Eszti

Nagyon jól sikerült kis este volt a szerdai, amikor is a NSW Camellia Research Society karácsonyi partijára mentünk az Eryldene Gardenbe. Ott volt az esküvőnk is :) Mikor megérkeztünk, már jó sokan voltak, utánunk már alig jöttek. Az előkertben ücsörgött mindenki, voltak előételek, sajttál, nameg persze pia. Amire életem párja következetesen nemet mondott mindenkinek. Örültem neki :) A sajtok fölül pedig rendíthetetlenül hesegette a legyeket az ottani gondnok. Mi picit beszélgettünk mindenkivel, aztán körbejártuk a kertet. Csináltunk néhány fényképet is, meg rólunk is készített valaki egyet-kettőt. Aztán visszamentünk az előkertbe, s Simon, a társaság elnöke, mondott egy beszédet.

Ezek után a ház verandáján ültünk le. Ill. először a svédasztalról mindenki megpakolta a tányérját és aztán ült le az asztalhoz. Engem is igyekeztek bevonni a társalgásba, az a hölgy, aki velem szemben ült, 3 napot járt Budapesten valamikor régen, s arról a 3 napról igyekezett társalogni több órán keresztül :) Megkérdeztem, hogy a Hősök terét látta-e. Mondta, hogy nem, a kommunista szobrokat nem nézték meg. Nem akartam összezavarni őt azzal, hogy az a szoborpark nem egyenlő a Hősök terével, meg hogy ha az Andrássy úton járt, akkor tuti, hogy a Hősök terén is, inkább ráhagytam. Az Andrássy útról ódákat zengett ugyanis. Meg a Herendi porcelánboltról. Amíg nem tudták, hogy magyar vagyok, addig mindenki azt hitte a kiejtésem alapján, hogy francia :) A Richard mellett ülő nő ismer egy másik magyart is, tőle megtanult annyit, hogy nem szabad :) Ez az össz magyar szókincse :)

A vacsora vége fele meg ajándékot bontottunk. Mindenki előtt volt egy leginkább szaloncukorra emlékeztető papírhenger, aminek a két végét két ellentétes irányba kellett húznia két embernek, s akinél a nagybb fele maradt, azé lett a benne lévő ajándék. Mindegyikben volt egy papírkorona, egy műanyag figura és egy idézetes papír.

Miután ezen túlestünk, kihozták a tradicionális angol pudingot, leöntötték alkohollal és meggyújtották. Megvártuk, míg elaludt a láng, s mindenki kapott egy szeletet.

A puding után pedig díjkiosztás következett. A legszebb kert-legjobb reticulata- legtöbb kamélia stb…

Az este végén pedig az egyik hölgy hazavitt minket.

Eszti

Csak nem fogyok ki az ötletekből, hogy miket írhatnék még mára:) Ma is elolvastam az unokatesóm blogját, s szakadtam a röhögéstől. 15 éves, de olyan stílusa van, hogy már most simán híres írónő lehetne. Jó, tulajdonképpen nem az unokatestvérem, de így a legegyszerűbb kifejezni a rokonsági fokot:) Voltaképpen anyukám unokatestvérének az unokája. Nade a lényeg, ha fel akarjátok deríteni a napotokat, s nem az én nyavajgásaimat olvasni egyfolytában, akkor:


http://www.napocskalovacska.blogter.hu

Eszti

Vasárnap újságot vettem. Ebben még semmi furcsa nincs. De a péztáros pasasnak ki volt lakkozva a körme ezüst színű körömlakkal. Még az életben nem láttam lakkozott körmű férfit. Fülbevalósat, hosszú hajút igen, nade lakkozott körműt… Csak én nem láttam még és ez egy bevett szokás, vagy tényleg ritka jelenség és csak én futottam bele?

Eszti

Tegnap Melbourne Cup volt. Ez Ausztrália legnevesebb lóversenye, erre a félórára megáll az élet és mindenki ezt nézi. Nálunk reggel 11-ig mindenki beadhatott a közösbe 1 dollárt, s az vitte az összegyűlt pénzt, akinek a megtett lova a legjobb helyen végzett. Patrick nevű kollegám lement szendvicsekért és rágcsáért, Matt elment borért, sör és üdítő már volt a hűtőben. Edison átpakolta a tárgyalóból a tévét abba a helyiségbe, ahol többen elférünk, s az egész kollektíva együtt nézte a futamot.

Richardom bukmékernél fogadott, 5 dollárt tett fel, s 15-öt nyertünk. Milliomosok lettünk ennek következtében :))))))))))))))))))