egy tok jo napot csinaltunk magunknak. O malajziai, ugyhogy Perth azsiai oldalat is megismertem egy kicsit. Csupa "palcas" helyre mentunk, de o mindenhol kert nekem villat:) Villa melle, pedig nem am kest adtak, az ugy tul egyszeru lett volna:) Nem, hanem kanalat. En pedig probaltam palcaval, villaval es kannallal valahogy megenni, amit elem raktak:) A batyja hivott meg minket, aki szinten ott tanul. Ittam egy olyat is, hogy bubble tea. Hihetetlenul finom volt. Jeges tea egy csomo kis csokigolyoszeruseggel.

Aztan ugye Uluru utan visszamentem Melindaekhoz Melbournebe, hogy 12-en tovabbmenjek Uj-Zelandra, no ekkor ert a meglepetes. Mivel a vizumomban az van, hogy "must not enter Australia after 19th december 2005" es aztan rogton az, hogy "multiple travel", en ugye azt hittem, hogy az elso belepesem kell, hogy december 19-e elott tortenjen, s azutan pedig a vizum ervenyessege alatt annyiszor ki-be, ahanyszor akarok. A kovetsegen se hivtak fel ra a figyelmem, hogy maskent lenne. No a check-in pultnal mondta a holgy, hogy o ugyan kiengedni ki tud, de vissza nem johetek, mert benne van a vizumomban, hogy dec 19. utan nem lephetek Au teruletere. Felhivta a Bevandorlasi Hivatalt is, ahol megerositettek ezt az informaciot. En pedig nem pont most szeretnek osszeveszni a bevansorlasiakkal:) Namarmost ha erre valaki felhivja a figyelmem, akkor maskent szervezem az utam. Igy viszont sokat buktam a dolgon, a vege az lett, nagyon sok telefon utan a Quantassal, hogy tegnap reggel elmentem Wagga Wagga-ba, este pedig vissza.

Nagyon pici volt a repulogep, 37 fos es 1 stewardess. A repter is ici-pici volt ott, a csomagokat nem is futoszalagrol kellett osszegyujteni (mar akinek volt feladott csomagja-nekem nem), hanem a kiskocsirol, amire kiszedik a gepbol. Ket kapuja van a repternek, az egyiken csak bemenni lehet, a masikon meg csak kijonni es meg biztonsagi ellenorzes sincs belepes elott. Aztan meg mind a 3 taxi elment, ugyhogy en elkezdtem gyalogolni. A tabla szerint Wagga Wagga 10 kmre volt a reptertol. Kb. 2-2,5 km-t gyalogolhattam, amikor megallt egy kb. 70-75 eves holgy mellettem es felajanlotta, hogy elvisz. En persze boldogan elfogadtam. Elvitt a helyi bevasarlokozpontba, es elmondta, hogy minden zarva van ezen kivul, mert vasarnap van. Az pedig ujabb 1,5 oraba tellett, hogy talaljak egy taxit a repterre. Azt ugyanis eszbevettem, hogy ha a tuzo napon a kb 36 fokos hosegben akarok visszasetalni a repterre (akkor mar 11 kmre voltam tole), akkor a napszuras vagy hoguta garantalt. Visszafele pedig az egyoras ut nagyjabol felenel legorvenybe kerultunk, s ki se keveredtunk belole, amig le nem szalltunk.

Ja, es Uj-Zeland helyett pedig Sydneybe jottem, mondanom se kell:) Igy Richard egesz ejjel tudott apolni, mert annyira rosszul voltam a kb feloras legorvenytol, hogy meg hajnali 4 korul is kavargott a gyomrom. Teat itatott velem, meg csak ugy lelki tamaszt is nyujtott:) Most epp alszik, amig en ezt irom, en nem birtam sokat aludni, a gyomrom meg mindig nincs teljesen rendben. Fonokevel intezte el reggel, hogy ne kelljen bemennie.

En pedig ugye, hiaba probalnek aludni, nem igazan megy. Apu kiszamolta, hogy eddig 57000 kilometert repultem. Nagyapam pedig erre azt mondta, hogy Vambery Armin hozzam kepest semmi:)) En viszont kezdek nagyon kimerulni. Veszesen fogytan van az energiam, es nem tudok regeneralodni. 21-en megyek vissza Mel-be, 22-en pakolok ossze es 23an megyek vissza Magyarorszagra. Nem nagyon akarodzik... Anyu megkerdezte, melyik telikabatom hozzak ki elem a repterre, merthogy ugye arrafele minuszok repkednek... Amugy az ocsem is ki akar jonni elem, ami fura, mert nem szokott szeretni atjarkalni Ausztriaba:) Mar azert, mert altalaban az osszes boltba bemegyunk, ahova ki van irva, hogy "reduziert", azaz leertekeles es ez most sem lesz maskent... Kiszamoltam, hogy a 4 ora allassal Kuala Lumpurban osszesen 24,5 orat fogok utazni, mig Becsbe erek. Hajnali hatkor fog leszallni a gepem, tehat meg ott lesz az egesz nap vasarolgatni es csak aztan megyunk vissza Budapestre. Az az ut max 2 ora lesz, ahogy en a jo edes apamat ismerem. Atlagban ennyi ido alatt csinalja a Becs-Erzsebet hid tavolsagot. Jo, ha nagyon fagy az autopalya, akkor lehet, hogy 2,5 ora is lesz belole.

Nagyon fura lesz ismet otthon lenni. Egyaltalan en mar mindent otthonnak hivok, ahol lakom es nem szallo. Olyan hamar elment ez a harom honap... Es en akarok is meg nem is hazamenni. Persze, hogy jo lesz mindenkivel ujra talalkozni, de... De bepakolnam Richardot a borondombe legszivesebben. Persze lehet e-mailni meg telefonalni, mig Budapestre nem jon (megy), de az nem ugyanaz... Es tenyleg nem fogok tudni mit kezdeni a budapesti emberekkel. Itt mar teljesen megszoktam, hogy mosolyogva megyek be a boltba es az elado mosolyogva koszon vissza. Ha ezt megprobalom otthon, akkor kimerten es gyanakvon fognak vegigmerni, hogy ennek megis mi oka van arra, hogy kicsattanjon az eletvidamsagtol... Rosszabb esetben kikuldenek a boltbol, hogy drogosokat, reszegeket nem szolgalnak ki...

No, nem tudom meg hany kulonfelekepp tudnam leirni ugyanazt, ugyhogy inkabb abba is hagyom gyorsan:)