Eszti
És még mindig nem tudok elszakadni a nyelvvizsgakérdéstől. De abba fogom hagyni, ígérem :) Mindenesetre egy darab kérdést még szerkesztettem, itt található: Click Here to take survey Kifejtős, a válaszadás természetesen anoním, a választ nem használom fel semmire, továbbra is pusztán csak engem érdekel és természetesen nem kötelező senkinek sem válaszolnia, de nagyon örülnék, ha mégis válaszolna valaki :)
Eszti
Szavazást indítok :) Oldalt lehet látni a kérdéseket :) Örülnék, ha minél többen válaszolnátok a kérdésekre. A válaszadás teljesen anoním, az eredményeket nem használom fel semmire, a válaszok pusztán engem érdekelnek, mint reprezentatív felmérés az olvasóim között. Mert az is simán előfordulhat, hogy én látom rosszul az egész nyelvvizsga-kérdést :)
Eszti
Folytatás nyelvvizsga témában.

Még mindig nem hagy nyugodni a dolog. A probléma az, hogy mindenki kifogásokat keres, hogy miért NEM tud nyelvet tanulni. A kedvenceim csokorba szedve:

- Nincs nyelvérzékem
- Sokba kerül
- A Rigó utca csak a pénzért vizsgáztat, a nyelvvizsga nem is a nyelvtudásról szól
- Nincs időm nyelvet tanulni, mert gyereket nevelek
- Nem jó az oktatás színvonala
- Az egyetemeken nem tanítanak nyelvet, milyen alapon várják hát el a nyelvtudást?
- Az Európai Uniónak a magyar is hivatalos nyelve. Miért kellene nekem más nyelvet megtanulnom?

Menjünk szépen sorba a pontokon.

Nincs nyelvérzékem

Nekem meg nincs matek és kémiaérzékem. Mégis megtanultam a kémiát közepes szinten, a matekot meg jóra, igaz több erőfeszítésembe tellett, mint annak, aki úgy született, hogy érti. Anna barátnőm öccse, akiről az előbbi bejegyzésben már írtam, kifejezetten rossz nyelvérzékkel rendelkezik. Vért izzadt, annyit tanulta az angolt, de megtanulta és levizsgázott belőle. Soha eszébe se jutott, hogy ne tanulja meg a nyelvérzék hiányára hivatkozva, inkább több időt töltött vele, hogy sikerüljön végre a fejébe vernie a nyelvet.

Sokba kerül

Már általánosban is oktatnak nyelveket, sőt, manapság egyre több óvoda is nyújt nyelvoktatási lehetőséget. Ha az alapok jók és a gyerekbe az van nevelve, hogy tanulni jó, akkor még különtanár sem kell, úgyhogy a szükéges és elengedhetetlen kiadás az egy jó szótár és a tankönyvek. S tankönyvet ugye nem csak a nyelvórára kell venni. Erre a költségre még rájöhet néhány idegen nyelvű regény és film beszerzése, meg az internet. De ez is megoldható egy könyvtári tagsággal. Csak elkezdeni nem lehet egy nyelvet egyedül, ha az alapok megvannak, onnantól kezdve aki akar, az tud magától tanulni, nincs szükség tanárra.

A Rigó utca pénzéhes

Ezzel véletlenül egyetértek, épp emiatt kell olyan szinten megtanulni a nyelvet, hogy ne fél ponton múljon, hogy megvan-e, hanem bőven a ponthatár felett teljesítsen az illető. Akinek fél-egy pontokon múlik a nyelvvizsgája, az inkább bukjon is meg, mert nem biztos a tudása. Nem lehetetlen megszerezni egy Rigó utcai nyelvvizsgát. Nekem a szóbeli nyelvvizsgám elsőre meglett, hiába voltak pénzéhesek. Igaz mindenért levontak pontot, amiért csak lehetett, egy szemernyi jóindulat nem volt bennük, de egész egyszerűen nem tudták annyira lehúzni, hogy bukjak, pedig nagyon akarták. Az írásbelim csak harmadszorra sikerült, amivel egyet is értek, mert a teszt sosem volt az erősségem.

Nincs időm nyelvet tanulni, mert gyereket nevelek

Akkor biztos a diploma megszerzéséhez szükséges egyéb tantárgyak megtanulására sem jut idő. Érdekes azonban, hogy a főiskolán volt két évfolyamtársam, akik házaspár voltak, két gyerekkel. A fősuli alatt született meg a harmadik. És mind a ketten elvégezték három év alatt nyelvvizsgástól a fősulit.

Nem jó az oktatás színvonala

Tanárja válogatja, de annyi bizonyos, hogy nem azok vannak döntő többségben, akik tudnak tanítani. Ennek tudatában kell az egyénnek saját magát fejlesztenie addig, amíg nem javul az oktatás színvonala. Nem a nyelvvizsga követelményét kell eltörölni, hanem jobb nyelvtanárokat kell képzeni, akik nem csak tanítani tudnak piszok jól, hanem bele is tudják plántálni a gyerekbe, hogy nem azért tanulunk nyelvet, hogy összepuskázzuk az ötöst belőle, hanem azért, hogy kommunikálni tudjunk külföldiekkel.

Az egyetemen nem tanítanak nyelvet

Levelezőn lehet, hogy nem, de nappali szakon biztos, hogy igen. Akárhogyan is, a diplomához csak azt követelik meg, amit érettségiig is simán meg lehetett szerezni. A felvételin már plusz pontok járnak a nyelvvizsgáért. Nehogy már az egyetem tanítson középiskolás anyagot. De ettől függetlenül van lehetőség egyetemen is nyelvet tanulni annak, aki akar. Az okos szövetség pedig okosan el akarja töröltetni a nyelvvizsgáért járó plusz pontokat, mert nehogy már az kerüljön be egyetemre, aki többet tanult és ebből kifolyólag okosabb, hanem ESÉLYEGYENLŐSÉG keretében a félanalfabétáknak is legyen diplomájuk. A legegyszerűbb, ha a születési anyakönyvi kivonat mellé rögtön egy diplomát is nyomtatunk, amikor megszületik a csöppség, csak a helyet hagyjuk ki, ahova a megfelelő szakot beírhatja magának.

Az Uniónak a magyar is hivatalos nyelve

Meg a litván, az észt és a máltai is. De ha szembe jön velünk egy ugyanilyen felfogású litván ember, akkor hogyan lesz abból kommunikáció? Ha meggebedünk se lesz a magyar világnyelv. S akárhogyan is nézzük, az Uniónak az elsődleges nyelve az angol, másodlagos pedig holtversenyben a francia és a német, talán a francia jobb helyen áll, de aztán ennyi. Hiába van 23 hivatalos nyelve az uniónak, nemzetközi kommunikáció csak akkor lehetséges, ha valaki tud ezen három nyelv valamelyikén, vagy pedig van tolmácsa, aki megtanulta helyette ezen három nyelv valamelyikét.


Szóval ha én nyelvtanár lennék, akkor először a nyelvtani alapokat sajátíttatnám el a diákokkal és az alapkifejezéseket/szavakat. Aztán témakörönként megbeszélnénk a különböző szavak jelentését, s amikor már megfelelő a szókincsük, akkor idegen nyelvű regényeket olvastatnék velük és fejezetenként megbeszélnénk az ismeretlen szavakat és elbeszélgetnénk a tartalmáról. Aztán az adott nyelven nézetnék sorozatokat, amik beleférnek a 45 perces órákba. Először idegen nyelven, idegen nyelvű felirattal, aztán a következő órán ugyanazt idegen nyelven, felirat nélkül. Persze akinek kérdése lenne szavak vagy nyelvtan tekintetében, azt megválaszolnám. Mindeközben pedig szereznék az adott nyelvterületről egy testvériskolát, ahonnan minden diáknak lenne egy levelezőtársa, s mondjuk a legjobb 10 diák ösztöndíjszerűen kimehetne a levelezőtársához egy hónapra, hogy jobban megismerkedhessenek és előszóban is tudjanak beszélgetni. Cserébe a levelezőtárs is eljöhetne ugyanígy Magyarországra, a magyar diák körbemutogathatná a várost/falut, ahol él, elmehetnének a Balatonra együtt, persze szintén ösztöndíj pénzből finanszírozva stb. Ha valaki meg nem alakít ki szoros barátságot azzal, akivel levelezik, akkor még mindig elkezdhetne mással is levelezni. Beszereztetnék az iskolával idegennyelvű tinimagazinokat és annak a cikkeit fordíttatnám. A testvériskolákkal összeegyeztetném, hogy náluk akkor legyen osztályfőnöki óra, amikor nálunk a nyelv, s egy speciális hálózaton keresztül tudnának egymással chatelni azok, akik leveleznek egymással. Jó, legyünk modernek, e-maileznek.

Tudom, most feltaláltam a spanyolviaszt, mert ezek már mind léteznek, de csak elszórtan, így együtt, csomagban még egyik iskolánál sem láttam. S nincs más elképzelésem arra, hogyan lehetne megértetni egy gyerekkel, hogy nem azért tanul nyelvet, hogy összepuskázza az ötöst magának belőle, hanem azért, hogy kommunikáljon.
Eszti
Hallottam apukámtól, hogy Magyarországon egy szervezet tiltakozik azellen, hogy a diplomának követelménye legyen a nyelvvizsga és követeli, hogy a nyelvvizsgáért ne járjon plusz pont a felvételin. Indoklásuk szerint nem teremt esélyegyenlőséget a nyelvvizsga, mert a szegényebb szülők nem tudják megengedni maguknak, hogy gyermekeik megfelelő nyelvi képzésben részesüljenek, s a vidéki középiskolákban nem olyan jó a nyelvi képzés, mint Budapesten.

Először köpni-nyelni nem tudtam. Hihetetlen, hogy van olyan szervezet, ami ilyen hülyeséget törvénymódosító javaslatként benyújt. Ilyen alapon akkor töröljük el az egyetemi felvételit, mert a különböző iskolákban különböző a tanítás színvonala és az, aki a Kőhányáspusztai Gimnáziumban érettségizett, kevesebb eséllyel indul az ELTE Jogi Karán, mint az, aki a Fazekasban. Ilyen alapon akkor ne legyen irodalomból felvételi a magyar szakon, mert minden iskolában más a kötelező olvasmányok listája. Ilyen alapon matek szakon ne követeljék meg a felvételit matematikából, mert van olyan iskola, ahol tanítanak deriválni meg integrálni, és van olyan, ahol nem.

Könyörgöm. Az odáig rendben, hogy ne a pénzéhes Rigó utcai társaság döntse el, hogy ki tud egy adott idegen nyelvet és ki nem, de a hülyeséget ne konzerváljuk már. Különböző gyerekeknek különböző képességeik vannak, és ezen egyetlen “okos” szervezet sem tud változtatni, ha beledöglik sem. Én annak ellenére sem fogok soha érteni a számokhoz, hogy hétről hétre több, mint 40 ember fizetését bérszámfejtem. Komolyan meg lennék lőve, ha a program nem számolna helyettem. Éppen ezért soha nem jutott eszembe, hogy matematika professzor legyek. Amerre viszont most halad az oktatás, az kifejezetten nem tetszik. Diplomája annak legyen, aki eleget tanul érte. Ne legyen már belőle állampolgári jog. Manapság egy diploma annyit sem ér, mint 50 éve egy érettségi. Mégis hova lehet még butítani az oktatást?

Mert most azért kapálódzik mindenki, hogy legyen mindenkinek diplomája, mert az jó. De egész egyszerűen nem mindenki elég okos ahhoz, hogy diplomája legyen. Nem a színvonalat kellene lejjebb vinni, hogy az is bekerülhessen, aki funkcionális analfabéta, s nem kellene erőszakkal átrugdosni ezeket az embereket a fejkvóta miatt. Nem kellene még metrókerékpumpáló szakot is indítani, csakhogy az egész társadalomnak legyen diplomája.

Úgy kellene tanítani a diákságot, hogy szorgalmas AKARJON lenni mindenki, s a tőle telhető legjobbat akarja nyújtani. Mert a legtöbb diák összepuskázza a dolgozatait, s örül, hogy jaj, de jó jegyet kapott, aztán a felvételin meg fel van háborodva, hogy tudást kérnek rajta számon. Mert diplomát mindenki akar, tanulni érte viszont csak nagyon kevesek, s ezeknek a nagyon keveseknek a diplomája is leértékelődik épp amiatt, hogy manapság már utcaseprő szakon is indítanak képzést.

A nyelvoktatás tekintetében pedig úgy kellene tanítani a diákságot, hogy tudatosuljon még a leganalfabétább gyerekben is, hogy nem azért tanulja azt a nyelvet, hogy aztán ötöst kapjon és jajj de jó, hanem azért, hogy beszélgessen a nyelven más emberekkel, akikkel amúgy nem tudna, azért, hogy tudjon olyan regényeket és szakirodalmat olvasni, ami magyar nyelven nem elérhető és megértsen olyan híreket, amikhez magyarul hozzá sem férne. De ehhez meg a tanároknak kellene tájékozottabbaknak lenniük. Csak az a baj, hogy a legtöbb tanár gondolkodása nagyon beszűkült és nem lát tovább az egyetemi felvételinél. Egész megdöbbentem tavaly májusban, amikor találkoztam a volt gimnáziumi osztályfőnökömmel. Kedves, aranyos, jóindulatú, szeretnivaló nő, kicsit anyáskodó, a jóisten is osztályfőnöknek teremtette. Csak épp megkérdezte tőlem, hogy ha egyszer ilyen jól beszélek angolul, akkor miért nem teszem le a felsőfokú nyelvvizsgát belőle. És nem sikerült megértetnem vele, hogy azért, mert Ausztráliában élek, ahol egyrészt a magyar papírok semmit sem érnek, másrészt angolul tudni nem előny, hanem alapvető követelmény, ugyanúgy, mint Magyarországon magyarul. Egyfolytában csak azt hajtogatta, hogy dehát ha egyszer olyan jól beszélsz. Úgyhogy a végén csak annyit mondtam neki, hogy rendben, ha úgy hozza az élet, hogy ismét Magyarországon fogok élni, akkor leteszem, s ekkor megnyugodott. Namost ha egy tanár nem lát át ilyen alapvető összefüggéseket, akkor hogyan is tudna megfelelő rálátást biztosítani a bonyolultabb dolgokra, mint osztályfőnök?

Aki meg azért nem kapja csak kézbe a diplomáját, mert nincs nyelvvizsgája, az ne nyavajogjon, hogy milyen igazságtalan a rendszer, hanem igenis üljön le és szánja rá azt a napi 1,5-2 órát, ami ahhoz kell, hogy elsajátítsa a nyelvet. Nagyon téved a kedves okos szervezet, ha azt hiszi, hogy pusztán az órán el lehet sajátítani a nyelvet. Merthogy azt akarják, hogy mindenféle CD meg könyv nélkül is elérhető legyen a magasszintű nyelvtudás. De olyan csak a Mézga Család egyik epizódjában volt, hogy Aladár egy tudás feíratú bödönből kiszívta egy szívószállal az aznapi anyagot és akkor már tudott is mindent. És nekem senki ne jöjjön a nyelvérzékkel, mert ha a legjobb barátnőm öccse le tudta tenni az angol nyelvvizsgát, akinek pedig sokáig még a legalapvetőbb nyelvtani szerkezetek is problémát okoztak, akkor másnak is sikerülhet. Az egyetlen különbség a szorgalomban van. Divat mostanában a rendszert szidni, ha mi vagyunk a hülyék.

Más kérdés viszont, hogy a tanulók tényleg nem értik, miért is kell annyira a nyelv és még egyetemen sem vezetik rá őket. Ha el sem lehetne jutni a diplomáig idegennyelvű szaklapok olvasása nélkül, akkor rögtön megértenék. Ha mondjuk egy adott témából csak akkor lehetne letenni a vizsgát, ha olyan tudásanyagot is elsajátítottunk, ami csak idegennyelvű cikkekben lelhető fel. A gyakorlati kivitelezésén meg el lehetne rágódni egy kicsit, mert nem mindenki csak angolul tanul, s persze ez megbonyolítja a dolgot, de nem kivitelezhetetlen. Csak akarni kellene. Ahelyett, hogy tök fölösleges tárgyakat tanítanak. Anna barátnőm megkérdezte az operációkutatás tanárától az egyetemen, hogy mégis milyen gyakorlati haszna van ennek a tárgynak, hogyan fogja tudni alkalmazni későbbi karrierje során. A tanár azt mondta, hogy tulajdonképpen ez a tárgy csak akkor hasznos, ha valaki operációkutatás tanár szeretne lenni. De azért vizsgázni kellett belőle, mert ezzel is lehet szórni a népet és fizetnek az egyetemisták az utóvizsgáért, ha nem sikerül átmenniük elsőre.

Anna barátnőmnek amúgy két nyelvvizsga is kell a diplomájához, nem csak egy, más pedig már az egy miatt is nyavajog. Anna nem a kifogásokat kereste, hogy miért nem tudja megtanulni a nyelveket, hanem miután rájött, hogy másképp nem igazán fog menni, kiment Franciaországba babysitterkedni, hogy meg tudjon tanulni annyira franciául, hogy le tudja tenni a nyelvvizsgát és kézhez kaphassa a diplomáját. Angolból már egyetem alatt letette. S épp annak köszönhetően, hogy közgazdász végzettséggel nem volt neki rangon aluli elmenni babysitterkedni, megismerkedett élete párjával. Akivel egy büdös szót sem tudott volna váltani, ha nem tud angolul vagy franciául. Íme még egy nagyon jó példa arra, hogy miért is jó, ha nyelvet tanulunk.

Azon lehet vitatkozni, hogy milyen nyelvvizsga kelljen hozzá. Nekem az lenne a legszimpatikusabb, ha egynyelvű nyelvvizsga lenne, mert az tényleg azt méri, hogy valaki mennyire bírja az adott idegen nyelevet. A fordítást én csak akkor követelném meg, ha valaki tolmácsnak vagy fordítónak készül, mert a fordításhoz magyarul éppen olyan jól, ha nem jobban kell tudni, mint idegen nyelvül, s így ha ez része a nyelvvizsgának, akkor már nem csakis és kizárólag azt méri, hogy milyen szinten beszéli a delikvens az adott idegen nyelvet.

Sajnos manapság az oktatás, mint olyan, a pénzről szól és nem a tudás átadásáról. S amíg ez így marad, addig a különböző szintű végzettségek, megszerzett vizsgák nem fogják tükrözni az illető valós tudását. S persze, hogy a diákok többsége az egyetemen csak azt látja, hogy na, a nyelvvizsga is csak azért kell, hogy még több pénzt kihúzzanak a zsebemből és még egy fölösleges akadályt gördítsenek a diplomám megszerzése elé.
Eszti
Szerencsére már egyre ritkábban, de azért még mindig futnak be olyan hívások, melyek úgy kezdődnek “Beszélhetnék a cég tulajdonosával kérem?” Persze erős ázsiai akcentussal. Ezek tuti telemarketing hívások, vagy pedig fölösleges kérdőívek megválaszolásával akarnak rátukmálni egy találkozót szegény cégtulajdonosra, ahol majd aztán jól eladják neki a fölösleges terméküket. Eddig az ilyen hívásoknál mindig azt mondtam, hogy sajnos épp házon kívül van. De udvariasan megkérdeztem, hogy akar-e üzenetet hagyni. Ekkor a nagy többség köszönés nélkül le szokta tenni a telefont. Vannak a kitartóak, akik ezek után megkérdezik, hogy hogy hívják a tulajt, mert akkor később visszaszólnak. Namost kitaláltam egy sokkal hatásosabb módszert. Eddig kétszer próbáltam és örömmel töltött el a hatás. Legújabban azt mondom: A cég tulajdonosa nem fogad telemarketing-hívásokat, de köszönjük, hogy érdeklődött. Viszonthallásra. S miközben tettem le a kagylót még hallottam, mind a kétszer, hogy “but this is not a telemarrrrrrr….” Lehet, hogy egyszer, ha olyan kedvem lesz, megkérdezem, hogy akkor mi :)
Eszti
Ismét érdekes hírt találtam a yahoon:

Meghalt az alkoholista, akinek visszautasították a májtranszplantáció kérelmét

Persze felületes a történet, közel sem tudunk minden részletet, de elgondolkodtató. Főleg, hogy érintett vagyok a témában. Na nem a szervátültetésben, hanem az alkoholizmusban ugye. Szerencsére Richard nem itta szét annyira a máját, hogy szervátültetésre szorult volna. Biztos a Jóisten fogta a kezét, mert az én férjem jóval többet ivott jóval hosszabb ideig, mint a cikkben szereplő fiú. Aki nem érintett a témában, az könnyen mondja, hogy jogos volt, hogy az orvosok nem ültettek új májat ebbe a fiúba, hiszen ne azoktól vegyük el az amúgy is kevés májat, akik saját magukon kívül álló okok miatt szorulnak rá. Csak épp amikor a saját szerettünkről van szó, akkor a racionalitás háttérbe szorul. Nem mondom azt, hogy nem volt jogos, hogy az orvosok így döntöttek. Nagyon kevés olyan alkoholista van, aki tényleg le akarja és tudja tenni a piát. S mindegyikük azt mondja, hogy ilyesmi csak mással fordulhat elő. Nem állást foglalni akarok a témában, csak ijesztő, hogy adott esetben milyen kemény döntéseket kell hoznia egy orvosnak. Mert az emberélet az emberélet, és egy alkoholista élete sem ér kevesebbet egy nem alkoholistáénál. A Philadelphia című filmet tudnám analógiaként hozni, ahol ugye mindenki úgy gondolta, hogy a Tom Hanks által alakított karakter megértemelte az AIDS-et, mert homoszexuális volt. Nagyon nehéz a téma. Egy biztos, nem szívesen kerülnék ilyen döntéshelyzetbe. Egyáltalán nem irigylem az orvost, akinek meg kellett hoznia ezt a döntést.
Eszti
A múlt hétvégém (nem azon, ami most volt, hanem előtte) picit sűrű volt. Szombaton ugyanis Richarddal részt vettünk a Kamélia Show szervezésében. Hatkor keltünk és segítettünk kipakolni, a kiállítókat elirányítani stb. A show arról szól, hogy rengeteg ember kiállítja a saját kaméliáit, a bírók minden kategóriában választanak egy nyertest, a nyertesek közül a legszebbek kikerülnek egy központi asztalra, s azok közül egy lesz a bajnokok bajnoka. Aztán pedig megnyílik a show a nagyközönségnek. Én az adminisztrációban segítettem, Richard a bíróknak. Nagyon nehéz volt ám az adminisztráció :) Gyakorlatilag a díjak 95%-át Chapman-ék nyerték. Mrs Chapman pedig nagyon álszent. Minden évben ennyit nyernek, de azért volt képe ájtatosan azt mondani nekem, hogy jajj, milyen idegőrlő a várakozás arra, hogy megtudják, nyernek-e a kaméliáik. Viszont a show-t Don Burke nyitotta meg. Az a Don Burke, akinek már vagy 20 éve fut a kertészeti magazinműsora a tévében. Gyorsan le is fényképezkedtünk vele :) Richard amúgy hétfőn is találkozott vele, mert egy magazin nyereményjátékának az volt a fődíja, hogy Burke elmegy a nyertessel a kedvenc kertészetébe kiválasztani a növényeket, s mit ad Isten, az pont a Four Seasons volt, ahol Richard dolgozik :) Na szóval Burke egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a hírességeket elképzeltem. Nem jár testőrrel, nem hordja fenn az orrát, kifejezetten közvetlen és barátságos, szeret beszélgetni az emberekkel :) A megnyitó után 5 dolláros belépő megfizetésével meg lehetett nézni a kiállítást, lehetett venni is kaméliákat, árultak befőtteket is némelyek és nagyon jó volt a hangulat. Mi háromkor jöttünk el. Aznap este még elmentünk Simon 40. szülinapjára szervezett meglepetésbulira. Jó volt látni az őszinte meglepődést az arcán. Tényleg semmit nem tudott róla és voltunk vagy negyvenen :) Fél egyre értünk haza, úgyhogy tényleg jó hosszúra sikeredett a nap. De nagyon jól éreztük magunkat :) Másnap pedig fél nyolckor keltem, hogy vihessem Richardot dolgozni :)

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Free Image Hosting at www.ImageShack.us

Eszti







Láttam a Current Affair beharangozóját tegnap. A tej után ma este a narancslé lesz a soros. Sokat sejtető “Pulp Fiction”-ént reklámozzák a “hírt”. Ha időben hazaérek meg is nézem, hogyan döbben rá hirtelen a sok ausztrál, hogy amiről azt hiszi, hogy narancslé, az valójában tömény adalékanyag. S fogadjunk az is meglepetést fog okozni neki, hogy még amire az van írva, hogy 100%-os narancslé (nem teng túl a választék jegyzem meg), még az is sűrítményből készül. Pedig olyan egyszerű az egész. Első körben vegyen az a megdöbbent ausztrál 2 kg narancsot, facsarja ki és hasonlítsa össze azzal, amit a boltban lehet kapni. Második körben pedig számoljon egy kicsit. Ha jóindulatú vagyok, 2 kg narancsból lesz fél liter narancslé, de akkor nagyon jóindulatú vagyok. A legszarabb, két éve a Woollies fagyasztójában tárolt narancs kilója $2.75 így télen, amikor nincs szezonban. Akkor tehát $5.50-ből lesz neki fél liter narancsleve. Nem jó, nem finom, mert az elérhető legolcsóbb narancsból készül, de narancslé. A legolcsóbb 1 literes narancslé ugyanitt 4 dollár, s akkor még rá sincs írva, hogy 100%-os lenne. Fél literes kiszerelés nincs is gyümölcsléből, csak a sűrítmény. Na egy fél literes “narancsital-koncentrátum” $1.05-be kerül, ha a legolcsóbbat veszem, de ugye azt higítani kell, úgyhogy ez nem igazán játszik. Szóval ha átlagausztrálunk összehasonlítja, hogy jé, ha magam készítem otthon (tehát tuti semmi más nincs benne, csak narancs), akkor 1 liter narancslét legkevesebb 11 dollárból tudok kihozni, a bolti legolcsóbb 1 literes szar pedig 4 dollár, akkor miért nem gondolkodik el, hogy ugyan mitől ilyen olcsó? Lehet kapni valóban 100%-os narancslét is, de annak 3 decinként 4 dollár az ára. Azt meg ugye drágállja a kedves delikvens, hisz ez nem fér össze a “mindent minél olcsóbban” jelenleg oly népszerű mottóval. A férjem szerint pedig – én pedig egyetértek vele – “Most of the times you get what you pay for” És akkor még arra ki sem tértem, hogy mit gondol a kedves delikvens, mitől áll el olyan jó sokáig a narancsleve?

Eszti
Megoldottam a tévézést, ma reggel az egyetlen csatornán, ami nem Michael Jackson temetését közvetítette, az SBS-en, a Tour de France-ot néztem, mialatt készülődtem :) (Na jó, a 10-en egy rajzfilm ment, de reklámként azért belefért egy kis Michael Jackson, így ez nem számít kivételnek) Egyik versenyző nem sokkal a start után (értsd kb. 2 másodperccel :) ) leesett a biciklijéről, mert ráfutott egy huppanóra. Szegény sportoló. Ha még sokáig Michael Jackson lesz a műsor, akkor nagyon esélyes, hogy az egész versenyt látni fogom és még a versenyzők nevét is megtanulom.
Eszti
Hogy is írjam, hogy ne gázoljak bele senkibe? Szóval elegem van a Michael Jackson halálát követő hercehurcából. Jó, rendben, nem volt rossz hangja, de a pop királyának nevezni azért túlzás. És most már lassan Elvis Presley-i magasságokba emelkedik. Tegnap valaki már a szellemét vélte látni a Neverland-i kamera képén. a Daily Telegraph (országos napilap, nem bulvár!!!) címlapján a minap öles betűkkel volt szedve, hogy “Jacko még él” s alatta kisebb, hangyányi betűkkel, hogy “Legalábbis számomra”. Reggel, mikor bekapcsoltam a TV-t, Debbie Rowe üvöltött, hogy “Don’t fuckin’ touch me!”. Szintén a Daily Telegraph egy sokoldalas Jacko-mellékletet is megjelentetett, meg posztert is. (Ismét megjegyezném, ez nem egy bulvármagazin, hanem egy országos napilap!!!!) Nincs olyan tévéműsor, ami előtt, alatt vagy után legalább egy mondat ne szólna erről az emberről. Az meg már magában paradoxon, hogy “csendes 20.000 fős megemlékezés”. Röhelyesnek tartom azt is, hogy ingyenjegyet osztogatnak a megemlékezésre, s utána jól megmondják a kamerának, hogy nagyon ronda dolog visszaélni ezzel és e-bayen árusítani.

Komolyan mondom, életében nem volt ekkora felhajtás körülötte. A fentieket (mármint Debbie Rowe nevét, meg azt, hogy Neverland-nek hívták az otthonát) az elmúlt napokban tanultam meg. Amit az utóbbi években hallottam róla, az csak annyi volt, hogy tönkrement, el kell adnia a kastélyocskáját, meg az, hogy “gyerekmolásztálási ügybe keveredett”, de hála pénzének és befolyásának tisztán jött ki belőle. Most meg egyenesen szentté avatják.

Szóval, ha egy ember meghal, az sajnálatos esemény. S akit szerettünk, annak kijár, hogy illően meggyászoljuk. De ami most zajlik, az minden, csak nem illő meggyászolás, s a családtagok arcán látszik a mohó kapzsiság. Mert nem szomorúságot látok a tévéből és újságokból ömlő arcokon, hanem azt, hogy milyen jó is lesz majd örökölni. Ma reggel pl. közvetlen Debbie Rowe üvöltözése után az volt a hírekben, hogy máris támadják azt a két embert, akikre Michael Jackson érvényes és hatályos végrendeletben hagyta Neverland-et, mert hogy az hét éve kelt, és hát nehogy má’. Az meg, hogy a gazdasággal mi történik, kit érdekel. A másik borzasztóan fontos hír az volt, hogy az egyik focista részegen egy szálloda folyosóján szart egyet és teljesen meztelen is volt ráadásul és mielőtt összeszarta volna a folyosót, még megpróbált bejutni egy szobába, ami nem az övé volt, hogy ott végezhesse el a dolgát. S ezért hat meccsre eltiltást kapott. Értelmes hír nem is volt a ma reggeli hírpercekben, hacsak az időjárásjelentést nem vesszük annak. Az legalább olyan információt közöl, amire szükségem van.