Eszti
Tehát csütörtökön is elmentem a Jeshivába, 11-re. Naná, hogy eltévedtem, pedig még jó megállóban is szálltam le. Dehát nem is én lettem volna, ha elsőre odatalálok :) Mindenesetre mikor már kibolyongtam magam, s a városházán szerzett térkép sem segített rajtam (mert az utca, amit kerestem ugyan rajta volt a térképen, de én nem voltam rajta :) vagyis az utca, amiben én tartózkodtam még pont nem volt rajta a térképen), akkor mint egy mentőövet láttam meg egy szép szál zsidó legényt szakállal, pajesszal, hatalmas kalapban és kaftánban :) Gondoltam ő is biztosan oda igyekszik, mint én, hát követtem, s kb. 3 percen belül meg is érkeztem. S ekkor jöttem rá, hogy ahelyett, hogy hátrafele indultam, előre kellett volna.

Persze barátnőm még sehol, így leültem a leghátsó sorba és hallgattam az imádságot. Úgy 10 perc után odajött hozzám egy nagyon kedves hölgy, megkérdezte, kérek-e angol nyelvű imakönyvet, hogy tudjam követni az imádságot. Mondtam, hogy igen, s kerített is nekem egyet. Aztán beszélgettünk egy kicsit, ő Melbourne-ből jött fel az ünnepre, mert most született az egyik fiának a gyereke. Amúgy hét gyereke van és csak 2 él Ausztráliában. Kérdezte, van-e hova mennem ebédelni. Mondtam, hogy ha jön a barátnőm, akkor vele megyek, ha nem, akkor nincs. Erre mondta, hogy ha nem jön, akkor csatlakozzam hozzájuk. Megköszöntem neki, de aztán befutott a barátnőm. Az imádság egy része alatt ki kellett mennem, mert mázkir alatt csak azoknak szabad bent lenniük, akiknek már nem él valamelyik szülőjük, vagy egyik sem. Én szerencsés vagyok, nekem még élnek, s örömmel távoztam a teremből az imádság időtartamára.

Mikor vége lett az Istentiszteletnek, akkor elvonultunk valakihez ebédelni. Rituális kézmosás után álás a Challa-ra, majd étkezés. Volt vagy 10 féle mártás a Challa-hoz, volt cékla, egy egész lazac és egy tökpite. Ezt követte a tökleves, majd legalább 8 különféle hús köretekkel. A végén pedig fagylalt és gyümölcs. A fagylalt persze tejmentes volt, a kóser szabályai miatt. Közben meg sokat beszélgettünk. Kb. 15-20an voltunk, s úgy elment az idő, hogy fel sem tűnt. Étkezés alatt bölcselkedés, étkezés után imádkozás volt, s mikor mindennek vége volt, barátnőm megkérdezte, sietek-e, mert ha nem, akkor felmehetnék hozzá.

Nem siettem, így elsétáltunk hozzá, felmentünk a negyedikre lépcsőn, s nyitva hagytuk a lakásának az ajtaját, hogy a folyosó fénye valamennyire világosságot csináljon bent is, mert villanyt az ünnep kimeneteléig ugye nem gyújtunk. Megnézte, mikor megy ki az ünnep, s még 10 perc volt addig. Erre felnézett az égre, hogy van-e már három csillag. Mert ha már 3 csillag fent van az égen, akkor az azt jelenti, hogy az ünnep kiment, független az előre leírt időponttól. Az csak akkorra irányadó, ha felhős az ég és nem látszanak a csillagok. Miután már volt 3 csillag, felgyújtottuk a villanyokat, s ő elimádkozta az ünnep végén szokásos imádságot. Meggyújtott egy nagyon érdekes gyertyát. Azelőtt ilyet még sosem láttam. Én csak a szombat bejövetelét láttam eddig, kimenetelét soha. Azért mondok szombatot, mert az minden héten bejövő és kimenő ünnep, s a kimenetele azonos az összes többi ünnep kimenetelével, csak szombaton a mozdulatokhoz más imádságok tartoznak. Tehát a gyertyának csavart volt a szára, mint a fonott kalács, s 5 kanóc volt a végén. Ezt meggyújtotta, majd a kezébe vett egy csésze teát, emelgette egyiket, majd másikat, közben imádkozott. Mikor olyan rész következett az imádságban, amit együtt kell mondani, ott utána mondtam mindent, én ugye nem tudok héberül. Majd lapoztam az imakönyvben, ő tovább emelgette a gyertyát és a poharat, majd letette a poharat, s megdörzsölt egy előre odakészített illatos fűszernövényt s megszagolta az ujját. Nekem is meg kellett cselekednem ugyanezt. Ezt követően pedig meg kellett néznünk, hogyan csillog a körmünk a gyertyafényben, s utána leöntötte a gyertyát a teával. Elfújni nem lehet, mert a gyertya elfújása olyan, mintha egy lelket ölnél meg. S ezzel ki is ment az ünnep. Majd rájött, hogy véletlen a szombatit imádkozta a Savuoszi helyett, de csak nevettünk rajta egyet.

Még dumáltunk egy kicsit, kaptam pár könyvet tőle meg elküldött néhány linket a zsidósággal kapcsolatban, s aztán elindultam, hogy időben hazaérjek. Turramurra messze van Bondi Junctiontől. Ő meg lekísért a vonatállomásra.
Eszti
Elkezdtem aktívan tenni annak érdekében, hogy életem egy kicsit kizökkenjen a megszokott kerékvágásból, és olyan helyre mentem el, ahová Magyarországon soha nem jutott volna eszembe. Nevezetesen a Jeshivába. Aki nem ismerős a zsidó vallásban, annak elárulom, hogy a Jeshiva a lehető legvallásosabb embereket tömöríti, nem csak zsinagógául szolgál, hanem a férfiak oda járnak vitatkozni a tóráról, annak tanításairól. Kvázi iskolaként is működik. Lubavicsiak-ként is szokták emlegetni a Jeshivába járó zsidókat.

Persze nem magamtól jutott eszembe, de nem mondtam rá nemet, otthon meg kapásból elutasítottam volna a meghívást. Kevés számú barátnőim egyike kedd reggel felhívott, hogy van-e kedvem elmenni vele este a Jeshivába, mert Savuot van, a tóraadás ünnepe. Kicsit meghökkentem, de mondtam, hogy miért is ne. De mondtam, hogy nadrág van rajtam, s nem tudok már hazamenni átöltözni. Mondta, hogy nem baj, senki nem fog kinézni engem akkor sem, ha nem szoknyát viselek. Hát találkoztunk, s elsétáltunk Bondi Junctiontől a Flood Street-i Jeshiváig. Ez egy nagyjából 15 perces séta, de ugye ünnepkor nem használunk autót, buszt vagy bármely más hasonló eszközt. Nem írunk, nem cipelünk, nem gyújtunk villanyt, nem nézünk TV-t, nem telefonálunk, egyáltalán nem hozunk semmilyen elektromos kütyüt működésbe, még a gyalogátkelő melletti gombot sem nyomjuk meg, hogy hamarabb váltson zöldre a lámpa.

Tehát elérkeztünk a Jeshivához. Bementünk és nem a megszokott zsinagóga látványa tárult elém. Volt egy leválasztott terem két külön ajtóval, amiken nem lehet átlátni. Egyik a férfiak, másik a nők részébe nyílik. A két rész bent is el volt választva egy fallal, ami a férfiak oldalán tükör, a nők oldalán meg átlátszik. A férfiak oldalán tóraszekrény, oltár, imapadok, a nők részén asztalok székekkel. A férjezett nők kivétel nélkül parókában. Az imádság után nem sokkal elindultunk kifelé. Tőlünk többen is megkérdezték, hogy van-e hol elköltenünk az ünnepi vacsorát, mert ha senkihez nem vagyunk hivatalosak, akkor eltölthetjük náluk az estét. Mi a rabbihoz mentünk. A rabbi gyerekeivel együtt 22-en ültünk az asztalnál. Fiatal még a rabbi, három gyereke van eddig, egy olyan négyévesforma, egy három éves körüli, meg egy alig pár hónapos babóca. Mivel ennyire vallásos közösség tagja, s ráadásul a rabbija, ezért lesz még neki legalább 3-4, ennyire vallásos embereknél nem ritka a 7-10 gyerek. Egész rosszul kezdtem érezni magam, hogy nekem csak egyszem kisöcsém van :)

Persze a házban minden ajtófélfán mezüze volt. (http://www.zsido.hu/vallas/szimbol.htm ezen a linken a 3. pont alatt elolvashatjátok, mi ez, nekem nem volt idegem ilyen jól összefoglalni:) ) Vacsora előtt pedig rituálisan kezet kellett mosni, tehát az erre használatos edénykébe vizet kellett tölteni, jobb kézbe fogni, majd áttenni a balba és háromszor önteni a jobb kézre, majd vissza a jobba, s háromszor önteni a balra, s kéztörlés közben áldást mondani. Ezek után mindenki visszaült a helyére, s addig tilos volt megszólalni, míg a challa-ra el nem hangzott az áldás s a házigazdánk el nem kezdte szétosztani. Challa az az ünnepi kalács, kettő kell belőle. (Ha sokan vagyunk lehet több is) A kalács mellé volt több különféle "kenőcs", amit rá lehetett kenni. Nekem volt, ami ízlett, volt, ami nem. Kérdezte a barátnőm, hogy a kaviárt és a lazacot szeretem-e. Mondtam, hogy igen. Erre azt mondta, hogy az oroszoknál főleg az van. Mire én közöltem vele, hogy akkor legközelebb az oroszokhoz megyünk :) Az est hátralévő részében annyi különféle ételt kaptunk, hogy meg se bírtam jegyezni. S hihetetlenül sok is volt. Az rendben van, hogy a rabbinénak egy hadseregre kellett főznie, de ez két hadseregnek is elég lett volna. Az est folyamán a kicsik állandóan tettek-vettek, az egyikük még a rádiót is bekapcsolta :) Aztán meg odafutott a zongorához, bebújt az azt letakaró terítő alá, felnyitotta, s elkezdett klimpírozni rajta :) Ekkor megkérdezte az apja tőle, hogy énekeljünk-e. Erre ő lelkesen azt válaszolta, hogy igen. S mikor elénekeltünk egy dalt, akkor közölte, hogy "de ne ezt" :)

Ez mind kedden történt velem. A mai napom is le fogom írni, amit szintén a Jeshivásokkal töltöttem, de túl sok lenne a kettő egy hozzászólásba.
Eszti
Mostanában úgy viselkedem, mint egy elmeháborodott. Éjszakánként alig alszom s a legkülönfélébb indokok miatt tör ki belőlem a sírógörcs. Régebben el tudtam aludni, ha bekapcsoltam valamilyen zenét. Hát most is megpróbáltam, de elkezdett kattogni a CD-játszó, s hiába vágtam rá, nem hagyta abba. Mikor láttam, hogy így reménytelen zenét hallgatni, kikapcsoltam, s elkezdtem zokogni. Álomba azért nem sírtam magam, de egy jó félórát bőgtem.

Pár napja bevágtam a lábujjam a tömörfa ágy lábába. Az ember szeméből ilyenkor azért joggal csordul ki a könny, de én abnormálisan hosszú ideig sírtam miatta. Legalább háromnegyed órát.

Szintén álmatlan éjszakáim során tudtam meg a wiwről, hogy egy volt kolleganőm halmozottan sérült kislánya meghalt. A kolleganőm túlzottan közel nem állt hozzám, a lányát nem ismertem, mégis úgy kezdtem el zokogni, mintha egy hozzám közel álló személy halt volna meg.

Úgy egy hete minden éjjel sírok egy jó félórát-órát, s ezt nem tartom normálisnak.

Több variáció lehetséges.

1. november óta nincs rendszeres jövedelmem, s ez nyomaszt
2. lassan befejezem a house-sittelést, s visszamegyek az anyósomhoz lakni, s ez megy az idegeimre
3. Richard innentől kezdve a régi házba jön, ha hétvégi kimenőt kap, ami nem túl szerencsés az anyjával egymáshoz való viszonyulásuk miatt
4. gyakorlatilag mindenki semmibevesz. A sógoraimnak írt szülinapi sms-ekre nem kaptam választ, Richard szintúgy, a képeslapokra sem szóltak egy szót sem. Túlzottabban nem is érdeklek senkit. Ha ott vagyok, elviselnek, de ha nem, akkor nem hiányzom senkinek a családból. Ha én telefonálok az oké, de ők nem hívnak. Így inkább én sem keresem senkivel a társaságot, s ez így a 22-es csapdája
5. barátom alig van, s ez elég ciki így közel egy év ittlét után
6. honvágy is lehet...

Eddig még mindig ki tudtam rángatni magam valahogy az ilyen lelkiállapotaimból, de most valahogy egyik bevált módszerem sem segít.

Régebben pár óra sírás után ismét jól voltam. Ha nem, akkor hallgattam Carmina Burana-t vagy Junkies-dalokat a "depresszióm" mélységétől függően, s egyből helyrejöttem. Néha odavagdostam dolgokat a földhöz, amiknek nem ártott, ha odavágják őket. Most itt csapkodom a tönkrement egeremet és még ez sem használ. Nem tudom, hogyan tudnám kiráncigálni magam ebből, s talán ez aggaszt a legjobban. Márpedig ha én nem rángatom ki magam, akkor más sem fog, ez sajnos az élet kegyetlen törvénye...
Eszti
Megvan az ideiglenes lakosi vízumom :) Ma be is ragasztattam az útlevelembe. Most boldog vagyok :)

Ja, és ez a hónap nagyon sűrű lesz.

  1. május 3. anyósom szülinapja
  2. május 5. apukám szülinapjaű
  3. május 6. idősebbik sógorom szülinapja és anyák napja Magyarországon
  4. május 13. nagypapám szülinapja és anyák napja Ausztráliában
  5. május 14. fiatalabbik sógorom szülinapja
  6. május 15. anyukám szülinapja
Ma már meg is ünnepeltük anyósét. Sütöttem neki Pavlova tortát. Az elsőt tegnap este, de reggelre összetöredezett és szétesett, úgyhogy anyáztam egyet és vesztettem kb. 3 órát, de csináltam még egyet, s az már jó lett. Nem csak szép, finom is :) S ezt egyáltalán nem a beképzeltésg mondatja velem :) De lefényképezni már nem volt idő, gyorsan elfogyasztódott :)
Eszti
Ilyenből kettő is van Leurában. Egész évben csak karácsonyi kellékeket árulnak. Errefelé, a Kék Hegységben ugyanis van egy "Christmas in July" elnevezésű ünnep, amikoris júliusban díszítenek karácsonyfát és ülik körül, mintha december lenne, mert a Kék Hegységben ilyenkor van annyira hideg, mint Európában decemberben szokott, s így átjön a "karácsony feeling".

Ezeket a dolgokat is láttam a boltokban:

Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

Slibe.com - Free Image Picture Photo Hosting Service - Click to enlarge

A fene a gusztusát annak, aki ezeket megveszi.