Eszti
Csaba, csak a Te kedvedért írok még egy-két történetet :) Bizony jó nekik, hogy ilyen sok évet éltek meg, de ahogy elnézem őket, olyan szintű az életminőségromlás, hogy jobban jártak volna, ha meghalnak mielőtt ez beköevtkezik. Persze ez csak az én magánvéleményem. Monoton napjaik vannak, az én csoportkám csak akkor tapasztal változatosságot, amikor ott vagyok. Andor bácsinak pedig a változatosság az egészben csak annyi, hogy nem a nagyteremben ül, hanem egy kisebb szobában, mert hallani a hallókészülékével sem igazán hall. Zsuzsa meg ugye nem lát, de még messze benne van a legtöbb életerő, bár azt mondta, hogy úgy érzi, az elmúlt két napban 5 évet öregedett. Azt azért szeretném, ha megérné a 100-at, ha már eljutott 99,5-ig, de neki is túl egyhangú az élete. Éva is egyfelől szórakoztató, meg az is biztos, hogy fiatalnak is elég kiállhatalan volt, de másfelől sajnálom, hogy idáig jutott. S az én csoportom azokból áll, akik még viszonylag jól vannak. Nagyanyósom öccse pl. már csak fekszik, néha jajgat. Parkinson-kóros, sok-sok éve bent van már, de most már szó szerint nem csinál semmit, csak fekszik. Ha látogatója van, akkor nem beszélget vele, csak pár mondatot szól, a tévét nem nézi, könyvet nem tud a kezébe fogni... S a legborzalmasabb, hogy teljesen ép a tudata, s tudatosan éli meg azt a rengeteg fájdalmat. Néha komolyan azon gondolkodom, hogy írok egy végrendeletet, hogy amennyiben ilyen állapotba kerülnék, lőjenek le...

No, ennyit bevezetésként. Inkább történeteket írok, azok vidámabbak.

Éva és Zsuzsa beszélgettek, hogy Pesten anno két híres cukrászda volt, a Gerbaud és a Floris. Erre Éva közölte, hogy márpedig olyan cukrászda nem volt, hogy Floris, bár kétségtelen f-fel kezdődött. Gondolkodott erősen, majd megkérdezte tőlem, hogy én tudom-e. Mondtam, hogy nem, erre azt mondja nekem: "Pedig nem nézel ki hülyének" Azt válaszoltam neki, hogy nem érzem magam annak, mire megkérdezte, mennyi az IQ-m. Mondtam, hogy 130, erre mondta, hogy neki 180, de ne keseredjek el, mert lehet még az enyém is jobb, bár kétségtelenül nem alacsony. S ezután a kis közjáték után diadalmasan közölte, hogy a cukrászda neve Floris. S Zsuzsával együtt megegyeztek, hogy igen, tényleg Floris. Mintha 10 perce még mást mondtak volna...

Egy másik alkalommal kérdezte Éva, hogy mit dolgozom. Mondtam neki, hogy munkanélküli vagyok, erre felajánlotta, hogy ha nincsen pénzem, akkor szóljak, majd ő ad. Megköszöntem neki és mondtam, hogy nem fogadhatom el. Erre visszakérdezett: "Miért ne fogadhatnád el? Én is zsidó vagyok."

Egyszer megkérdezte, miért nem megyek többször. Hogy esetleg nem szeretem-e őket, vagy valami más oka van. De ügyesen kivágtam magam azzal, hogy magyar csoport csak heti egyszer van, s ezt ő elfogadta indokként.

Múlt héten felolvastam a Szeretem az állatot című Karinthy-novellát. Úgy nevettek, hogy még a könnyük is folyt. Aztán meg az Így írtok ti-ből olvastam fel még két paródiát, a Glasworthy-paródia tetszett nekik a legjobban. Aztán még Marika mondta el egy saját költeményét, s hallgattunk pár operett slágert.

Laura-ról és Alexről majd egy másik postomban mesélek. Ők ott dolgoznak, csak amiket róluk akarok mondani, az egyáltalán nem illik hangulatában ide.