Eszti
Nem tudom, hogy Ausztrália minden részén ugyanígy megy-e, de Sydney-ben, azon belül is Hornsby kis mikrokozmoszában úgy zajlik, ahogy leírom.

Szóval először láttuk az eladó táblát az épületünk előtt. Kíváncsiak voltunk, hogyan néz ki egy kétszobás lakás az épületünkben, hát elmentünk megnézni. Aztán beszélgettünk szülőkkel, s végül jött a nagy lelkesedés, hogy mi most akarunk lakást venni. Elkezdtünk hát keresgélni. A www.domain.com.au oldalt nézegettük. A házakat általában szombatonként lehet megnézni, olyankor ¾ órára nyitva van, az ügynök is jelen van, a tulaj nincs, s a legtöbb esetben a cipőt is le kell venni. Az ügynöknek meg kell mondanunk a nevünket és egy telefonszámot, s aztán már lehet is nézelődni. Itt nagyon kevés olyan ember van, aki nem ügynökön keresztül akarja eladni a házát/lakását. Gyakorlatilag az egész folyamat alatt nem találkozik az eladó és a vevő. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Szóval nézegettük a domain-t minden este, gyűjtögettük a szóbajöhető címeket és szombatonként úgy 3-4et átlagban meg is néztünk. A probléma mindegyik esetben az volt, egy lakást leszámítva, hogy ami a fényképen világosnak és tágasnak néz ki, az a valóságban egy sötét ki luk. Az ügynök meg persze ügyeskedik. “Ó, hát most csak azért van sötét, mert rossz napszakban vagyunk itt” “Ó, csak azért tűnik kicsinek, mert nagyok a bútorok.” Én meg most jöttem a falvédőről, nem? … Volt egy lakás, ami másfél hónapja a piacon volt már, amikor elkértük az ügynöktől a szerződést. Elküldte, de azt is mondta, hogy van egy másik fél, aki már tett is ajánlatot. Kérdeztük, hogy mennyit, erre azt mondta, hogy a fair play érdekében ezt nem mondja meg. Aztán próbáltuk volna az épület statikai állapotáról a jelentést beszerezni. Ismételten felhívtuk az ügynököt, aki közölte, hogy ó, hát arról szó sem lehet. Pedig konkrétan az ügyvédünktől tudjuk, hogy kötelező ezt az információt kiadni. Mivel a szerződést azonban elküldte e-mailben a nőci, ezért a mi ügyvédünk felhívta az eladó ügyvédjét az engedélyért. Tőlük megkaptuk. Aztán el akartunk végeztetni egy olyan felmérést, ami megmutatja a konkrét lakás állapotát, a falakon lévő repedésektől kezdve a folyó csapokon át egészen a csótány/termesz stb. jelenlétéig. Ismét felhívtuk az ügynököt, aki természetesen közölte, hogy nem végeztethetjük el a vizsgálatot. Azért mi odarendeltük másnapra az illetőt, a bérlők meg beengedték, a vizsgálat el lett végezve. Mindezek után tettünk mi is egy ajánlatot, amiről ő közölte, hogy ennyiért nem lesz a mienk, s a másik különben is teljes árat ajánlott érte. Namost tudni kell a lakásról, hogy olyan állapotban volt, hogy gyakorlatilag mindent újra kellett volna csinálni benne. A padlót, a plafont, a festést, a konyhát, a fürdőszobát, az erkélyen a korlátokat. De ettől még egy tágas, jókora, világos lakás. Amikor a nőci válaszolt nekünk, akkor nem tudtam eldönteni, hogy tényleg van-e másik, vagy csak belőlünk akar nagyobb vételárat kihúzni a lakásért. Pláne azután, hogy miután közölte, hogy a másik fél ajánlatot tett és pénteki napon már nyélbe is ütik a szerződést, szombaton ismét nyitva volt a ház. Kérdeztem is a férjem, hogy nem beszélhetünk-e közvetlen az eladóval, de azt mondta, hogy az itt nem szokás. Megkérdeztem a saját ügyvédünket is, Simont is, aki szintén ügyvéd és Richard unokatestvére, meg a sógoromat, aki ingatlanokkal foglalkozik, mind azt mondták, hogy jogi következményei nem lennének, de nem ildomos. Hát szívtam a fogam, s aztán még három hétig várt a tulaj arra a másikra, akiről utóbb kiderült, hogy mégiscsak létezett, csak három hét kellett neki, hogy megkapja a banktól a kölcsönt. (Érdekes, nekünk kb. 1 napba tellett és tudtuk mennyit ajánlhatunk ahhoz, hogy ne legyen fennakadás…)

Most viszont szerencsének bizonyult az, hogy ezt a romhalmazt más vette meg. Boldogult nagyanyám szokta mindig mondani, hogy soha nem lehet tudni, hogy mi mire jó.

Két hete láttunk 3 szóbajöhető lakást. Az egyiknek csak a nappalijáról volt fenn kép az interneten. Más előnye sincsen annak a lakásnak, mint a nappalija, bár az kétségtelenül hatalmas. Vagy százan voltak a lakásban, másik száz ember meg lent várakozott, hogy beférjen. Akkor még úgy írták az interneten, hogy 375000+ ajánlatokat várnak. Múlt héten azonban már ugyanez a lakás 400000+ volt. Aki megveszi ennyiért, az egy idióta. A második lakás egy picurka második emeleti volt, ami a képeken természetesen tágasnak tűnt. Sok reményt nem fűztünk hozzá, de gondoltuk az időnkbe belefér. A konyhában vígan masíroztak a hangyák. Mikor az ügynök kérdezte a véleményem róla, ezt meg is említettem neki. Erre azt mondta, hogy “Ó, a hangya csak annak a jele, hogy esni fog, mert az eső elől másznak fel a csatornákon” Íme egy újabb gyönyörű példa, hogy az egyszeri embereket milyen remekül meg lehet vezetni, ha az ügynök elég meggyőző.

Nos, a harmadik lakás, amit azon a szombaton láttunk, volt az, amit eleinte fel sem akartam írni. Richard nézegette pénteken éjféltájt az internetet, én meg már feküdtem volna le, de azért nagy morcosan felírtam. Ez a lakás pénteken került egyébként piacra. Amikor beléptem, rögtön olyan érzésem volt, mintha otthon lennék. Egy rövid kis előszoba bal oldalából nyílik a mosókonyha meg egy különálló WC. A jobb oldalán a konyhának a fala. Innen a hatalmas kombinált nappali-étkező részbe lehet jutni. Az étkező részéből nyílik egy kb. 16 négyzetméteres erkély. Vagy egy jókora fő hálószoba, meg egy kisebb második szoba, a fürdőszobában pedig van kád is, zuhanytálca is meg WC is, és mégis tágas. Rögtön beleszerettem. És még világos is volt ráadásul. Meg is kértük az ügynököt, hogy küldje el e-mailben a szerződést. Meg is lepődött, hogy ilyen hamar már van vevő. Adott egy névjegyet, hogy mi küldjünk neki egy e-mailt, mert nem akarja elírni az e-mail címünket. A dolgunk végeztével Richard kb. egy órát töltött a telefonon az öccsével, aki ingatlanos. Aztán küldtünk egy e-mailt az ügynöknek, aki elküldte később a szerződést nekünk is és az ügyvédünknek is. Mi továbbítottuk még a sógoromnak is. Elolvasása után vasárnap ajánlatot is tettünk rá. Hétfőn elfogadta az ajánlatot a tulaj. Csütörtökön megnézte a lakást a bank embere, meg az apósom és az anyósom is. A szerződést pénteken írtuk alá. Itt ismét van egy olyan momentum, ami különbözik az otthon megszokottaktól. Az adásvételi szerződés aláírása úgy történik, hogy az eladónak is van egy példánya, a vevőnek is van egy példánya, mind a ketten külön-külön aláírják és az ügyvédek kicserélik a két szerződést. Az eladóval mi nem találkozunk. Szombaton elmentünk a bankba. Röpke két órás ügyintézés után minden banki papírunk elkészült és kaptunk egy csekket az ingatlan értékének 10%-áról, amit az ügyvédünknek a szerződéssel együtt kell odaadnia a másik fél ügyvédjének. Mi még az első lakásvásárlók támogatására is jogosultak vagyunk Richard által, úgyhogy azokat a papírokat is kitöltöttük. A vételár maradék részét pedig 65 nappal a két szerződés kicserélése után kell kifizetnünk, akkor kapjuk majd meg a kölcsönt is. S a teljes vételár kifizetésétől kezdve költözhetünk be. Mi úgy tervezzük, hogy ezt az időpontot követően még 1-2 hetet az albérletben maradunk, hogy legyen időnk nyugodtan összecsomagolni és átköltözni. Na nem mintha akkor akarnék elkezdeni csomagolni. Ezt azért tehetjük meg, mert a lakáshitel törlesztését csak egy hónappal az ingatlan birtokbavétele után kell megkezdeni.

Majd amikor már aktuális lesz, akkor szólunk annak az ügynökségnek, aki a mi lakásunk bérlését intézik, hogy keressenek új bérlőt a helyünkre. Ugyan a szerződésünk augusztusig szól, de ha találnak új bérlőt, akkor teljesen mindegy, hogy korábban megyünk el.

Úgyhogy május vége, június eleje körül költözünk, s ezzel az ügynökkel meg vagyok elégedve :) Talán azért is sokkal jobb, mint az a másik volt, mert ő a managere a Hornsby-i kirendeltségüknek, s nem engedheti meg magának, hogy seggfej legyen.
Eszti
Ez a yahoo-n talált hír gondolkodásra késztetett:






A 14-year-old New Jersey girl has been accused of child pornography for posting nearly 30 explicit nude pictures of herself on MySpace .com - charges that could force her to register as a sex offender if convicted.
The case comes as prosecutors nationwide pursue child pornography cases resulting from children sending nude photos to one another over mobile phones and email.
Legal experts, though, could not recall another case of a child pornography charge resulting from a teen's posting to a social networking site.
MySpace would not comment on the New Jersey investigation, but the company has a team that reviews its network for inappropriate images.
In the New Jersey case, the Passaic County Sheriff's Office investigated and discovered the girl had posted the "very explicit" photos of herself, sheriff's spokesman Bill Maer said on Thursday.
"We consider this case a wake-up call to parents," Maer said. The girl posted the photos because "she wanted her boyfriend to see them," he said.
The teen, whose name has not been released because of her age, was charged with possession and distribution of child pornography. She was released to her mother's custody.
If convicted of the distribution charge, she would be forced to register with the state as a sex offender. She also could face up to 17 years in jail, though such a stiff sentence is unlikely.



Több szempontból is gondolkodóba ejtett. Ez a kislány szerintem csak szimplán hülye, de nem szexuális bűncselekményt elkövetett bűnöző. Saját maga döntött úgy, hogy felteszi ezeket a képeket saját magáról, így nem is tudom, ki ellen követett el bűncselekményt. De ami jobban zavar, az a társadalom, ami ilyen kislányokat nevel ki magából. Hol volt az anyja, amikor foglalkozni kellett volna vele, amikor nevelni kellett volna őt? Az a probléma, hogy manapság az amerikai anyák nagy többsége inkább barátnője, mint szülője akar lenni a gyerekének, ami a legritkább esetben működik. S miért hiszik azt 14 évesek, hogy a szexualitás a legfontosabb? Mit hisznek, miről maradnak le, ha 14 évesen még nincs róluk készült aktfotó? S miért hiszik azt, hogy csak ílymódon tudják felhívni magukra a figyelmet? S azt, aki szimplán csak "neveléshiányos", miért kell rögtön ennyire durván elítélni akarni? Az egész életét el tudják szúrni ezzel, pedig szimplán csak nem tudta, mit csinál, épp azért, mert 14 éves még csak. Rengeteg minden kavarog bennem ezzel kapcsolatban, s a nagyrészét meg sem tudom fogalmazni. De legjobban az a két dolog zavar, ahogy az anyja nem foglalkozott vele s az, ahogy a társadalom reagált erre.
Eszti
Végre találtunk lakást, költözünk úgy május táján :) Pénteken a piacra került egy gyönyörű, 90 négyzetméteres, kétszobás, tágas, csendes, világos lakás, ráadásul még a gáz is be van vezetve. Egyszóval maga a megtestesült álmunk :) Szombaton megnéztük, elkértük a szerződést, vasárnap ajánlatot tettünk, hétfőn elfogadták az ajánlatunkat, s innentől kezdve már csak 3 tonna papírmunka és a mienk lesz :)

Nade jön a költözködés ugye. Az apósom azt mondta, hogy ne úgy csináljam, mint a múltkor, hogy a dobozokat úgy pakolom, hogy fele könyv fele ruha, hanem teljesen tegyem tele könyvvel. Merthogy neki az az elmélete, hogy a költözés napján csak a leglényegesebb dobozokat kell felvinni, a többi meg maradhat a garázsban és egyszer majd felkerül. S ugye ha a ruhát a könyvvel együtt pakolom, akkor azt nem lehet a garázsban hagyni, mert a ruha az kell.

Én ellenben úgy gondolom, hogy az összes dobozt fel kell vinni a költözés napján, mert mi az istennek hagynánk a garázsban bármit is, amikor úgyis a lakásban lesz rá szükség. Ráadásul a költözés napján sokan vagyunk, elbírjuk a dobozokat, míg ha benn hagyjuk a garázsban, akkor a könyvekkel telepakolt k@rva nehéz dobozokat ketten hurcibálhatjuk fel Richarddal a garázsból. Richardnak kifejezetten jót tenne, tekintve, hogy csontritkulása is van meg fizioterápiára is kell járnia, mert néha annyira elviselhetetlenül fáj a háta…

A könyv, mint olyan, nagyon nehéz tud lenni, ha egy 70 literes dobozt csakis azzal pakolunk tele. Én olyan megfontolásból pakolom csak félig könyvvel, félig mással, hogy ne kelljen megszakadni a cipelésében. Az apósomnak viszont nincsenek praktikus szempontjai, szerinte igenis tele kell pakolni a dobozokat könyvvel, hogy lent lehessen hagyni a garázsban, mert szerinte a könyv úgysem lényeg. De én nem akarok semmit a garázsban hagyni, ami nem oda való, s a könyv pedig szerintem igenis fontos, nem olyasmi, aminek a garázsban kell elfeküdnie időtlen időkig.

S az apósom veszekszik velem, s nem tudjuk meggyőzni egymást.
Eszti
Nos, ha sokára is, de írok Canberráról :)

Ezzel a csodával mentünk oda:

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Imádtam vezetni, kár, hogy vissza kellett vinni. Valami hihetetlen olyan kocsit vezetni, amiben van lóerő és én előzgetek, nem engem előzgetnek :) Fura volt egy 25 éves Toyota után :) És még légkondi is volt benne. Eredetileg egy Corolla méretű kocsit akartunk a Thriftytől, de ez lett belőle. Elsőre kicsit megrettentem a feladattól, de a végére teljesen belejöttem. Odafele óvatoska voltam. Kicsi Eszterke a nagy autópályán. Még sosem vezettem ezelőtt autópályán, ill. egyszer Érdig Budapestről igen, de az alig valami. Térképet persze gondosan beszereztünk, de aztán nem használtuk, ugyanis kaptunk ajándékba Richard főnökétől egy GPS-t.

Történt ugyanis, hogy Belroseból még eltaláltam Frenchs Forestbe az RTA-hez, hogy befizessem a kocsi forgalmiját meg műszakiját, s úgy volt, hogy visszafele beugrom Richardért a kertészetbe Belroseban, de visszafele annyira eltévedtem, hogy a kb. 5 perces tból két órás út lett. Valahogy hazakeveredtem, meg Richard is, s a főnöke nehezen akarta elhinni, hogy ennyire nincs irányérzékem, de aztán elhitte, s mielőtt lementünk Canberrába, megajándékozott minket a GPS-szel.

Aztán Canberrába értünk késő délután. Lepakoltunk a szálláson, kicsit felfrissítettük magunkat és elmentünk a kaszinóba. Nem részletezném, az a lényeg, hogy pont annyival jöttünk ki, mint bementünk, a közte lévő két óra meg nem érdekes :)

Másnap a minivilágban indítottunk. Itt kerültem én is bele a címerbe :)

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Aztán pont, amikor a minivilágban lévő gőzvonatra akartunk felülni, elkezdett valami hihetetlen módon szakadni az eső. Hazamentünk megszárítkozni, majd elmentünk az új parlamenthez. Canberrában ugyanis két parlament van, a régi és az új. A régit csak ideiglenesnek építették, ki is nőtte az országgyűlés. Az újat pedig belevájták a hegyoldalba. Modern épület, szó se róla, de a magyar parlament után olyan semmitmondó.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Viszont mázlimra itt ismét elkezdett szakadni az eső, úgyhogy mehettünk haza ismét szárítkozni. Aztán mire megint elállt az eső már vacsoraidő volt, úgyhogy elmentünk vacsorázni a közelben lévő Manuka komplexumba.

Másnap elmentünk a Questaconba, ami olyan, mint Budapesten a csodák palotája, csak sokkal többminden van benne. Alig bírtuk otthagyni, annyira bejött nekünk :)

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Aztán még megnéztük a könyvtárat meg néhány környező épületet.

Harmadnap az állatkertben voltunk. Maga az állatkert nem nagy szám, de etettünk tigrist mind a ketten :) Ezért megérte :) Ja, és kis krokodilt is simogattam :) Innen a botanikuskertbe, majd a Nemzeti Múzeumba mentünk. Ismét egy modern épület, de megintcsak semmit mondó a Magyar Nemzeti Múzeum után.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Este ismét elmentünk vacsorázni. Előző nap ugyanis betértünk egy helyre, ahol közel egy óra várakozás után kijött sajnálkozva a pincérnő, hogy a szakács háromszor is elkészítette a steak-ünket, de nem volt vele elégedett és nem küldi ki. Gondoltuk ezen az estén kapnak még egy esélyt, s foglaltunk is asztalt. Mikor odaértünk, zárva volt a hely. Pedig este 9 volt. Úgyhogy körbejártunk egy kicsit és találtunk egy fantasztikus helyet, Le Rendesvous volt a neve. Fantasztikus ételek, professzionális kiszolgálás, hihetetlen volt. A pincérnő hallotta a nevem beszélgetés közben, úgyhogy amikor leültetett minket már azt kérdezte: "És kedves Eszter, mit hozhatok inni neked?" Kis nüanszok, de jólesik az embernek.

Utolsó nap pedig elmentünk a régi parlamenthez és a Háborús Emlékműhöz.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Sokat nem tudtunk maradni, mert időre vissza kellett vinni a kocsit, de annyi időnk pont maradt, hogy az első világháborús részt tüzetesen végignézzük.

Abban maradtunk, hogy ide még visszajövünk :)

Hazafele pedig simán mentem 135-140-nel az autópályán. Tudom, magyar felfogással ez kifejezetten tötymörgésnek tűnik, de itt 110 a megengedett, amit az autósok 99%-a be is tart. S a férjem rémüldözött mellettem, s közölte, hogy pont úgy vezetek, mint az apám :) Mire én közöltem, hogy nem is, mert ő 190-nel szokott menni autópályán, aminek én még csak a közelében sem vagyok :) De nem kaptam szerelmes levelet a rendőrségtől, úgyhogy nem lettem lefényképezve :) Mindenesetre azt az utat, ami odafele 4 óra volt, visszafele kb. két és fél alatt teljesítettem.

De ami tuti, az az, hogy nem a 140-es haladás a veszélyes, hanem az, hogy az RTA ráengedi a biciklistákat az autópályára. Itt vált nálam komolytalanná az állandóan a biztonságról papoló RTA. Mégis hogy lehet biztonságban egy mezei biciklista, akit egy sisak véd mindössze, az autópályán, ahol többtonnás járművek 110+-szal közlekednek? És nem egy biciklistát láttam az autópályán.