Eszti
De most nagyon zajlik az élet. Eva beadta a felmondását, velem meg ma reggel beszélt Barry, hogy azt akarják, hogy én legyek a bérszámfejtő is, meg a nyugdíjpénztári tagságokat is én kezeljem, s a gyakornokokkal kapcsolatos papírmunkát is én intézzem. S persze ezzel együtt a fizetésemet is emelni szándékoznak.
Eszti
De a képek már a számítógépen vannak, már csak ki kell válogatni azokat, amiket ki akarok tenni és feltölteni őket valahová. Azt hiszem a hétvége pont alkalmas lesz erre. :)

A hetem eddig felemásra sikeredett. Utálok telefont felvenni, de Patrick szerencsére hétfőtől ismét itt lesz, úgyhogy már alig pár napot kell csak kibírnom :) Tegnap gyakorlatilag minden 5 percben csöngött a telefon. S persze mindenkinek mondhattam, hogy sajnálom, még nem jött vissza a szabadságáról.

Viszont a napi tornám is megvan, mert ugye most, hogy Patrick szabadságon van, nekem kell a postát elvinnem nap végén. S általában mindig elfelejtem, így mehetek vissza érte. S ez a torna része a dolognak, mert a Rotric épülete hegyoldalban van, három szintes, és naná, hogy ahol én dolgozom, az a harmadik szint. Így természetesen sétálhatok vissza sok-sok lépcsőt, s általában, ha már így alakul, akkor el is sétálok a legközelebbi postaládáig, nem pedig Hornsbyban dobom be az állomás mellett. Hétfőn pl. elsétáltam egészen a postáig, hogy egy expressz levelet be tudjak dobni, mert a szomszéd utcában nincs expressz postaláda, csak normál. Nos ez a posta kb. 20 perc gyalog, de gondoltam, miért ne? :)

Múlt héten pedig kiolvastam Agahta Christie-től a Titokzatos Styles-i esetet, a változatosság kedvéért angol nyelvű volt a könyv. Fura, hogy ez az első Poirot-regény, s én mégsem olvastam egész idáig, amikor majdnem az összes többit, még a legutolsót is már olvastam. Most egy Miss Marple könyvet olvasok, egész jól haladok vele. Ebédidőben le szoktam menni a parkolóba, ami félig nyitott, s a szélén van 3 kis padocska, meg egy kisasztal. Nem sokan szoktak oda járni, én viszont odaszoktam. Leülök, felteszem a lábam az asztalra, a nap kellemesen rásüt, s én élvezem a napsütést és a könyvemet, s nem hallom a telefonokat sem :) Utálom, amikor az ebédidőmben zargatnak, de eddig nem nagyon jártam le, mert nem éreztem szükségét. De most, hogy Patrick nincs itt és hiába szólok Évának, hogy most ebédelek, ő nem veszi fel a telefont, ha a helyemen ülök, úgy éreztem, hogy kell ez a kis idő nekem. S megéri, mert sokkal kipihentebb vagyok, mióta ezt csinálom :) Pedig szerintem nem sok köze lehet ennek a kipihentségemhez :)

Még Karácsony előtt adtam vért. Hihetetlenül jó volt a vasam. Nem is akartam hinni a szememnek. Az egészséges szint 118 és 155 között van nők esetében, véradáshoz a minimum azonban 120, mert az ember a véradással veszt vasat, s a minimumból nem veszíthet, mert vérszegény lesz. Mióta rendszeres véradó vagyok, állandóan a határértéken mozog a vasam. Hol 119, hol 121, mindig izgulni kell véradás előtt, hogy pont jó legyen, mert ha visszadobnak, akkor két hónapig nem mehetek. Tavaly márciusban pl. annyira alacsony volt a vasam (110), hogy fél évig nem mehettem, s elküldték a vérmintámat a központba kivizsgálásra, meg elküldtek a háziorvosomhoz is, hogy vizsgáltassam ki magam. Úgyhogy ismerve az előzményeimet, ismét izgultam, hogy megfelelő lesz-e a vasam véradáshoz, s 135 volt az ujjbegyemből vett minta alapján :) Ami már csak azért is fantasztikus, mert az ujjbegyből vett vérben mindig alacsonyabb a vasszint, mint a közvetlenül vénából vett vérben. S ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy el fogok menni egy általános vértesztre, mert addig kell ilyet csináltatni, míg makkegészséges vagyok :)

Ja, és diétázom is. Három hónapja csinálom, eddig 13 kilót fogytam, soha nem érzem, hogy éhes lennék és a 44-es ruháim helyett most már 40-eset hordok, s amint még egy számmal kisebb leszek, visszaférek azokba a szoknyáimba, amiket 18 évesen hordtam :) Nagyon elhagytam magam tavaly, ezt be kell, hogy valljam. Nem érdekelt, hogy miből és mennyit eszem, csak zabáltam és zabáltam. Aztán megláttam a képeket, amik Budapesten készültek májusban, és annyira elszörnyedtem magamon, hogy el akartam kezdeni fogyókúrázni, de csak nagyon nehezen vettem rá magam egy hosszútávú diétára. Amikor az embernek ekkora súlyfelesleget kell leadnia, akkor rövidtávú diétákkal nem megy semmire. S az a baj, hogy a legtöbben rövid idő alatt akarunk látványos eredményt. Én is voltam ilyen stádiumban, pl. a sógorom esküvője előtt. Akkor napi 600 kalóriás étrendet követtem 17 napig. 20-ig kellett volna, de a 17-ik napon fellázadt a szervezetem és olyan gyomorgörcseim lettek, hogy abba kellett hagynom. Aztán Robert esküvője után persze villám gyorsasággal jött vissza minden. Régebben, még nagyon tiniként csináltam hétnapos zöldségdiétát, amikor nem ettem egy hétig semmi mást, csak nyers vagy párolt zöldséget. Ja és a kúra első napján nem lehetett enni semmit, csak zöldséglét inni. Én mondjuk azt behelyettesítettem gyümölcslével, mert utálom a zöldséglevet. Ez a kúra hét nap alatt ígért –7 kilót, ezért mentem bele, de persze sosem fogytam vele ennyit, s amit fogytam, az is visszajött. Vicces, hogy mi mindennel próbálkozik az ember, mire belátja, hogy a rövidtávú diétáknak nincs semmi értelmük. S mekkora iparág a fogyókúra… Annyi, de annyi ember él ebből… S a legtöbb könyv persze arról szól, hogy persze, bármikor bármit ehetsz és mégis fogysz. Meg iktastd ki ezt vagy azt az ételcsoportot az étrendedből. S általában ezek többet ártanak, mint használnak, mert nagyon eltolják a szervezet vitaminegyensúlyát. Magyarországon Norbi pl. abból él meg nagyon jól, hogy eladja pénzért azt, amit az ember józan ésszel magától is kitalál, hogy nem eszem este nehéz ételeket, meg sok szénhidrátot, mert alvás közben nem emészt a szervezet olyan aktívan, mint nap közben. A TVshopban reklámozott termékek meg az ultravicces kategóriába tartoznak. Nem kell ám tornáznod, majd a mi kütyünk mozgatja az izmaidat, amíg tévézel. Meg szaunaöv, meg seggrezegtetőgép. S nagyon sokan lelkesen rohannak megvenni ezeket, mert “csak itt, csak nálunk, csak most, csak ennyiért, s még ajádékba megkapsz még három ugyanilyet, sőt, még a használati utasításért sem kell fizetned”. Ja, és elfér az ágy alatt, meg nem kell erőfeszítéseket tenni és mégis fogyunk. Namost aki ezt elhiszi, annak úgy is kell. Úgy nem lehet tartós súlycsökkenést elérni, hogy az ember nem tesz érte erőfeszítéseket. Én konditerembe mondjuk nem járok, de arra nagyon odafigyelek most, hogy miből eszem és mennyit. S hiába mosolyog rám a nagyon finom pogácsa, meg muffin, nem eszem belőle. Mondjuk ezért nem értettem a Supersize Me című filmet sem. Én sosem éreztem elvonási tüneteket, ha nem ehettem heti hétszer Mekiben. Néha beugrottam gyorskajáldába, de az inkább Burger King volt, de egyáltalán nem volt soha az életstílusom része, azon túl pedig semmi rendszeresség nem volt benne, csak néha, alkalomszerűen. Aztán mióta itt élek a világ másik felén, nagyjából háromszor ettem ilyen helyen. Még csak nem is finom, de néha pont jó. Na, most jól kifilozofáltam magam fogyókúrailag :) Amúgy is az egyik kedvenc témám :)

Másik kedvenc témám az anyósom. Most véletlenül jó a viszonyunk. Múlt szombaton hármasban a férjemmel és vele elmentünk egy kertészetbe, Richard végigmutogatta neki, hogy mik lennének jók az erkélyére, s aztán beültünk beszélgetni a kertészet kávézójába. Ő jeges teát ivott, Richard sima teát, én pedig chai lattét. S ezeket szürcsölgetve olyan jól elbeszélgettünk, hogy észre sem vettük, hogy már délután három, pedig dél körül találkoztunk. Richard meg is jegyezte nekem úton hazafelé, hogy ez azon ritka alkalmak egyike volt, amikor nem idegesítette őt az anyja jelenléte.
Eszti
Voltunk az ünnepek alatt Canberrában, de mivel még mindig nem jutottam hozzá a képek feltöltéséhez, most nem arról írok. Ugye volt arról szó nemrég a fórumon, hogy milyen könnyen kicserélnek, megjavítanak mindent errefelé, s nem kell ügyfélszolgálatról ügyfélszolgálatra rohangálni. Két esetem is van, amivel ezt alá tudom támasztani. Még amikor ajándékokat nézegettem egy gyertyaboltban december elején, akkor vettem egy gyertyát magunknak. A fizetésnél az eladó elmagyarázta, hogy milyen rövidre kell vágni a kanócot, hogy rendesen égjen, hogy két óránál tovább ne hagyjuk égni, meg még pár hasznos tanácsot, amit szerintem amúgy tud magától is mindenki. S a végén azt mondta, hogy ha bármi miatt nem vagyunk megelégedve a gyertyával, nem egyenletesen olvad a viasz vagy nem tetszik az illata, akkor vigyük nyugodtan vissza. Én meg csak néztem elkerekedett szemekkel. Ha valami, hát pont a gyertya az, amit én nem vennék vissza, ha boltos lennék.

A másik frissebb sztori. Tavaly decemberben a karácsonyi kiárusításon vettünk egy szuperkütyüt, ami tud DVD-re felvenni tévéről, meg videokazettáról DVD-re másolni. Namost nemrég problémáink lettek vele. Nem volt hajlandó felismerni egyetlen boltban vett DVD-t sem, amikor meg felvenni akartunk vele, akkor vagy nem formázta meg a DVD-t rendesen, vagy közölte, hogy rossz a lemez, ha meg akaruk nézni, amit felvettünk. Nézegettük a papírokat, egy év garancia volt rá. Igen ám, de az egy éven már túl voltunk két héttel. Richard ma azért felhívta a garanciarészleget, s elmondta, mi a helyzet. Ők meg nem csak, hogy azt mondták, hogy természetesen még garanciális, hanem még futárt is küldenek a hétvégén a készülékért, így nem nekünk kell elvinnünk javíttatni.

Hiába, mindig érik kellemes meglepetések az embert :)