Eszti
Tudom, nagyon régóta nem jelentkeztem, de remélem azért még akad, aki olvassa bejegyzéseim :)

Kezdem a legfontosabb és egyben legszomorúbb hírrel:

Meghalt anyu nagybátyja, hosszú szenvedés után. Élt 80 évet :( Tegnap volt a temetése, gyújtottam érte egy gyertyát itthon este. Egy év alatt ez volt a hatodik temetés a családban, s ez kezd egy kicsit sok lenni. Tegnap annyira zokogtam, hogy Richard egy váliumot akart adni, hogy megnyugodjak.

Kicsit vidámabb téma:

Kaptam végre állást, két hete dolgozom a tőlünk 20 perc sétára lévő IGA-ban pénztárosként. Praktikus, még útiköltségem sincs, bár erősen gondolkodom egy bicikli beszerzésén. A pénztárosi teendők mellett még a csemegepultnál is ki kell szolgálnom. Most már egyre több dolognak tudom a nevét, de azt, hogy 8 azaz nyolc különféle olajbogyót árulunk, még mindig nem tudtam megemészteni.

Amúgy mindenki azt próbálja megfejteni, honnan van az akcentusom. A kedvencem az a hölgy volt, aki megkérdezte, lengyel vagyok-e, s mikor mondtam, hogy nem, hanem magyar, akkor azt válaszolta: mindegy, közel van a két ország egymáshoz, nem? :)

Tegnap kétszer néztek írnek. Egyszer egy hölgy azt hitte, cseh vagyok, s mikor mondtam, hogy magyar, akkor mondta: ahá, akkor Németországgal határos. Végülis csak egy Ausztria van a kettő között, úgyhogy egész jó a találati arány :)

A cigarettákkal még hadilábon állok, bár már egyre többnek értem meg a nevét, amikor kérik :) Windfield, Marlboro, Dunhill, Kool és Alpine már megy, na meg persze a Benson and Hedges, mert hogy a Drágám is azt szívja. De van még annyi ezen kívül is, mint a rosseb, meg még sodorható cigihez papír és dohány is, dohányból is ezerféle. S persze a kiszerelés is nem csak 20-as vagy 25-ös, van 30, 35, 40, 50 is, s egy márka egy alfaján belül még van karton és papír csomagolású is. Felmerült bennem a kérdés, hogy mégis, aki dohányzik az hogyan dönti el, hogy milyen fajta cigit szívjon, hisz a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. Tegnap meg bejött egy pasas, hogy cigit szeretne. Én kedvesen rámosolyogtam, a hátam mögé mutattam, hogy végülis csak egy egész fal van tele vele, úgyhogy bőven van miből választania :)

Amúgy meg ez a hi, how are you dolog meg úgy zajlik, hogy a főnököm közölte, hogy elvárása, hogy ezt mindenkitől kérdezzem meg, s ha lehet, még beszélgessek is el a vevőkkel. Tudja ugyan, hogy az angolom még messze nem tökéletes, de ez majd úgyis segít, hogy fejlődjön a nyelvtudásom. S mindenkire mosolyogni kell. Hogy úgy mondjam, ezt az ominózus mondatot tartalmazza a munkaköri leírás. És persze mindenki köszöni szépen, a lehető legjobban van. S mikor visszakérdeznek, én is a lehető legjobban vagyok. Vasárnap halt meg a nagybátyám (így egyszerűbb mondani, mintha mindig hozzátenném, hogy anyué), s hétfőn én már úgy mosolyogtam és olyan jól voltam, hogy ihaj. A mai napig nem tudja bent senki, hogy haláleset történt a családban. Tegnap egy nő bejött, persze megkérdeztem, hogy van. Azt mondta jól, majd kis szünet után hozzátette: nem is, tulajdonképpen fáradt vagyok, dehát senki nem erre kíváncsi, nem igaz? S mivel tegnap úgyis el kellett osztogatni valamelyik tésztamárka ajándékba adott dobozait, szépen rámosolyogtam, hogy akkor most, hogy jobb kedve legyen, adok neki egy ingyen dobozt tésztához. Ennek úgy megörült, hogy el is felejtette, hogy fáradt :)

Ezen túl meg a hét elején már én kezdtem tanítani az új kolleganőt. Vicces volt három ott töltött nap után :) Viszont egyre jobb a barátságunk. Mióta 24 évesnek néztem, én vagyok a kedvence:) Valahol 30 és 40 között van, közelebb a 40-hez, de nagyon korán szült először, a legidősebb lánya 24 éves. S nekem is ő a kedvencem, ugyanis a férje Dubaiban dolgozik, úgyhogy elég jól keres, ő meg 5 éve van itt, s 5 évig nem csinált semmit, s most úgy döntött, hobbiból elmegy dolgozni :) Még életemben nem láttam olyat, aki hobbiból dolgozott :) Viszont kedden ő is akkor végez, mint én, úgyhogy felajánlotta, hogy hazahoz munka után. Én meg azt tervezem, hogy egyszer meghívom hozzánk vacsorázni.

Napi 6 órát dolgozom, du 1-től 7-ig, úgyhogy ha még délelőttre is találok valamit, akkor meg leszek elégedve magammal. Tervezem ugyanis, hogy jogot fogok tanulni, az meg ugye nem 2 fillér, de ha három helyről lesz Richarddal pénzünk, akkor meg fogjuk tudni oldani. Anyósom unokatestvére ügyvéd, ő azt mondta, hogy az egyetem maga szerinte túl nehéz nekem az angol miatt, de van egy vele egyenértékű képzés, azt szerinte meg tudnám csinálni. Akit érdekel,
  • ezen
  • a linken olvashat róla.



    Közelebbi terveim között egy kemény matrac megvásárlása szerepel és a Poirot Collection előfizetése :) Előbbi azért, mert elég derékfájós vagyok, s napi 6 óra állás után (a pénztárban nincs hova leülni) igencsak fáj a derekam, itthon meg túl puha matracon alszunk, s ez nem segít abban, hogy elmúljon a fájdalom. Közöltem is Richarddal, hogy amennyiben belátható időn belül nem teszünk szert egy kemény matracra, akkor le fogok költözni a padlóra amíg be nem szerezzük :) Az utóbbi meg azért kell nekem, mert Agatha Christie a szívem csücske, életem párja néha féltékeny is rá :) S a héten jelent meg az első száma, ami egy DVD-ből és egy hozzá tartozó magazinból áll. 10 dollárral alasconyabb a bevezető ára, mint a szokásos ára lesz. Havonta kettő fog megjelenni, s ha jól láttam 32 részesre tervezik. Ha előfizet rá az ember, akkor nagyjából 6 különféle ingyen ajándék jár hozzá, egy harmincas éveket idéző toll és levélbontó készlet, egy DVD játszó, egy mappa, amiben a magazinokat lehet tárolni, 2 Poirot hangoskönyv, egy doboz, amiben a DVD-ket lehet tárolni, a többire meg nem emlékszem. Az előfizetési díjat meg havonként vonják a számláról, csak lenne már hétfő, hogy el tudjak menni a postára :)

    Apropó, magazinok. Megjátszottam a Readers Digest honlapján egy Tahiti utat, s ott a regisztrálás után ajánlották, hogy fizessek elő a Health című új kiadványukra. Én rákattintottam, hogy oké, s akkor megkérdezte, akarok-e most fizetni. Én akkor nem akartam. Erre a magazin két nap múlva a postaládámban volt, s csak egy nappal később jött a levél, hogy a nyilvántartásuk szerint még nem fizettem ki, úgyhogy legyek szíves minél hamarabb. Ilyet én még nem láttam, hogy azelőtt küldjenek egy magazint, hogy kifizettem volna az árát. Amúgy meg járt hozzá egy pedométer, ami azért is hatásos, mert ugyan elvileg arra jó, hogy a lépéseimet számolja, de ha megrázom a készüléket, akkor máris 12-20 lépést hozzáad a már megtett lépésekhez. Az adatokat meg át tudja számolni megtett kilométerre, meg elégetett kalóriákra is. Kíváncsi voltam, úgyhogy feltettem az övemre egy nap, amikor dolgoztam, s hozzávetőlegesen 3,8 km-t tettem meg a 6 óra alatt és 164 kalóriát égettem el.
    Eszti
    Életem párjának remek ötlete támadt. Úgy gondolta, én már kellőképpen értek a kaméliákhoz, úgyhogy gyorsan jelentkezett a nevemben is a Camellia Society standjához segítőnek az augusztus 27-i virágexpóra.

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    Mondjuk nem csak virágok voltak ott, de zömmel igen. Nekünk az volt a feladatunk, hogy akinek gondja támadt a kaméliái gondozásával, annak a kérdéseire válaszoljunk. Hadd ne mondjam, mennyire értek a kaméliákhoz, de a kérdéseket legalább megértettem, amiket föltettek nekem, s ezt haladásnak könyvelem el a nyelvtanulásomban :)) Azt meg gyorsan megtanultam, hogy bármi gond merül fel, sea soil a megoldás :D Egy idő után azonban inkább prospektusokat vagdostam fel, s rábíztam a szakértőkre a tanácsadást, szerencsére voltak még a society-től 3an Richardon kívül. Meg könyveket is adtam el.

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    Azonban a prospektusok is elfogytak egy idő után, úgyhogy elindultam körbenézni az expón. Vettem zöldtea és paradicsom magokat, meg egy fotóalbumot az esküvői képeinknek. Nagyon gyönyörűen néz ki. A borítójába is lehet képet tenni, s a szélén egy fémből "kifaragott" virág található. Azonnal beleszerettem, amint megláttam :) Ám a legérdekesebb képződmény, ami szembejött velem az expón, az kétségkívül az alábbi madár volt :)

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    Meg kellett tippelni, hogy hány narancsból rakták össze, de gondolom nem nyertem, mert akkor már értesítettek volna :)

    A nap végére rendesen kifáradtunk mind a ketten, pedig én alig csináltam valamit :)

    Kedden meg nálunk volt a Camellia Society Meeting. Sütöttem egy adag sós, egy adag édes aprósüteményt és 2 "sündisznót", azaz fogpiszkálóra szúrt kiskatonákból tűzködtem annyit egy fél káposztára, hogy teljesen beborítsa. Ez utóbbinak nagy sikere volt, de csak az egyik fogyott el, a sós sütinek kb. a negyede, az édesből meg szinte semmi. Viszont legalább megdicsérték a főztömet, meg az angoltudásomat :) Igaz, csak a végén mentem be, amikor már nem volt szó kaméliákról :) Akkor már teát ittak, s eszegettek.

    Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

    Szerdán pedig hajnalban (igaz, az már inkább csütörtök volt :) ) elültettük a zöldteát és egy zacskó paradicsomot. A paradicsom lusta, még nem nőtt ki, az 5-6 zöldtea magból azonban már kettő is elkezdett nőni :) Igaz icipicikék még, apró kis levélkékkel, de már nőnek :) Szívbajt csak akkor kaptam, amikor elolvastam a zacskót, s megtudtam, hogy darabonként 4 méterre fognak nőni :)