Eszti

Hát persze, hogy vonat. Tegnap mentem haza munkából, s Chatswoodnál fél hatkor még mindig az 5.02-es vonatra vártak. Minden percben bemondták, hogy most éppen melyik állomáson várakoztatják a vonatot, de hogy tulajdonképpen miért is kellett várakoztatni, az nem derült ki számomra. Mindenesetre én nem vártam 10 percnél többet, s egy meglepően ures vonat érkezett, de képzelem, aki 5.02-kor akart volna menni és ehelyett óra 40-kor ment.

Más

Tegnap járt le a próbaidőm a Rotricnál, és igen, úgy döntöttek, hogy szükség van rám :)))))))) S én ettől most nagyon boldog vagyok :))))))))))

Eszti

Nos, a hétvégém nagyon jó volt, csak nagyon rövid. Péntek este elmentünk anyósomékhoz Turramurrára, hogy megvacsorázzunk a böjt előtt. Richard nem böjtölt, mert dolgozott szombaton, s mivel fizikai munkát végez, nem tett volna jót neki. Én böjtöltem. Ez abból áll, hogy az ember nem eszik és nem iszik 25 órán keresztül, ill. este az első három csillagtól számítva a másnap esti első három csillag megjelenéséig. Idén Jam Kipur pont szombatra esett. Ez a böjt zárja le a Kol Nidre esével kezdődő 10 bűnbánó napot. S ezzel teljes az új év. Szombat meg amúgyis ünnep minden héten, ezért volt különleges ez a mostani. Szombaton egész nap takarítottam, meg vásároltam, bár elvileg nem lenne szabad munkát végezni böjt alatt. Meg semmilyen ünnep alatt sem. De mit csináljak, én már csak ilyen vagyok:) Szeretem magam megválogatni, mit tartok be a vallásom előírásaiból:)

Szombaton reggel áthozta a kollegám a tévét, aminek 70 cm az átmérője. Hatalmas, jól elfér a szekrényben erre kialakított helyen, Sharp a márkája, s szuperül működik. A kollegám, Gary fiáé volt régebben, aki vett egy új tévét, s ettől már rég meg akart válni. Pedig azon kívül, hogy 10 éves, tényleg nem lehet felhozni semmit ellene. Az én kis Panasonicom, amit még Magyarországról hoztam, az is kb. ugyanennyi idős és tökéletesen működik. Azt még egy szetként vettük egy videóval úgy 96-97 környékén, az én szobámba, nekem, mélyen leértékelt áron. Apu meg se vette volna, ha nincs leértékelve :) Ki gondolta volna akkor, hogy ez a tévé egyszer még Ausztráliában fog kikötni…

Aztán szombat este ismét mentünk anyósomékhoz, hogy a böjt végén együtt együnk. Ott volt a két sógorom, az anyósom, Lili, Richard és én. Robert felesége még véletlenül sem. Tulajdonképpen fölösleges is eljárni mindenféle családi eseményekre, ha az az ember férjéhez kapcsolódik… Roberttel meg kénytelen vagyok szóbaállni, mert Richard megkért rá, de nem viszem túlzásba, s még mindig aljas embernek tartom, hiába próbál Richardon kívül minenki meggyőzni az ellenkezőjéről. Richardot az anyja hozta el a munkahelyéről, s én értem oda legutoljára. Nagy meglepiként ért, hogy gyarapodtunk:) Lett 12 új kaméliánk, ami már mind az erkélyen lakik :) Én csak azt nem értem, hogy miért nem a kertből hozott el az én drága életem párat, miért kellett újat venni. De hát ő tudja. Arra meg amúgyis számítottam, hogy egy szem paprikapalántával nem fogja beérni, mint növénnyel :) Bár meg kell adni, ugyanolyan odaadóan gondozta, mintha kamélia lenne és ez azért nagy szó :) Eddig csak a kaméliákat és magnóliákat meg micheliákat gondozta odaadással, nem létezett, hogy zöldségpalántára vagy zöldfűszerre időt pazarolt volna. Node vissz a böjthöz. Én egyáltalán nem voltam éhes még böjt végén sem, szomjas viszont annál inkább. Viszont apu pont akkor hívott, amikor hozzáláttunk volna a vacsorához, úgyhogy mondtam a többieknek, hogy kezdjék el nélkülem, majd csatlakozom hozzájuk, ha befejeztem. Tea és kuglóf volt elsőként, aztán maceszgombócos húsleves, a levest pedig csirkepaprikás követte nokedlivel. Én még ettem utána az előző napról megmaradt kakaóscsigát. Lili isteni kakaóscsigát és kuglófot tud ám sütni.

Aztán gondoltam, hogy ne legyen sértődés és a férjem se találkozzon túl sokat az anyósommal, meghívom őt és Lilit vasárnapra, amikor befejeztem a porszívózást. Mondták, hogy oké. Én meg mondtam, hogy akkor majd odacsörgök, ha befejeztem a porszívózást. Át is jöttek, megnézték a lakást doboztalanul, jól elbeszélgettünk, majd lementünk vásárolni. Először a Targetbe, ahol az anyósom akart venni valamit, majd az egyik butikba, ahol már régebben kinéztem a szülinapi ajándékom. Most anyósom meg is vette nekem. Nem volt olcsó, de nagyon szép és minőségi. Meg ez amúgyis a 25. szülinapom lesz 5-én, úgyhogy megérdemlek egy 100 dolláros szettet, nem? :) Egy rövidujjú póló és egy hozzá való hosszúujjú blúz. Istenien néz ki. Bár amit eredetileg néztem ki, azt már eladták, de ez is hihetetlenül jó. Az alapja fekete, s rajta nagyobb virágok vannak lilás színben. Imádom na :) Majd pénteken abban megyek Turramurrára vacsorázni. Ez után meg még így hárman beültünk a Gelatissimoba, s Lili meghívott minket 2-2 gombóc gelatora. S aztán anyósom már rohant is haza, merhogy kezdődött a foci, s azt neki mindenképpen látnia kellett. Nekem meg a Richard hagyta meg, hogy fel kell vennem, hogy meg tudja nézni, miután hazajött a munkából. Kb. 83szor mondta szóban, egy post-iten kiírta a tévére, meg küldött a nap folyamán 2 sms-t :) Ha akartam se tudtam volna elfelejteni, hogy felvegyem. Ja, és még fel is hívott egy perccel a meccs kezdete előtt, hogy akkor ugye beindítom a videót :) S mivel én jó kislány vagyok, be is indítottam, s utána lementem még vásárolni egy kicsit. Aztán kipakoltam mindent, s kirakóztam egy kicsit. Találtam a K-Martban olyat, hogy removable hook. Ezt fel lehet tenni a falra, ráakasztani a képet, de ha már nem kell az akasztó, akkor nyom nélkül eltávolítható a falról. Egyetlen problámám van csak, hogy a Napraforgók az istennek nem akar egyenesen lógni a falon. A Budapestes kirakót kiakasztottam a kanapé fölé, Mona Lisa meg az angyalkás kép is már a falon lógnak, a maradék falra akasztandó dolognak meg még keresem a megfelelő helyét.

Este meg még hajat is mostam, ki is egyenesítettem, s úgy éjfél fele aludtam el. Ma reggel meg utáltam fölkelni :) A híradóban reggel valaki bemondta, hogy “beautiful morning”, én meg mondtam Richardnak, hogy ez egy paradoxon. Az ki van zárva, hogy egy reggel szép legyen.

Eszti

Lassan minden reggel belefutok valami kalandosba. A North Shore Line-nal szoktam utazni, de Hornsbyból még indul másik 4 különféle járat, meg intersate is. Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem hogy ma reggel a North Shore Line-on valahol szívinfarktust kapott az egyik utas, így a megszokott vonatom expresszként ment Centralig, ami nekem nem igazán jó, mert sokkal előbb, Chatswoodnál kell leszállnom. Gyorsított járat alapjáraton is a vonatom de azért nem ennyire. A következő 2 vonat is expressz ment Centralig, a tájékoztatás meg azért hagyott némi kívánnivalót maga után. Ha magyarul beszéltek volna ugyanilyen halkan a hangosbeszélőbe, akkor az értettem volna, de így angolul nem értettem, ráadásul csak egyszer-kétszer mondták be. Én az egyik utastárstól kérdeztem meg, hogy mégis mi történt. Aztán egy másik vágányról indítottak egy vonatot, ami meg minden megállóban megállt. Nem értem, hogy ha az meg tudott állni, akkor a másik vonatok meg miért nem, de biztos nekem nehéz a felfogásom. Akkor foltam ¼ úton, amikor már a buszon szoktam ülni Willoughby fele, ahol dolgozom. Nagyon utálom, amikor önhibámon kívül kések el, s még csak nem is tudom 100%-ban, hogy mi történt.

Eszti

akár rólam is lehetne mintázni. Kezdődött a palacsinatsütővel múlt szombaton. Aztán hétfő reggel a munkahelyemen találtam egy törött poharat a mosogatógépben. Ne kérdezzétek, hogyan tört össze benne, én sem tudom, de nekem kellett kitakarítani. No, ennek következtében sikerült elvágnom az ujjam ott, ahol véletlenül nem volt megégve. Eggyel több ragtapasz meg igazán nem számít, amikor már amúgyis van a kezemen 5-6 darab, nem igaz? De a nap itt még nem ért véget. Van nekem egy fiókom a munkahelyemen, ami csak akkor marad becsukva, ha az ember teljes erőből bevágja, máskülönben magától kinyílik. Nos ezen a délutánon nekem sikerült jól odacsapnom a jobb mutatóujjam, ami azon nyomban be is lilult. Szegény job kezem… S ráadásul jobbkezes vagyok. Azt hittem itt már vége a katasztrófasorozatnak, de tévedtem. Tegnap láttam, hogy a szomszédom kitesz egy tévét az utcára. Gondoltam behozom, megnézem, működik-e. Alapjában működött volna, de a nagy bekapcsológomb nem maradt bekapcsolva, ha elengedtem. Mondtam, hogy jó, ha apukám itt lenne, akkor tudna mit kezdeni vele, mert ért hozzá, de én nem, úgyhogy visszaviszem az utcára. Na, az emeletről még épségben lejutottam. Aztán jött az a lépcső, amely a postaládákhoz visz le, s onnan lehet kimenni az utcára. Van egy kis előkertszerűség a ház előtt, ahova csak lépcsőn lehet feljutni, s az előkertből az épületbe. Nos, amikor lefele mentem ezen a lépcsőn, akkor a 3. lépcsőfokon sikerült megcsúsznom. Én a lendülettől leültem, a tévé ráesett a sípcsontomra, majd tovább bucskázott a postaládák elé, s pofával lefele megállt. Hihetetlenül fájt a lábam, két percig csak ültem és masszíroztam, hogy egyáltalán fel tudjak állni. Aztán megfogtam azt a nyamvadt tévét, kivittem az utcára, s aztán felsántikáltam a lakásba, hogy ellássam a sebet. Rosszabbul nézett ki, mint amire számítottam. Vízzel lemostam a két ellilult és felduzzadt horzsolást, amik tényleg nagyok voltak, s ezen kívül még egy hosszú vágott csík is keletkezett a lábszáram közepétől a bokámig. No, gondoltam ennek fele sem tréfa, tettem a horzsolásokra gézlapot s bekötöttem mullpólyával, majd elsántikáltam az orvoshoz. Két orvosi rendelő is van 2 percre a lakásunktól, a kórház meg 5 perc séta, bár az hegynek felfele. Szerencsém volt, mert fél kettőkor értem a rendelőbe, ami kettőkor zárt. Mikor sorrakerültem letekertük a gézt a lábamról, a doki megtapogatta, én meg rendesen felszisszentem minden egyes helyen, ahol fájt. Közösen megállapítottuk, hogy nincs eltörve, csak egy nagyon ronda zúzódás. Lefertőtlenítette, lefedte egy új gézlappal, visszatekerte rá a saját pólyámat, mondta, hogy nem érheti víz 3 napig, s kaptam tőle egy papírt, hogy ha ma nem tudnék dolgozni menni, akkor kedden azt adjam le igazolásként. A sebem nagyon fájt és csípett, aztán elmúlt, s a nap hátralévő részében hullámokban tört rám a fájdalom. De ma reggelre szerencsére már nem fájt, csak érintésre, úgyhogy el tudtam jönni dolgozni. Férjecském azt mondta, hogy igazán gondolhattam volna, hogy ha valaki az út szélére teszi a tévéjét, akkor azt azért teszi, mert annak a tévének valami baja van. De mondtam neki, hogy Ausztráliában ez nem mindig igaz feltétlenül, lehet, hogy csak vett egy jobbat és a régit megunta. Ja, s ő dolgozott vasárnap. Miután ellátott az orvos, felhívtam a mobilján, de nem vette fel. Csak egy üzenetet hagytam, hogy hívjon vissza, amikor majd ráér. Még csak meg sem mondtam a rögzítőn, hogy milyen jellegű a mondandóm, ami miatt szeretném, ha visszahívna:) Öt előtt nem sokkal hívott vissza, s nem kicsit érte sokk, amikor elmondtam, hogy mi történt. Jól le is szidott, mikor hazaért, hogy miért nem hívtam a munkahelyi számát. De mondtam neki, hogy ettől még nem jöhetett volna hamarabb haza, s mire lett volna jó, ha idegeskedik, a fájdalmam attól még nem múlik gyorsabban. Ahhoz képest, hogy arra számított, hogy azt mondom, elfelejtettem kenyeret venni, s ugorjon be ő a boltba… De én még be is vásároltam miután eljöttem az orvostól. Csak kicsit lassan jártam. S este csak háton tudtam aludni, amit nagyon utálok.

Szegény kisöcsém sem járt sokkal szerencsésebben, mint én. Focizott a haverjaival, s egy cselezés közben megcsúszott egy kólásüveg kupakján, s úgy esett el, hogy zúzódott az oldala, az állát pedig 3 öltéssel kellett összevarrni. Mindezt egy nappal azelőtt, hogy én ilyet zsonglőrködtem a tévével.

Ma reggel meg indulás előtt néztük a híreket, s volt benne szó egy repülőgépszerencsétlenségről. Richard pedig megállapította viccesen, hogy nagyobb az esélyem arra, hogy egy fejemre esett tévé által halok meg, mint arra, hogy repülőgépkatasztrófában.

Eszti

Minden kedves olvasómnak.

Eszti

hogy elvesztettem a józan eszem. A hétvégén úgy döntöttünk Richarddal, hogy palacsintát sütünk. Ő kikeverte a tésztáját, én meg azután, hogy egy órát állt, elkezdtem kisütni. Olaj a serpenyőbe, tészta bele, kisüt, tányérra. A sokadik után az olaj helyett a serpenyő alját markoltam telibe, ami nem kicsit fájt. 20 percig hűtöttem hideg folyó vízzel, aztán az összes hólyagra ragtapaszt tettem, de még ezek után is annyira égetett, hogy egész este és éjjel jégakkut markoltam. Nem tudtam elengedni még annyira sem, hogy a húst felvágjam a vacsorámból, úgyhogy Richard vágta fel nekem, én meg bal kézzel megeszegettem. Ez csak azért volt nehéz, mert a bal kezem 10 éves korom óta remeg. Tehát logikus, hogy a jobbat égetem meg ennyire. Richard épp focit nézett, amikor ilyen eszes voltam. Közben meg az apjával beszélt telefonon. De akkorát üvöltöttem, hogy azonnal kirohant a konyhába, s le is tette a telefont, majd elkezdte befejezni a sütést. Amikor visszamentem a konyhába és látta a rengeteg ragtapaszt a kezemen, akkor kérdezte meg, hogy mégis hány ujjamat égettem meg. Addig fel sem fogta, hogy mit csináltam. De nyugtatgatott, hogy ilyesmi bárkivel megtörténhet. De kérdem én, hogy józan ésszel miért fogja meg valaki teljes marokkal a forró palacsintasütő alját?

Eszti

Új hobbim van, mint az előző postból az kiderülhetett a figyelmes olvasóm számára :). Ne kérdezzétek, honnan jött, csak úgy rákaptam. Már kiraktam egy 260 darabos Mona Lisat és egy szintén 260 darabos Van-Gogh-féle Napraforgós képet, meg egy megjegyezhetetlen nevű olasz festő angyalokat ábrázoló képét. Mind össze van már ragasztva és keretbe téve. Már csak egy lakást kell vennem hozzájuk, hogy fel is akaszthassam őket a falra, mert most nem üthetek szöget bele:) Most meg amúgy épp egy 500 darabos Budapesten munkálkodom, a fele már kész van :) Ha sikerült ezt is kiraknom, akkor egy 1000 darabos Eiffel-tornyos következik :) S jelentkezem, ha azután sem ment még el a kedvem az egésztől :)