Eszti
Ismét érdekes témára bukkantam yahoon. A lényege az, hogy megtiltanák a tévézést a 2 év alatti gyerekeknek és napi egy órát engedélyeznének a 2-5 éves korosztálynak. Az irányelvek az óvodákra/bölcsödékre vonatkoznának elsősorban, de a szülőknek is melegen ajánlják, hogy ne engedjék az említett korosztályú gyerekeket tévét nézni. Ezt a gondolatmenetet tovább folytatva már csak egy lépés, hogy otthon is kötelező érvényűvé tegyék. Olyan óvodát viszont még nem láttam itt, ahol tévéztették volna a gyerekeket. Az okos kutatók viszont bölcsen megállapították, hogy koncentrációzavarhoz, elhízáshoz és látási problémákhoz vezet az, ha a kicsik tévét néznek, azonkívül beszédkészségüket is rontja.

Szerintem több problémára osztható a kérdéskör. Előszöris túl sokat akar előírni az állam a polgárainak. Lehet, hogy rossz döntést hoz a szülő, amikor leülteti az egyéves gyerekét a tévé elé mesefilmet nézni, de hadd legyen már döntési szabadsága. Nincs egyetemes útmutató arra, hogyan lehet jól gyereket nevelni, nehogy már törvényt szabjanak erre is.

A másik probléma pedig maga a tévénézés. Van olyan szülő, aki máshogy nem bír a gyerekével, mert nem elég erélyes, hát leülteti tévét nézni. Az én egyik másodunokatestvérem meg nem tart tévét otthon. És három gyereke nőtt fel így. Ill. a harmadik felnövekedése még csak folyamatban van :)

Mint mindenben, ebben is meg kell találni az egészséges egyensúlyt. Arra kell figyelni szerintem, hogy milyen tematikájú műsorokat mennyi ideig néz a gyerek, ha van otthon tévé. Mindenesetre nagy igazság van abban, hogy minél kevesebbet tévézik a gyerek, annál jobban fejlődik a fantáziája. Csak nehéz az olvasást megszerettetni a gyerekekkel. Az egészen kicsik persze nem tudnak még olvasni, de az esti meséket szeretik, meg képeskönyveket is imádnak lapozgatni. Ha látnak némi táncikálós gyerekprogramot, az szerintem nem válhat kárukra, de persze ezt sem kell túlzásba vinni. De lássuk be, hogy egy csecsemő egész sokáig nem a műsorral van elfoglalva, hanem azzal, hogy egyen meg aludjon, megtanuljon járni, beszélni stb. Ha a képernyő előtt ragadnak ahelyett, hogy kimennének játszani, az elsősorban a szülő hibája. Egészen kicsi korban még arra lehet nevelni a csöppséget, amire csak akarjuk. Ha a szülő tévénézővé akarja nevelni a gyereket, akkor nyilvánvalóan sokat fogja tévéztetni. Ha meg inkább fantáziadússá, akkor több könyvet fog a kezébe adni, mint DVDt.

Azt is mondja az okos felmérés, hogy erőszakosak lesznek a gyerekek a sok erőszakos rajzfilmtől. Akárhányszor hallom ezt a kijelentést, mindig nevethetnékem támad. A Tom és Jerrynél igazán nem kell erőszakosabb rajzfilm, ütik-vágják szegény Tomot, mindig a szerencsétlen macsek húzza a rövidebbet, mégis tegye fel a kezét, aki tömeggyilkos lett attól, hogy nevetett, amikor emeltnyi magas púpok lettek szegény Tom fején. Vagy vegyük például a Hófehérkét. A gonosz mostoha megmérgezi a hercegnőt. Ez is színtiszta erőszak. S ha nagyon akarom, akkor a királyfi nekrofil, mert halott nőt csókolgat :) Vagy az Óz, a nagy varázsló? Érdekes módon a gonosz boszorkányok ellen sosem ágálnak az ilyen “kutatók”, mindig csak a Dragonball-féle rajzfilmsorozatokat vetik alá kritikának.

Van érv a tévé mellett is és ellen is bőven. Mellette szól, hogy a szülő kicsit nyugton ülhet, míg a gyerek a képernyőt bámulja, vagy tud végezni egy kis házimunkát, a gyerek élvezi a zenés-táncos-ugrálós műsorokat. Ellene szól, hogy nem mi neveljük a gyereket, hanem a tévé, ha túl sokat nézi. S az is vitathatatlan, hogy jobb, ha a szabadban játszik, mint az, ha bent üldögél a szobában. A fantáziája és a szókincse is sokkal nagyobb lesz, ha a tévé nem képzeltet el vele mindent. Emlékszem, nagynéném mesélte, hogy amikor ő gyerek volt, akkor a barátnőjével olvasták a Nemo Kapitányt. A végén megpróbáltak egy hajót építeni a kerben, úgy, ahogy ők képzelték el. Leveleket, gallyakat, minden egyéb kerben fellelhető anyagot használtak. Aztán az egyik nagybácsi megjelent, s megkérdezte, mit csinálnak. Mondták, hajót építenek. S másnap a nagybácsi beállított egy hajómodellel. Ő jót akart, de a nagynéném és a barátnője is csalódott volt, mert ők nem ilyennek képzelték a hajót.

Másodunokatesóméknál, ahol nincsen tévé, hihetetlenül fantáziadúsak a gyerekek. A középső lánya, akinek a blogja sunhorse néven kint is van a bloglistámon, annyira jól tud írni, hogy 15 évesen második helyezést ért el a helyi novellaíró versenyen.

Nálunk, ahol volt tévé is, de inkább az olvasást bátorították, mind a ketten szeretünk olvasni az öcsémmel.

Tehát ami az én véleményemet illeti, tévéztetni csak módjával, jobbat tesz a gyereknek, ha inkább olvas vagy velünk játszik. Ha tévéztetjük, akkor ne sokat, inkább valami jó mesefilmet vagy Wiggles-szerű táncikálósat, ha meg már nagyobb, akkor a szintjének megfelelő ismeretterjesztőeket. Ha meg könyvet adunk a kezébe, akkor olyat, amit élvez is, de a szókincsét is bővíti. S aztán ha már van szókincse, akkor jobban lehet fókuszálni arra, amit élvez.
Eszti
Aláíráshitelesítés miatt szükségem van rájuk. Írtam e-mailt nekik, nem válaszoltak. Hívtam többször, nem vették fel. Ma végre sikerült beszélnem velük. Bár hogy minek ülnek ott, azt nem tudom. Miután a két vezetékes szám ismét nem vette fel, felhívtam az ügyeleti számot, ahol egy szimpatikus férfihang a lehető legkedvesebb modorban közölte, hogy nem tudja a választ a kérdéseimre, és megadta az általam már ezerszer hívott számokat, hogy hívjam azt, ott biztos tudnak segíteni. Na, most valami csoda folytán felvette egy sokkal kellemetlenebb női hang. Mikor megszólaltam magyarul jól letorkolt angol, hogy beszéljek angolul. Végülis én vagyok a hülye, miért feltételeztem, hogy a Magyar Konzulátuson beszélhetek magyarul. Akkor nosza nekifutottam újra, immáron angolul. Feltettem a kérdéseimet, és mindegyikre azt a választ kaptam, hogy nézzem meg az interneten. És gondosan hozzátette minden egyes válasz után, hogy ugyan a honlap magyarul jelentkezik be, de a bal felső sarokban átválthatok angolra. S a vicces a dologban az, hogy az engem érdeklő információkat csak úgy lehetett megtalálni, ha átváltottam angolra. Bár lehet, hogy csak én voltam a béna. De még így sem találtam meg minden kérdésemre a választ, úgyhogy jövő héten újra próbálkozom. Vagy feladok egy ajánlott levelet a konzulnak. S igyekszem majd angolul írni, nehogy szegénynek az anyanyelvén kelljen megszólalnia.
Eszti
Úgyhogy megosztom veletek :)