Eszti
No, annyiminden történt az elmúlt héten, hogy az hihetetlen. Szám szerint nem sok, de az életminőségemben annál több. Van állásom. Teljes állás, állandó, hétfőtől péntekig 9-5-ig, 3 hónapos próbaidővel. És én ennek nagyon örülök :)))) Adminisztrálni fogok. Árajánlatokat kell majd készítenem, számláznom kell majd, adott esetben recepciósi teendőket ellátnom és ha van koszos edény, akkor azt elmosogatni.

Hétfőn találtam egy hirdetést az újságban, el is küldtem rá az önéletrajzom, de nem nagyon bíztam abban, hogy visszajeleznek. Kedden reggel viszont csöngött a telefonom, szerdán pedig már mentem is az interjúra. Aki beszélgetett velem és a közveteln főnököm lesz, az Csehországból származik, végignézett az önéletrajzomon, s azt kérdezte legelőször: "Ugye azzal szenvedsz, hogy visszakerülj adminisztrációs munkakörbe". Mondtam neki, hogy igen. Az interjú felénél behívta az egyik társigazgatót is, aki csak annyit kérdezett, hogy nem gond-e, ha telefonokat is fel kell vennem. Mondtam neki, hogy csak ázsiai angol esetében fordulhat elő probléma, de olyankor többször visszakérdezek. Aztán mikor ő elment, mi folytattuk a beszélgetést Janaval, s már akkor úgy beszélt velem, mintha már meglenne az állásom. A félórás interjúban benne volt Csehország, Magyarország és a kommunizmus hatásának kielemzése is. Mondta, hogy másnap jelentkeznek. Amikor délután háromig sem hívtak, telefonáltam én, s mondta, hogy már akart is hívni, hogy megvan az állás, hétfőn reggel kilenckor kezdhetek. S ennek én most nagyon örülök :) Három hónapos a próbaidő, s ha elégedettek velem, akkor a három hónap után átnézik a fizetésem :) S miért ne lennének megelégedve velem? :)) Ha valamihez, akkor az adminsztráláshoz értek. Tulajdonképpen 14 éves korom óta mindenről kimutatást, nyilvántartást vezetek :)))

S ma reggel pedig az apósom beállított, s hozzámvágott két kulcsot. Mondta: ez a tiéd. S ott állt egy kocsi a ház előtt :) Alig 1-2 évvel fiatalabb nálam, szivatóval indul, nincsen a bal oldalán tükör, mert a nyolcvanas években még nem gyártottak oda is tükröt, pótkerék sincs még benne, de helye az van neki, viszont csak 107.000 kilométer van benne, ami szép teljesítmény egy több, mint 20 éves kocsitól :))) Én úgy érzem, nagyon jóban leszek ezzel az autóval :))) Apukám már el is magyarázta, hogyan kell a szivatót használni :)

Csaba, neked meg már nagyon hamarosan megírom a statisztikáról az ígért levelet. Ég a pofámról a bőr, hogy még mindig nem tettem meg, de nagyon lusta voltam leülni és e-mailt írni.
Eszti
Ma is felmentem Richardhoz Leurába. Igán ám, de a vonalon felújítás volt Central és Penrith között, így e két állomás között pótlóbuszok szállították az utasokat. Jó 3/4 órás buszút volt, valamivel talán több is. Odafele nem volt baj, sikerült az expressz buszra szállnom, ami sehol nem állt meg menet közben. Nade visszafele! Amíg leértem Penrithig, addig egy kölök a hangot bekapcsolva hagyva játszott a mobilján, pittyegett is sűrűn, engem pedig nem kicsit zavart. Penrithbe értem, azt hittem, már túl vagyok a nehezén, de a tömegközlekedésnek mindig vannak újabb és újabb gyönyörei. A kapu elnyelte a jegyem a pótlóbuszokra való átszállás miatt, így keresnem kellett valakit, aki visszaadja. Úgy 10 perc intenzív keresés után találtam egy alkalmazottat, akinek kulcsa is volt a szerkezethez, ő kinyitotta és megkereste a jegyem s visszaadta. Ez az idő pont elég volt arra, hogy az orrom előtt menjen el az expressz Centralig, s a következő csak egy óra múlva ment. Én ezt nem akartam megvárni, bár lehet, hogy jobban tettem volna. Elmentem hát a Granville-i busszal. A busz hátában egy kisgyerek üvöltözött egész Granville-ig (Kb. 1 óra, mert ez több helyen is megállt), hogy "busz e erre menj! Busz, ne ide kanyarodj!" Az első megállóban pedig felszállt egy "jómunkásember", s végigszipogta mellettem a hátralévő 3/4 órát. Ez kifejezetten jó volt a gyerek üvöltözése mellé. Aztán Granville-ben végre átszálltam a vonatomra, ami elhozott egész Turramurráig. Itt már csak gitározni kezdett el valaki úgy félidőben egész Gordonig, ami két megállóval van az előtt, hogy le kell szállnom. Ezt még élveztem is, imádom a gitárt. Kedvenceim az olyan zeneszámok, ahol az énekes hangját csak egy gitár kíséri, semmilyen más hangszert nem alkalmazva.
Eszti
Tegnap vért adtam. Ettem-ittam előtte, utána viszont nem ettem semmit, csak ittam. Majd este rájöttem, hogy miért is kell enni véradás után, mikor beálltam a zuhany alá, s pár perc múlva a gőzölgő melegvíz hatására úgy elkezdtem szédülni, hogy mejdnem összeestem, elgyengültem, alig láttam, s még most sem tudom, hogy hogyan jutottam el az ágyamig. Annyi lélekjelenlétem volt, hogy azonnal elzártam a vizet és kikapcsoltam a melegítőt, majd bekapcsoltam a ventillátort. De ilyet még tényleg soha nem éreztem, hogy ha nem ülök vagy guggolok le, akkor elájulok. De tanultam az esetből, s egy életre megjegyeztem, hogy a véradás és a forró zuhany kombinációja nem nyerő kombináció, ha az ember nem evett a véradás után.