Eszti

Miért van az, hogy Gary mindig a saját piszkozatán eszközöl javításokat egy árajánlaton, ha kell, nem pedig a főfile-ban a szerveren? Ezáltal csak háromszor annyi munkát generál nekem, mintha ugyenezt a főfileban tenné.

Ki tesz, de legfőképpen miért teszi minden héten egyszer egy bögre vízbe egy kiskanalat a konyhában, s az egészet miért dugja a kenyérpirító mögé, majd másnap miért találom ugyanezt a mosogatóban?

De a legfájóbb kérdés, anélkül, hogy részletekbe szeretnék bocsátkozni:

Miért van az, hogyha bizonyítható a bűncselekmény elkövetése, de az embernek a fia önkormányzati képviselő, akkor bűncselekmény hiányában lezárják a nyomozást?

Eszti

Az egész úgy kezdődött, hogy nem volt hétfőn elég por a munkahelyemen a mosogatógépbe. Találtam az üres doboz mellett egy másik dobozt, amiben szintén por volt. Hozzáadttam a mosogatóporhoz, beindítottam a gépet, majd elolvastam, hogy mit is adtam hozzá. Hát kapaszkodjatok meg, műtrágyát. Hatalmas betűkkel rá volt írva, hogy FERTILIZER, s picit kisebb betűkkel alá, hogy víz hozzáadásával azonnal aktiválódik. Szerencsére az utóöblítés mindent lemosott. Tegnap még mindig nem érkezett meg a mosogatópor, így nap végén normál folyékony mosogatószert öntöttem bele. Na ilyet ti ne csináljatok. Reggel az egész mosogatógép habban úszott. Kb. kétszer kellett lefuttatni a programot, hogy eltűnjön az összes, s aztán órákig szárítani a lényegi alkatrészeit. De most már szerencsére van mosogatópor :)

Eszti

Tulajdonképpen semmi érdekes nem történt, de tegnap úgy döntöttem, hogy levezetem az összes bennem felgyülemlett feszültséget, ezért kézzel dagasztottam a jövő heti challah-t. Odaképzeltem a tésztába mindenkit, aki csak stresszt okozott nekem a héten, s csak ütöttem, ütöttem. Nagyon jól esett :) 5 cipó lett belőle, négy ment a fagyasztóba, az ötödiket kisütöttük. Isteni finom lett, az eddigi legjobb. És sokkal jobb a tészta állaga kézi dagasztás után, mint gépi után. Ma meg fáj a csuklóm, de megérte :)

Eszti

Richardom úgy döntött, hogy Valentin-hét van :))))) Hétfőn kaptam virágot, kedden füstölt lazacot és belga pralinét (nesze neked fogyókúra :) ) tegnap meg osztrigát. Vagy egy tucatot. Hogy én ezt hogy fogom viszonozni neki ma este, még nem tudom, de kitalálok valamit, végülis van még 2 órám munkaidő végéig :)

Eszti

Tegnap bocsánatot kért új miniszterelnökünk, Kevin Rudd, az aboriginaloktól az ellenük 1910. és 1970. közötti kormányok által elkövetett igazságtalanságokért. Hivatalosan stolen generation a nevük az akkori gyerekeknek, mert a kormányok az aboriginalok gyorsabb integrálása érdekében leginkább a félvér gyerekeket elszakította szüleiktől. Sokan lettek lelki sérültjei a dolognak. Az államok fővárosaiban sok-sok aboriginal vonult ki a legfőbb helyekre, hogy kivetítőn nézhesse a bocsánatkérést és mindenki könnyben úszó szemekkel figyelte a mi Rudd-unkat. De azért hogy kicsit otthon is érezhessem magam, láttam ám az esti híradóban, hogy az ellenzéki képviselőt nem engedték szóhoz jutni, inkább folyamatosan tapsoltak.

Én a magam részéről nem vagyok híve az ilyen formaságoknak. Egy jól megszerkesztett bocsánatkérő beszéd nem fogja megoldani az aboriginalok problémáját. Kevin Rudd meg túl könnyen jut plusz támogatáshoz. Mióta ő a miniszterelnök, szinte semmit nem csinált. Aláírta a Kiotói Egyezményt és mindenkivel együttérzett, akivel valami történt a nagyvilágban. Ezt én nem hívom kormányzásnak. Arról nem is beszélve, hogy rögtön emelkedtek a kamatok is, amint beiktatták, holott a kamatcsökkentés volt a leghangzatosabb ígérete.

Nem tudom, hogy hívják az illetőt, de nagyon tetszett a tegnapi megnyilatkozása a Sorry Day-ről. Kissé szkeptikus hangot képzeljetek el és nagy adag cinizmust a hangjában “Igen, nyilvánvalóan ezzel a bocsánatkéréssel rögtön megoldódik az aboriginalok problémája, egyikük sem fog szipuzni többé és a kislányaik is nyugodtan alhatnak majd éjszaka”

(Ugyanis az aboriginalok körében kiugróan magas azok száma, akik szipuznak ill. megerőszakolják a saját lányaikat)

Eszti

A challah óta egész kedvet kaptam a kenyérsütéshez. Azóta sütöttem már két rozscipót, 8 bagelt és most vasárnap elkészítettem a tésztáját a péntek esti challahnak. Most a mélyhűtőben van, csütörtökön fogom kisütni. A mostani nem olyan lesz, mint a múltkori. A címében ugyan rozsos-zabos volt, de a zabot kihagytam belőle. Méz is kellett bele, meg háromféle liszt. Most megfeleztem az adagokat, s lett belőle két kalácsnyi meg egy kicsi. Az egy kicsit egy szív alakú pici sütőformában kisütöttem vasárnap este, s nagyon finom lett így zab nélkül is :) Remélem pénteken ízleni fog a családnak is. Merthogy anyósom unokatestvére, Simon meghívott minket péntek estére, így jó sokan leszünk, s azt mondtam, hogy oké, megyünk, de én akarom sütni a challaht :)

Amúgy meg ma van Lili születésnapja, úgyhogy este felhívom majd felköszönteni. S ha már születésnap, keresek egy finom tortareceptet péntekre, és azt is megsütöm :)

Eszti

A férjem szerint ugyan csak a véletlen műve, de szerintem annak köszönhető, hogy két hétig másra sem gondoltam és “magamhoz vonzottam” egyet. Történt ugyanis, hogy nagyon akartam egy olyan bőröndöt az utazásunkhoz, amilyen apukámnak is van. Masszív Samsonite. Kerestem a honlapjukon, de nem találtam. Nézegettem boltokban, ott sem volt. Mígnem két napja láttam egy bőröndhirdetést a gumtreen. Fénykép nem volt mellette, de gondoltam, hogy $50-ért elmegyek megnézni, mert az olcsó. Tegnap mentem, s mikor odaértem, mit láttam? Apukám bőröndjének kiköpött mását. Még a színe is stimmelt :) S persze, hogy nem hagytam ott :)

Eszti

Tegnap világot láttam. Ugyanis Turramurra magasságában elaludtam. Ez után jön Warrawee, Wahroonga, Waitara, majd Hornsby, ahol le kellett volna szállnom. Én azonban Mount Ku-Rin-Gai-nál ébredtem fel, ami Hornsbytól még 3 megálló Newcastle fele. Arra ébredtem, hogy túl nagy volt a csend, s amikor körülnéztem, túl kevesen voltak a kocsiban. Kinéztem az ablakon, s észleltem is, hogy már rég túlmentem az állomásomon. Röpke 20 perc várakozás után már roboghattam is vissza Hornsbyba. Ezalatt az idő alatt elment az irányomba egy tehervonat, egy intercity, meg egy olyan vonat, ami Mount Ku-Rin-Gai-nál nem állt meg, csak Hornsbyban. Csak annak örülök, hogy nem egy expresszen aludtam el, mert akkor aztán más városban ébredtem volna fel.