Eszti
Mániám, hogy mindenkinek minden mondata mögött hátsó szándékot sejtek. A főnököm ma megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Én meg megkérdeztem, hogy miért kérdezi. Ő meg mondta, hogy mert az utóbbi hetekben olyan furcsának tűnök. Most nem tudom eldönteni, hogy valójában emiatt kérdezte-e, mert szerintem nem viselkedek másképp, mint eddig szoktam. Csak nem tudom, hogy agyaljak-e azon, hogy volt-e valami egyéb szándéka is ezzel a kérdéssel vagy sem. Mert én akármennyire is szeretek minden mögött hátsó szándékot sejteni, most nem biztos, hogy van hátsó szándék. Nade ezt egy órával azután kérdezte, hogy Barryvel bezárkózva beszélgettek vagy egy fél órát.
Eszti
Nos, múlt héten sikeresen tábortüzet gyújtottam az irodában. No nem kell szörnyülködni, csapkodással el lehetett oltani. Szóval az egész úgy keződött, hogy volt egy hatalmas vihar kedden este, aminek következtében a fél iroda elázott. Mondjuk az a fele szerencsére nem, ahol én vagyok, de szerencsétlen Angelonak az egész szobája úszott. A számítógépe és az összes papírmunkája csurom víz lett. Mikor reggel bejöttem, a főnököm a kezembe nyomott egy hőlégfúvót, hogy ezzel szárítsam meg az összes papírt, csak vigyázzak, hogy elég messze tartsam a papírtól a hőlégfúvót. Egyébként ezt az eszközt apukám következetesen csak anyóshajszárítónak hívja. Nos, miután minden kollégám elsütötte, hogy jön egy hajszárításra, már nem volt ez a poén olyan humoros. Ám odafordultam az egyikükhöz, s a következő pillanatban elkezdett égni az asztal. Gyorsan eloltottuk, majd egy másik kollégám odaállt a poroltóval az asztalhoz, s közölte, hogy most folytathatom. Aztán másnap fájt a csuklóm, hisz egész szerdán a kezemben tartottam a hőlégfúvót, szóval rugalmas pólyával körbetekertem és úgy jöttem dolgozni. S erre a vicces kedvű kollegám, akire figyeltem, míg meggyulladt az asztal, azt mondta nekem: Mi történt a kezeddel Eszter, csak nem megégetted? :)
Eszti
Gondolkodtam. Már megint :) Az élet érdekesen alakul. És persze nagyon gyors is. Még emlékszem, amikor 13-14 évesen azt hittem, hogy érettségi után már a nyugdíj jön, ma meg már az érettségi is 8 év távlatába került. Nehezen fogom fel, hogy már 26 éves vagyok, hogy ez már közelebb van a 30-hoz, mint a 20-hoz, de azt még nehezebben, hogy a két, hozzám legközelebb álló barátnőmnek is rohamtempóban halad az élete. Egyikük Párizsban él, másikuk Coventryben. S ez csak azért érdekes, mert azzal, hogy mind a hárman másik országba kerültünk, a barátságunk alaptermészete változik. Márpedig nem is olyan rég még azt hittük, hog ez állandó, és örökké ugyanolyan marad. Az időeltolódás miatt értelemszerűen sok szervezkedésbe kerül, hogy tudjunk telefonálni. Régebben ilyesmikkel nem kellett foglalkozni. Hiszen Anna barátnőmtől kocsival 10 percre laktam, Csillától meg 15-re, jó mondjuk ezek gyorshajtással értendők, de ki vezet 50-nel lakott területen, ha nincs rendőr? :) Mindenféle szervezkedés meg hívókártya nélkül csak felemeltük a telefont és a másik azonnal felvette, vagy ha nem ő, akkor hívták a telefonhoz. Vagy átugrottam Annához este hatkor, s a szüleim hívtak a mobilomon éjfélkor, hogy mégis hol az istenben vagyok :) S amikor megkérdezték, miről tudtunk ennyi ideig dumálni, akkor mindig azt mondtam, hogy semmiről :) S ilyen semmiségekről egész jól el tud beszélgetni két lány, akik 7 éves koruk óta legjobb barátnők :) Csillánál mondjuk sosem töltöttem egyben ennyi időt, de rengeteget telefonáltunk. Aztán eljött az ausztrál körutam időpontja, s előtte Anna is meg én is izgultunk, nem is tudom, hogy melyikünk jobban :) Aztán amikor úgy jöttem haza, hogy jegyben jártam, heteken keresztül órákig lelkiztünk, hogy most hogyan tovább. Mert Anna azt mondta, hogy tudja, hogy a világ változik, de én mindig stabilan ott voltam. Aztán mikor ide kerültem minden héten felhívtam, de persze ez már nem volt olyan sűrű, mint annak előtte. Csillát is hívtam hetente. Aztán amikor Csilla Coventrybe került, akkor picit sűrűbben kommunikáltunk, most is sűrűn beszélünk. Viszont amikor Anna Párizsba került, akkor valahogy ritkultak a beszélgetések, s bár még mindig azt mondom, hogy ő a legjobb barátnőm, közel sem olyan szoros a kapcsolatunk, mint volt. S ez az, amitől tartottam akkortájt, amikor végleg kiköltöztem. Beszélgettem erről Richarddal is, ő azt mondta, hogy túl nagy a távolság köztünk ahhoz, hogy ugyanolyan maradjon a kapcsolatunk, mint volt. Csakhogy amíg Anna nagyon társasági ember, addig én azért annyira nem. Ő az alatt a 3 hónap alatt, mióta ott van, hatalmas baráti társaságot alakított ki, én viszont két éve nem tudok magamnak barátokat szerezni. Az alapvető probléma az, hogy mindenki messze van tőlem. Akikkel szoros barátságot tudnék elképzelni, azok mind vagy Melbourne-ben vannak, vagy pedig Sydney totálisan átellenes oldalán, ahova nekem rengeteg idő eljutni. Tulajdonképpen ötleteket szeretnék kapni arra, hogy hogyan tudnék velem nagyjából egykorú barátokra szert tenni anélkül, hogy órákat kellene közlekednem, ha meg akarom látogatni őket.
Eszti
Én békésen üldögéltem a buszon, olvasgattam a Geo-t, s azt hittem, hogy még csak a Willoughby Girls-nél tart a busz, így még van 2-3 percem, mielőtt le kellene szállnom. Na ehhez képest, amikor felnéztem, pont a Porsche Szalont láttam, ami a Rotric melletti épület. S a busz épp akkor csukta az ajtaját. S mivel ezután a megálló után egy freeway hosszabb szakasza van, örömmel vettem tudomásul, hogy jó sokat sétálhatok vissza. De legalább megvolt a torna mára :)
Eszti
Most került a kezembe a Geo Magazin augusztusi száma. A címlaptörténet a csillagászat fejlődésének bemutatása Kopernikusz és Galilei munkássága által. Mivel munkába menet és jövet mindig olvasok a buszon és a vonaton, így széles mosollyal az arcomon értem be a Rotricba, mert azt olvastam, hogy a filozófusok úgy cáfolták Galilei tételeit, hogy amit a teleszkópban lát, az a valóságban azért nem látható, mert ha elvesszük a lencséket, akkor nem is látjuk, amit a teleszkópba előzőleg nézve láttunk :) A filozófusok szerint nem lehet kísérletezéssel, méricskéléssel, tapasztalással megfelelő következtetésekre jutni, arra csak a mély gondolkodás képes. Nem igazán zavarták a filozófusokat a tények akkortájt :) Mikor megérkezvén Matt megkérdezte, hogy miért mosolygok annyira, amikor még reggel van és ő még jószerivel fel sem ébredt, akkor elmondtam neki mit olvastam és ő is hirtelen mosolyogni kezdett. Ebből a korból nézve tényleg viccesnek tűnik az, amit az emberek akkor halálosan komolyan gondoltak. A teleszkóp csak olyan képet mutat, ami a képzeletben létezik, mert ha elvesszük a lencséket, akkor nem látjuk a Holdat :) Szóval véletlenül nagyon jól alakult a reggelem, azok után, hogy ébredés után sikerült mindent elejtenem, levernem, mindenbe belemennem :)