Eszti
Nos igen, férjhez mentem :) Az esküvőm nagyon jól sikerült, leszámítva, hogy a kántor elfelejtett eljönni. A rabbi bácsi viszont hajlandó volt levezetni egyben az egészet :) Reggel a fodrásznál kezdtem, majd a koszorúslányom már itthon megcsinálta a sminkem, felöltöztem, s Richard egyik kollegája egy 50 éves Mercedesszel elvitt az esküvő helyszínére. Szépen fel volt díszítve, s olyan léleknyugalommal kocsikáztunk, mintha nem is az esküvőmre mentünk volna :)

Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

Ott pár fotó készült, majd aláírtam a szükséges papírokat és jött a hüpe. A csokromat letettem az asztalra az aláíráskor, naná, hogy elfelejtettem felvenni, s anélkül mentem a hüpe alá. A végére viszont a kezembe került :) Megkerültem Richardot egyszer, aztán ő felhúzta az ujjamra a gyűrűt, majd a szüleink megitattak minket borral, s felhúztam én is az ő ujjára a gyűrűt. Érdekesség, hogy a mutatóujjra kellett. A ceremónia előtt Richardtól még mekérdezte a rabbi, hogy én vagyok-e az, akit el akar venni. Csak miután mondta, hogy igen, lehetett lehajtani a fátylamat. Ez azóta van így, mióta Jákobhoz Ráhel helyett Leát adták hozzá, s ez csak a fátyol felhajtása után derült ki. A ceremónia után meg még be kellett mennünk egy szobába kettesben, a rabbi bácsi és egy tanu pedig ránk zárták az ajtót, s egy perc múlva nyitották ki ismét. Megkérdezték, még mindig házasok vagyunk-e, s az igen után nyilvánított minket a rabbi bácsi végérvényesen házasokká :) Nem volt viszont semmi "igen, akarom" vagy "most már megcsókolhatod a menyasszonyt", viszont hihetetlenül jó érzéssel töltött el ez az egész.

Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

A lagzi igazán jól sikerült. Kóser volt az étel, de ennek ellenére finom. Csak Richardnak nem fogom soha megbocsátani, hogy a "Hey girl, hey boy" című számra vonultunk be :) A "Here we go" résznél akkorát pörgetett rajtam, hogy majdnem kipörögtem a kertből :)

Menyasszonyi táncot is próbáltunk produkálni, de szegénykémnek annyira falába van, hogy még követni sem tudott, pedig nagyon megpróbáltam vezetni :) Viszont annál jobbat derültünk mi ketten :D A nagypapám otthon megnézte a felvételt, s azt mondta, gyönyörű voltam, de amit mi tánc címén produkáltunk, azon nem tudta eldönteni, sírjon-e vagy nevessen.

Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

Este a
  • Westinben
  • voltunk. Isteni nászéjszakánk volt ;) Ez a hotel maga az álomkastély. Akárkinek van fölös 300 dollárja, töltsön ott egy estét. Mondjuk mi megkaptuk nászajándékba :) A szobán kívül az tetszett a legjobban, hogy korlátlan forrócsoki fogyasztás is benne volt az árban :) Hihetetlenül nagyon jól éreztem magam :)

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge
    Eszti
    OFF Brizzy, attól, hogy anoním, még kifejtheti a véleményét :) S még az is előfordulhat, hogy igaza van, s lehet, hogy fejjel rohanok a falnak, de akkor is hozzá akarok menni Richardhoz, mert szeretem. ON

    Pénteken megcsináltattam a körmeimet, most nagyon tetszenek:) A holnapi esküvő forgatókönyvéből alig tudok valamit, de nem baj, meglepetésekkel szép az élet :)) A hüpe utáni résszel már teljesen tisztában vagyok, de hogy a hüpe alatt milyen sorrendben, mit és miért kell csinálnom...

    A nászéjszakánkat a Westenben fogjuk tölteni, s őszintén, én jobban várom az éjszakát, mint az esküvőt :)

    S ami még jobb, a sokakat megmozgató és véleménnyilvánításra késztető események óta Richard mintha mintavőlegény lenne. Inni azóta összesen két pohár bort és egy üveg sört ivott. Elkezdtünk beszélgetni, komolyabban is, de még szükség lesz komoly beszélgetésekre. Azt mondta, az esküvőig még picit iszogatni fog, nem akar elvonási tüneteket produkálni pont a nagy napunkon. Nem tudom mennyit jelent ez a pici annak fényében, hogy már csak egyet kell aludni az esküvőig és az eset óta ezidáig csak az említett mennyiséget itta. Ma nem alszik itthon, úgyhogy nem fogom látni, mit és hogyan és mennyit, csak reménykedni tudok és bízni benne. Ez utóbbi kétségkívül jobban megy, mióta látom, hogy csökkent, ráadásul drasztikusan az alkoholfogyasztása.
    Eszti
    Az ominózus eset óta Richard hihetetlenül figyelmes és gyengéd velem. A történtekről és a jövőről történő nagy-nagy beszélgetés még odébb van, egyelőre csak egy icuri-picurit sikerült beszélnem vele erről. Nem tudom ez a hirtelen jött figyelmesség meddig fog tartani, de örülök neki. Viszont hiába a kedvesség, gyengédség, nem fogja megúszni a beszélgetést a témáról. Az esküvőt meg fogjuk tartani, ma egyennyakkendőket is vettünk a hüpét tartóknak, a két vőfélynek és Richardnak. Csak remélni tudom, hogy ennyire durva jelenet a későbbiekben nem fog előfordulni, de nem vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem, most aztán egy életre megváltozott...
    Eszti
    Csúnya dolog, amit csináltam, de az sem volt szebb, amit ő tett. Még a sebimitációs tanfolyamról maradt egy tégely olyan kenőcsöm, amit sokkos sérült imitálásához kell használni, tehát falfehér lesz tőle az ember arca. Miután még délután sem volt hajlandó szóbaállni velem, használatba vettem. Ő elment, én bekentem az arcom. Találtam némi altatót, abból párat lehúztam a WC-n, lefeküdtem az ágyra, magam mellé tettem a hiányos levél gyógyszert meg egy félig teli pohár vizet és lehunytam a szemem. Vártam, hogy visszajöjjön. A hatás megvolt. Rögtön rohant a szomszédban lakó ápolónőhöz, kétségbeesetten próbált felrázni, megtudni, hány tablettát vettem be stb. Amíg az ápolónőért volt, beküldte hozzám a nagymamáját, hogy figyelje az életjelenségeimet. Én azt mondtam neki, hogy csak nagyon fáradt vagyok, és lefeküdtem aludni, a tablettákat meg lehúztam mert mérges voltam, csak már valami miatt nem tettem vissza a helyére a levelet. Amikor az ápolónő átért, megvizsgálgatott. Mindent rendben talált. Mondtam, hogy fázom, meg kavarog a gyomrom. Ő a jet-lagged dologra fogta az egészet. Közben a takaróval úgy forogtam, hogy le tudjam törölni a krémet, így a normális színem is előkerült. Miután az ápolónő elment, Richard mondta, hogy csak pihengessek, hozott vizet, hogy igyak, s megkérdezte, mitől vagyok ilyen fáradt, hisz végigaludtam az egész éjjelt. Erre megkérdeztem, tényleg nem emlékszik-e, hogy mit csinált az éjjel. Mondta, hogy aludt. Én elmondtam neki, hogy mit csinált, ő azt mondta, az nem létezik, ő ilyet nem csinált. Erre mondtam neki, hogy azt hisz, amit akar, ha nem hiszi el, nem hiszi el, de a tényeken attól ez még nem változtat. Erre elgondolkodott. Bocsánatot kért, s egész este hihetetlenül figyelmes volt velem. Mielőtt elaludtunk volna, mondtam neki, hogy azért azt ugye tudja, hogy egyszer bánthatott, de a másodiknál fogom magam és visszarepülök Budapestre. Ő erre csak féltőn átölelt, s annyit mondott, nagyon szeret.

    Egész ígéretes, csak sajnos nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem fog mégegyszer berúgni. Mindenesetre tegnap nem ivott egy kortyot sem. Meglátjuk...
    Eszti
    ...elmondom hát mindenkinek

    Muszáj, mert ami tegnap történt, arra nincs mentség, s nem tudom, mi tévő legyek.

    Tudtam én, hogy Richard iszik, de eddig volt önkontrollja. Tegnap megitta a szokásos adagja másfélszeresét, én pedig kiöntöttem a többit a mosogatóba, mikor nem figyelt. Aztán elkezdte keresni. Én mondtam, hogy kiöntöttem, erre közölte velem, hogy "You fuckin' idiot", majd bement az anyjához, s ököllel több lukat vert a falba, s közölte vele, hogy ne akarja tönkretenni az ő házasságát, ha már a sajátját nem tudta megmenteni. Majd dolga végeztével kijött, s közölte velem, hogy ne merjek másik szobában aludni. Éjjel viszont először lehúzta rólam a takarót, majd mikor vissza akartam tenni magamra, szabályosan lerugdosott az ágyról. Ezután átmentem egy másik szobába aludni, ő nem sokkal később utánam jött, hogy menjek vissza, én meg közöltem, hogy félek tőle és nem megyek. Erre az volt a válasz: "silly girl" és elvonult. Pár órával később csak visszamentem, s ha forgolódás közben véletlen hozzáértem, akkor eltolt magától, nagyon erősen. Aztán felkelt, kidobálta a ruhák nagyrészét a szekrényből és visszafeküdt. Mikor reggel mondtam neki, közölte, hogy ő márpedig nem vert lukat a falba, s ne higgyek el mindent, amit az anyja mond, mert ő csak rosszat akar neki, s visszafeküdt, még most sem ébredt fel.

    Pedig olyan jól indult az este. Elmentünk vacsorázni egy helyre, ahol az egyik Coles-blokk hátán lévő kupont fel tudtuk használni. Finom volt az étel, romantikus hangulatban voltunk, hihetetlenül jó volt vele. Aztán valami elromlott hazafele menet. Mikor hazaértünk mondta Richardnak a nagymamája, hogy a főnöke kereste, hívja őt vissza. Ő meg közölte, hogy "Fuck it" és elvonult. Én meg gyorsan felhívtam a főnökét, hogy Richard sajnos nem érzi jól magát, nem tud telefonálni, de átadom neki, amit mondani szeretne.

    Két hét sincs az esküvőig. Mi a garancia arra, hogy ez az eset nem fog megismétlődni? Menjek hozzá egy idült alkoholistához, és rontsam el az életem örökre? De túl sokba került már ez az egész idáig. A cuccaim is ide tartanak. Viszont most már tényleg szabályosan félek tőle. Viszont ha jó passzban van, akkor nagyon jó passzban van. S eddig ilyesmire nem volt példa. Volt már valaki hasonló helyzetben? Gondolkodtam, hogy leírjam-e, de úgy döntöttem, nem nekem kell szégyenkeznem az ő viselkedése miatt, hanem neki. Ha meg tudnék ezzel birkózni egyedül, nem írtam volna le, de nem megy...
    Eszti
    Ez lennék én:)))

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    A nevem meg: "Eszter my Darling"

    :))

    Ja, és egyelőre egyetlen növény van belőle, remélem sikerül szaporítani :)
    Eszti
    Annyi minden történt velem az elmúlt napokban, hogy a felét el is fogom felejteni, mire a beszámolóm első pár mondatáig eljutok :)

    Szóval miután jól kialudtam magam, elkezdtem kipakolni. Ma fejeztem be teljesen. Most már azt tudom mondani, hogy a szoba kettőnké, nem csak Richardé. Már csak annak az 509 kilónak kell megérkeznie, s megint lesz dolgom egy hónapig :)

    Richardot tegnap elkísértem az orvoshoz. Sétáltunk, mert ő nem vezet, egy óra volt az út. Vissza már anyósom hozott minket. Ami furcsa volt nekem, az az, hogy fizetni kellett érte, míg otthon ha elmegyek a rendelőbe, akkor ugye semmit nem kell fizetni.

    Vasárnap Egy kamélia-nagykereskedőnél voltunk, aki Richard nagyon jó barátja. Egy órát vezetett anyósom, mire odaértünk, azt hittem, az már a világ vége :) Azért mentünk, mert felajánlotta, hogy ad kölcsön kaméliát az esküvőre dekorációnak. Szerintem rendes tőle. S ha már a kaméliáknál tartunk, Richard kikeresztezett egy új fajtát, s a Camellia Society úgy döntött, el is nevezheti, s úgy fogják bejegyezni, amilyen nevet ő adott neki, s ő pedig rólam nevezte el :)

    Tegnap pedig egy körülmetélésen voltunk. Ill. azt már korábban elvégezték, de a partira mindenki hivatalos volt, aki csak él és mozog. Közel 200-an voltunk, s én egyik ámulatból estem a másik bámulatba. Akkora a ház, hogy amiben mi lakunk kb. tízszer elférne benne, pedig ez sem kicsi. Saját mozijuk van valamelyik szintjén a háznak, vászonnal meg mindennel, ami kell. Végig azon gondolkodtam, hogy mernek ennyi embert beengedni, hisz a végén még kárt tesznek valamiben. Volt egy kivetítő is valamelyik asztalon, amin folyamatosan az ment: "Mazel Tov Raphael" Hihetetlen élmény volt. S mellesleg összefutottunk Richard egyik exével is, s jólesően állapítottam meg, hogy sokkal jobban nézek ki nála :)))