Eszti
Nemrég voltam vért adni. Be kellett jelentkeznem előre, így időre mentem. Két kérdőívet kellett kitöltenem, rengeteg aprólékos kérdésre kellett válaszolnom. Ha pl. valaki 1980. és 1996. között 6 hónapnál hosszabb ideig élt Angliában, akkor nem adhat vért. Hogy miért, azt nem tudom. S a recepciós azt is megkérdezte, ettem-ittam-e eleget. (Min 4 pohár víz)

Mikor sorra kerültem, rá kellett állnom egy mérlegre (45 kg. alatt ugyanis nem lehet vért adni, rendes, hogy kinézte belőlem 70 fölötti testsúllyal, hogy alatta lehetek:)) ) Utána behívtak egy szobába (amúgy három orvos dolgozott a Chatswood-i vérellátóban), ahol átnéztük együtt a kérdőívet és feltett pár kérdést azzal kapcsolatban. A válaszokat mind számítógépre vitte. Ja, még a recepción felvették az adataimat, ugyanis nem lehet vért adni olyan igazolvány nélkül, ami legalább 3 különféle adatodat nem tartalmazza. Ez lehet fénykép, aláírás, lakcím, születési dátum stb. Aztán megmérte a vérnyomásomat, az tökéletes volt. Megszúrta az ujjam, hogy vérmintát vegyen a vasszintemhez. Na az csak 116 volt, a minimum pedig 120 véradáshoz, de azt mondta a hölgy, hogy megnézik a vénámból vett vérben is, mert az ujjbegyből vett vér nem mindig ad pontos adatot, mert ott előfordulhat, hogy rossz a keringés. Az ujjamra pedig egy kis, kör alakú ragtapaszt tett, hogy elállítsa a vérzést. Általában bal kézből adok vért, ezért mintát a jobból vett. Ott már 120 lett, így örömmel konstatáltam, hogy adhatok.

A széken, amibe leültem, csak megnyomtak egy gombot, minek hatására emeljedett vagy 30 centit, kiugrott egy lábtartó és a hátrésze is hátradőlt, így rögtön fekvő helyzetbe kerültem. A felkaromat egy vérnyomásmérő-szerű mandzsettával elszorították, majd pumpálnom kellett egy kicsit, hogy a felszínre hozzam a vénámat. A jó helyet megjelölte egy zöld színű folyadékkal a nővérke, aki szúrt, majd szúrt. Hamar levették a vért, s amikor kihúzták a tűt, egy ugyanolyan ragtapasszal ragasztották le a szúrás helyét, mint az ujjamon, majd rátettek nyomásként egy kisebb összetekercselt gézt, s körbekötötték egy ramofelx-szerű, de gézként tekerhető valamivel, amit le se kellett ragasztani, mert önmagától odaragadt magához. Mikor ezzel végzett a nővérke, mondta, hogy feküdjek még egy kicsit, mire egy másik nővérke megkérdezte, hogy hanyadik véradásom ez. Mondtam, hogy a tizedik, erre azt mondta, hogy akkor ha jól érzem magam, akkor felkelhetek.

Át is mentem az "élelmező" részbe, ahol megkérdezték, hogy turmixot, almalét, baracklét vagy más innivalót kérek-e. Én kértem egy almalét. Leültem az egyik asztalhoz és a hölgy kihozta az almalét s egy kis nylonzacsiban (amin vércseppecske meg köszönjük a véradást felira volt) adott némi ételt is. Egy mini Mars szeletet, egy mártogatós snack-et, egy kisebb zacskó chipset és két süteményecskét. A falon pedig kint volt, hogy március 7-én vagy az után adhat vért legközelebb az, aki ezen a napon adott. A legvégén meg elvettem a recepcióról két matricát. Az egyik az autóra való, felirata: vezess óvatosan mögöttem, mert véradó vagyok és még szükség lehet rám. A másik egy vércsepp alakú, amit pólóra kell ragasztani, felirata: legyél hozzám ma nagyon kedves, mert vért adtam. Autóm ugyan még nincs, de a másikat kiragasztottam magamra, s az egyik boltban az eladó el is kezdett velem beszélgetni a véradásról.

Magyarországon ez a következőképpen zajlik:

Az ember odamegy a kihelyezett véradásra. Aki szereti a Vöröskeresztet, az a vérellátóba nem is megy be vért adni, mert két külön szervezetről van szó, s a vérellátó igyekszik bebizonyítani, hogy a Vöröskeresztre nincs szükség a véradás megszervezésében, hogy azt a fejenkénti 300 forintot is elvegye a VK-tól. Ezért pl. 2 nappal a székházbeli véradás előtt kiküldi az sms-t, hogy vérhiány van, s az, aki nem tudja, hogy nincs, hanem csak a pénzről szól az egész, az el is megy és leadja a vérét a Karolina útnak, s így a VK a 2 nappal későbbi véradáson 100 helyett csak 50 véradót tud felmutatni, majd jön a Karolina út nagy mellénnyel, hogy a VK nem tud szervezni.

Szóval a véradáson az ember végigüli a sort, hogy kitölthesse a kérdőívet. Be kell mutatni igazolványt is, majd az ujjbegyből vesznek mintát. A mintavétel eredményével és a kitöltött kérdőívvel az ember bevonul a rögtönzött paraván mögött ülő orvoshoz, aki végigfut mindezen, néhol kérdést tesz fel, majd vérnyomást mér. Ha alacsony a vasszintem, akkor elküld, hogy legközelebb 3 hónap múlva jöhetek. Ha előző nap bevertem a nagylábujjam és véraláfutásom van, akkor is. Ugyanis az orvost is a vérellátó adja, s ha a vérellátó nem tudott elég embert elszikpkázni, akkor az orvos még mindig ki tudja szűrni a megfelelő számú embert mindenféle mondvacsinált okokkal.

Utána, ha kiálltam minden próbát, akkor mehetek a tasakokért, amibe leveszik a vért, s várok, amíg felszabadul hely. Ezalatt innom kell egy pohár teát, majd leülök, megszúrnak, s amíg le nem veszik a vért, addig néha-néha rámnéznek. Ha kérek, akkor adnak a kezembe gumilabdát, amivel könnyebben pumpálhatok.
Véradás után ha jól érzem magam, ha nem, feküdnöm kell 10 percet, majd lepecsételtetem a véradó igazolványom, s kapok egy utalványt 500 forintról, hogy vásároljak valamit rajta, hogy pótoljam az elvesztett kalóriát. Régebben több különféle előrecsomagolt ételből lehetett választani. Az ajándék azért még mindig jár, abból több különféle van kitéve, lehet belőle választani egyet.

Ja és leragasztani úgy ragasztják le a véradás helyét, hogy belenyomnak egy vattát, majd x alakban két leukoplaszt-csíkot tesznek rá, ami hadd ne mondjam mekkor fájdalommal jár eltávolításkor. Az ujj megszúrása után pedig egy gézlapot adnak, amit rászoríthatok, amíg el nem áll a vérzés.

Összességében az a benyomásom, hogy ha otthon is a Vöröskereszt részét képezné a vérellátó, mint itt, nem pedig különálló szervezet lenne ellentétes érdekekkel, akkor sokat lehetne javítani a magyarországi véradások színvonalán.
Eszti
Mégsem a kollégákkal folytatom, hanem a tömegközlekedéssel, különös tekintettel a buszokra.

Én a North Shore Line vonalán lakom, s a vasútállomástól még buszoznom kell. Namármost a vasútállomás mellett még könnyű megtalálni a busz meggállóját, de a helyzet bonyolódik az út további részén. Ugyanis itt nem úgy jelzik a buszmegállót, mint Budapesten, hogy szépen kitesznek egy jól felismerhető táblát, az oszlopon az ott megálló buszok teljes menetrendjével, az túl egyszerű lenne. Nem. Itt egy utcajelző táblára felragasztják, hogy Bus Stop, vagy egy fára a huszonkétezer fából álló fasor valamelyikére, hogy úgy kell az embernek meresztgetnie a szemét, ha meg akarja látni. Szerencsésebb esetben van egy, az út felé néző pad. Viszont az, hogy melyik buszok állnak meg a megállóban, már nincs kifüggesztve sehol, csakis és kizárólag a vasútállomás melletti megállókban ill. a kórházaknál. Az ember vagy ide születik, vagy elveszett ember... De az autóbusz-szolgálat azért igyekszik megkönnyíteni az ember dolgát, vannak nyomtatott menetrendek, amiket a buszsofőrtől lehet kérni. Úgyhogy ha az ember már kitalálta, melyik busz kell neki, akkor a menetrendjét elkérheti. Most persze azt hiszitek, könnyebb lett az élet ettől. De ki kell ábrándítanom mindenkit. Csak átlag minden 5-6-dik megálló van feltüntetve a menetrendeken, igaz, ott percre pontosan feltüntetik az időt, amikor odaérkezik. A teljes útvonalat még az internetről sem lehet megtudni a busztársaság saját honlapjáról. Biztosan azért, mert ugyanazon számú, ugyanonnan induló busz is két- esetleg három különféle útvonalon közlekedik napszaktól függően. Ó igen, persze a menetrenden található térképen minden útvonal be van jelölve, de az összes megálló mint mondtam, nincs feltüntetve, mint ahogy az sem, hogy mikor közlekedik egyik ill. másik útvonalon.