Eszti

Reggel szokás szerint vártam a vonatom. A vágány mellett álltam, s egyszercsak egy hangosabb szóváltásra lettem figyelmes. No, mikor belehallgattam a beszélgetésbe, akkor kiderült, hogy a címszereplő épp azért kajabált, hogy a két dohányzó pasas oltsa el a cigarettáját, mert kint van az állomáson a dohányzást tiltó tábla. Mikor azok visszabeszéltek neki, akkor egyre emelkedettebb hangnemben kezdett beszélni, s a végén közölte, hogy fel fogja jelenteni őket, s meg is kérdezte hozzá a nevüket. Halkan jegyzem csak meg, hogy nyílt vágányon lehet dohányozni, csak zárt térben nem.

Eszti
Tegnap utaztam haza a vonaton, közben pedig a magyar nyelvű Geo magazint olvastam. Szüleim szokták elküldeni nekem levélben, mikor összegyűlik 4-5 darab. Egyszercsak a mellettem ülő házaspár férfi tagja felém fordult, s megkérdezte: "elnézést, ez egy magyar nyelvű újság?" Én meglepetten válaszoltam, hogy igen. Kb 10-15 percet beszélgettünk, amíg le nem szálltak. Kiderült, hogy két évet éltek Magyarországon, de magyarul csak annyit tud, hogy viszlát :) A fiuk pedig az ottani amerikai iskolába járt, ami Nagykovácsi fele van. Azt is megkérdezték, hogy nyert-e már Magyarország háborút :) Mondtam nekik, hogy 1490, azaz Mátyás király halála óta nem igazán :)) Ezen jót nevettek :)
Eszti

amikre valószínűleg sosem fogom megtudni a választ:

Mit a feladata annak a bácsinak, aki minden reggel ott ül narancssárga mellényben és védősisakban Chatswoodban a mozgólépcső alján és könyvet olvas? Minden reggel. Mindig ott ül és mindig olvas, semmi mást nem csinál.

Miért vesz fel egy amúgy csinos arcú, ám kissé túlsúlyos lány nagyon széles csípővel minden nap testre feszülő, valamivel térd alá érő, fekete csípőnadrágot? S ugyanő miért minden reggel a vonaton sminkeli magát?

Miért jó az valakinek, ha van néhány lila tincs a hajában?

Miért kell térdzoknit felvenni egy alig térd alá érő szoknyához? Ráadásul mindehhez kb 120 kilós a néni.

S a legégetőbb kérdés: hogy a jóistenben tud 10 kollegám egy nap alatt 28 azaz huszonnyolc poharat és bögrét elhasználni, s mindehhez legalább 15-20 kiskanalat?

Hát ilyesmiken gondolkodtam ma a reggeli rituális filozofálási 15 percemben :)

Eszti

Nos, igen jól telt. A Reset végeredménye –3,6 kg lett 5 nap alatt, ami szerintem nem is rossz, főleg, hogy nem tornáztam hozzá.

Péntek este nem mentünk a szokásos családi vacsorára. Úgy döntöttünk, hogy mivel a vendégség miatt Richard szombaton dolgozott vasárnap helyett, inkább otthon pihenünk. Néztük is A Gyűrűk urát amíg el nem aludtunk. Imádom, na :) Amikor az első része kijött filmen, egyáltalán nem akartam megnézni, azt hittem, hogy ez ugyanaz, mint a Csillagok háborúja, amit viszont –kövezzenek bár meg érte- ki nem állhatok. Aztán akkor egy internetes randevúm elhívott rá. A srác úgy nézett ki, mint a saját nagyapja, de a film valósággal lenyűgözött. Olyannyira, hogy az egész környezetem bezsongattam, s még kétszer mentem el a moziba megnézni, a legjobb barátnőm is velem jött egyszer, s aztán ő is ugyanúgy várta a folytatásokat, mint én. Türelmem nem volt kivárni, hogy megtudjam, mi történik, úgyhogy kölcsönkértem a könyvet. Kb. egy hét alatt elolvastam a több, mint 1000 oldalt. Ja, s pont attól kaptam kölcsön a könyvet, akivel nagyon utáltuk egymást a gimnáziumban, de hát mit tehettem, amikor ő volt az egyetlen az ismeretségi körömben, akinek megvolt a trilógia? De nem közvetlen tőle kértem ám :) A srác nővére anyunál volt ügyvédjelölt, így anyu megkérte őt, ő meg a testvérét. Vissza is ugyanilyen módon került a könyv. Az első kb. 70 oldal borzalmas, de a többi letehetetlen. S a filmekben sem csalódtam. Nagyon jól adják vissza a könyv hangulatát. S moziban, hatalmas, egész falat betöltő vásznon egyenesen lenyűgöző. Otthon, a kis képernyős tévén sem utolsó, de moziban… S mikor Richard rehabilitáción volt, de Leurából már átkerült Katoombába a halfway house-ba, s sétáltunk Katoomba főutcáján, akkor egy antikvárium kirakatában megláttam egy kötetben a trilógiát 10 dollárért. Mondanom sem kell, rögtön bementünk és megvettük. Lehet, hogy újra fogom olvasni, mert már sok apró kis részletet elfelejtettem. A lényegre azonban emlékszem :) No, azt hiszem eléggé kiömlengtem magam A MŰRŐL :) S akárki akármit mond, minden hasonló témájú könyv vagy film ebből indul ki. A Csillagok háborúja is, a Harry Potter is. Ez utóbbiban a sötét úron kívül még a pók is egyezik. A Csillagok háborújáról érdemben nem tudok nyilatkozni, mivel csak egy részt láttam. Azt is úgy, hogy fogadásból. Nem akartam megnézni, de a legjobb barátnőm igen. Én meg azt mondtam neki, hogy jó, de csak akkor, ha ő meg beül velem a Penge 2-re. Namost róla tudni kell, hogy irtózik a vértől. Azt hittem, ennyit nem fog megérni neki, de tévedtem. A végén azonban csak annyit mondott gyilkos pillantások közepette, hogy valljam be, hogy ő nagyobb áldozatot hozott :)

Szombaton átmentünk Turramurrára. Anyósom house-sittel az egyik barátnőjénél, aki 3 hétre utazott el, így csak Lili volt otthon. Egész kellemes este volt. Vacsorára kaptunk rántott húst, meg palacsintát, rakott krumplit meg maceszgombócos levest. Rántott húsból annyi maradt, hogy Lili be is csomagolt nekünk egy csomót. Meg a maradék palacsintát is hazavittük. A mélyhűtő meg még tele van a 2 héttel ezelőtti rizottóval. Ugyanis amikor csináltam, nem vettem figyelembe, hogy csak ketten vagyunk rá, és vagy 10 embernek elegendő adagot főztem. Telis-tele tengeri herkentyűkkel. Így éhezni biztosan nem fogunk az elkövetkezendő hetekben, pláne, hogy a vendégségről rengeteg fasírt maradt. Szendvicseket és falatkákat csináltam, egy külön tálra meg aprósüteményt készítettem fel. A falatkák úgy néztek ki, hogy a fogpiszkálón volt koktélparadicsom, húsgolyó és sajt. Szombaton megkérdeztem anyut, hogyan kell fasírot csinálni. Ő elmondta. Csak mire rájöttem készítés közben, hogy a zsemlemorzsától fog összeállni formázható masszává, nem pedig a tojástól, addigra már hatot beleütöttem. Így aztán annyi fasírt-alapanyagunk lett, hogy úgy 60-70 ki gólyócska jött ki belőle, meg kb. 10 rendes méretű fasírt, s még egy tepinyi stefánia vagdalt :) Merthogy a tojásokat is eltúloztam. A szendvicsekhez elég lett volna kettőt kifőzni, de én hetet főzetm ki, úgyhogy maradt bőven a stefániába, kettő meg még mindig ott figyel a hűtőben. Következtetés: Éhenhalni nem fogunk :)

A vendégség amúgy nagyon jól sikerült, jót beszélgettünk, a lakásunk is tetszett nekik. S ízlett nekik, amit készítettem. Egyikük még meg is kérdezte, hogy a húsgolyót én csináltam-e vagy vettem, mert nagyon finom. Ja, s kaptunk tőlük egy tűzálló-tál készletet. Mint lakásavató ajándék. Most jártak ugyanis először nálunk. Nem is számítottam rá, de örültem neki.

Éva, Imre, Tommy és Laura voltak nálunk amúgy. Éva az anyósom apai unokatestvére, az ő anyukája lett Alzheimer kóros, s emiatt mi kaptuk a bútorait. Nagyon-nagyon szép bútorokat. Tömör fa, nem egy Ikea-minőség… Borzasztó, hogy egy ilyen betegség mégiscsak jó tud lenni valakinek. Én nagyon sajnálom őt, s egy tragédiának érzem a betegségét. De a bútoroknak is örülök. Furcsa kettősség ez.

Imre az Évának a férje, Tommy a fiuk, Laura pedig Tommy élettársa. Van egy lányuk is, Jackie, de ő nem tudott eljönni. Laura valami fantasztikusan vékony. Úgy 45 kilóra saccolom, s elég magas is hozzá. De nem anorexiásan sovány, hanem ilyen a testalkata. S akármit eszik, nem hízik tőle. Igaz, hogy nem is tud sokat enni, mert hamar megtelik a gyomra. Ezért nevetett ki a férjem, hogy fejenként két szendviccsel számoltam. Azt mondta, hogy ha Laura megeszik két szendvicset, akkor vihetjük is rögtön a kórházba. Aztán a végén néhány csokis kekszet evett, meg egy-két falatkát. Azt mondta, hogy csak azért ilyen keveset, mert reggelire megevett egy jó nagy szalonnás-tojásos zsömlét, s még mindig tele van tőle. Ez volt délután háromkor. Irigylem a szervezetét :)

Eszti

Pénteken 25 lettem. Ez kevésbé sokkoló, mint az, hogy az öcsém vasárnap 20. Mindig ő volt az a kis tündi-bündi édi-bédi kistesó, s mostanra már menthetetlenül felnőtt, s ez most ütött szíven. Megkérdeztem tőle tegnap, hogy milyen érzés 20 évesnek lenni. Azt mondta, pont olyan, mint 19nek :)

Péntek reggel arra ébredtem, hogy Richard egy kanalat ad a kezembe. Fenéztem, s egy tányér is volt a kezében. Felültem, s akkor az ölembe tette a tányért. Porcukros eper és csokifagyi volt benne. Mialatt ettem, az öcsém felhívott boldog szülinapot kívánni. Kérdeztem, nem túl drága-e neki, visszahívjam-e, de erre ő csak azt mondta, hogy úgyis mindig szidják a magas telefonszámla miatt anyuék, akkor meg már legyen értelme is. Mikor befejeztem vele a beszélgetést, akkor kivittem a tányért. Férjem pedig visszaparancsolt az ágyba, mondván, hogy még nincs vége. Én engedelmesen visszafeküdtem, s kaptam még májkrémes pirítóst. Nem tudom miért, de Richardnak a májkrém jelképezi a luxust. S tényleg csak különleges alkalmakkor veszi és eszi. Mialatt ettem, kaptam egy képeslapot is tőle. Aztán a reggel elment, ő elindult munkába. Engem még felhívtak a szüleim is még mielőtt elindultam, hogy boldog születésnapot kívánjanak. A nagypapám még előző nap este felhívott. Nálunk mindig az volt a szokás otthon, hogy egy nappal előtte köszöntünk. Az idősebb Fischerék is csütörtökön hívtak, de pont akkor, amikor a nagypapámmal beszéltem, így csak üzenetet tudtak hagyni, amit viszont én nem hallgatok, csak a férjem, úgyhogy szombat lett belőle, mire eljutott hozzám. Node a péntekhez visszatérve. Mialatt mentem a vonathoz, apósom élettársa hívott, hogy boldog szülinapot. Aztán amikor leszálltam a buszról a munkahelyem előtt, (igaz, hogy ez nem a szülinapomra volt, de jól jött ki :) ) ki volt helyezve a Willoughby Council által egy ingyen kávét osztogató stand, úgyhogy rögtön kértem is egy cappuccinot 3 cukorral. A munkahelyemen még beszélgettünk egy kicsit a kolleganőimmel, s az egyikük mondta, hogy ha tudta volna, hogy ez a születésnapom, akkor vett volna egy tortát.

Aztán eltelt a nap, s mikor hazaértem akkor három csokor virág fogadott, egy vörösrózsa, egy sárgarózsa és egy írisz. Ezt mind a férjemtől kaptam :) Előtte való nap pedig egy szál vörösrózsát a szüleimtől egy macival és egy szív alakú lufival. No, aztán én péntek este gyorsan megmostam a hajam, kiegyenesítettem, feldobtam egy kis sminket és irány Turramurra. Ott volt elvileg a szülinapi bulim, de legkevésbé rólam szólt a dolog. Leginkább az volt benne, hogy adni kell a látszatra. Bár Timothy tényleg felköszöntött, Robert még annyit sem szólt hozzám, hogy szia. Egész este. Viszont ott volt Simon és családja, (Simon anyósom unokatestvére anyai ágon) s én így a kis David-babával jól elvoltam. Ő 30-án lesz egy éves és hiperaranyos. Hatalmas szemei vannak és akkorákat tud rötyögni, amikor dúdolnak neki. Meg akkor is, amikor körbepörgetik. Vízszintesen tartottam a karomban, s mint a repülő, úgy pörögtünk. Aztán vissza függőlegesbe. A harmadik kör után már akkor elkezdett fülig érni a szája, amikor vízszintesbe került, s még el sem kezdtünk pörögni.

Volt egy szülinapi tortám is, Lili sütötte. Csokitorta volt, tejszínhabbal rá volt írva, hogy 25, a közepén meg volt 4 gyertya. S körbe volt rakva málnával.

Persze miután Simonék elmentek megvolt a dráma, amire számítottam. Anyósomnak sikerült összevesznie a férjemmel a család előtt azon, hogy az elmúlt héten koszos volt-e az akvárium. Merthogy ő kipucolta és fáj minene tőle, Richard meg azt mondta, hogy nem kellett volna kipucolni, mert nem volt koszos. Mire Timothy rögtön úgy érezte, hogy az anyja védelmére kell kelnie, s nagyon határozott hangon azt kérdezte Richardtól: “Akkor szerinted anyu hazudik?” Mire a Richard: “Szerintem nem, de szerintem akkor sem volt koszos az akvárium.” S ezek után megkérdezte, hogy akkor Terry mikor viszi el a halat. Terry az Toulának, apósom élettársának a kisebbik fia. Erre mondta a Richard, hogy pár hét múlva, mert most felújítanak. Erre jött a katarzis, az egész jelenet csúcspontja. Hogy ő nem fog hónapokat várni a házeladással, hogy a Gyuri befejezze a felújítást. (Jelzem hetekről volt szó). S hogy milyen jól állhat a Gyuri anyagilag, hogy ilyet megengedhet magának. Mire Timothy megkérdezte, hogy mégis ki nem szarja le a Gyurit. Erre Richard csak annyit válaszolt, hogy hát például anyu nem szarja le. Erre a Lilin kívül mindenki nagyon szúrós szemekkel nézett rá, én pedig megfogtam a kezét, közöltem vele, hogy mi most jobb ha megyünk, s rá se néztem senkire, el sem köszöntem senkitől, csak felcibáltam a férjem a lépcsőn, úgy, hogy az szinte porzott utánunk, s ő azért még annyit visszakiabált, hogy bye. Egész hazaúton puffogtam, hogy miért kellett tönkrevágnia a szülinapomat, s hogy miért nem bírja ki, ha egyszer nem ő a főszereplője egy eseménynek. S persze másnap már telefonált is, hogy haragszunk-e rá. Amikor ilyet kérdez, akkor tudom, hogy egy kicsit még szidni akarja Richardot, s utána elmagyarázni, hogy valaha milyen jó volt a kapcsolatuk, s hogy ő még mindig mennyire imádja legidősebb fiát annak ellenére, hogy az hogy bánik vele. Namost ezt megelőzendő mondtam neki, hogy sem Richard sem én nem haragszunk, s megkérdeztem, hogy ő haragszik-e. Erre mondta, hogy nem. S én csak annyit válaszoltam erre, hogy akkor ezt megbeszéltük. Na, ezt nem várta az anyósom. Kb. 2 másodperces csend volt, mert erre nem készült fel, s csak annyit mondott, hogy hát ő tulajdonképpen csak azt akarta péntek este megtudni, hogy hogyan lehet a halkakát kiszedni az akváriumból anélkül, hogy le kellene cserélni a vizet. S azért csak elmondta, hogy Richard kiskorában milyen tündéri volt, s hogy ő még mindig mennyire imádja, akárhogyan is viselkedik vele, de legalább a Richardot szidó résznek sikeresen elejét vettem.

Miután pénteken hazaértünk, elmentem zuhanyozni, s mire kijöttem a fürdőszobából az ágyon várt még egy képeslap. Az volt beleírva, hogy egy lap kevés kifejezni, hogy mennyire szeret engem, azért kapok kettőt. S akármi is történt az este, mégiscsak jó hangulatban zárult a napom :)