Eszti
Most már magyar mérték szerint is igen hűs lett az idő. Nap közben 5-7 fok van, éjszaka meg fagy. Ma reggel láttam egy pasast JEGET VAKARNI az autójáról. Nem párát, jeget. A közeli parkban a fű is deres volt, s látszott a lehelletem. Valami kesztyű után is kéne nézni, mert kezd lefagyni a kezem. Annyira azonban még nincs hideg, hogy csizmát kelljen venni. Még jó az átmeneti cipő. Ami szerencsés, mert normális csizmát sem árulnak a boltokban, csak ilyen vékony divatizéket.
Eszti
Onnan, hogy így tél közepén megjegyezte az egyik kollegám: “Basszus, ma reggel már olyan hideg volt, hogy kabátot kellett vennem” :) Tulajdonképpen nem a kinti hőmérséklettel van probléma, hanem azzal, hogy nem hőszigeteltek az épületek, s ezért bent sem lesz melegebb, mint kint. Pedig a kollegám mindent megtett ma reggel, hogy megfagyasszon minket a légkonidval :) De sebaj, visszasírjuk még ezt az időt nyáron, mikor 40 fok lesz és magas páratartalom :)
Eszti
Bármennyire is igyekeztem késleltetni, eljött az a pillanat, hogy pulóvert kellett vásárolni. Egy órát jártam a Westfield-et, de pulóvert nem találtam.

Ami hosszúujjú, az túl vékony ahhoz, hogy pulóvernek lehessen nevezni. Kardigán az van dögivel, de az alá hozzáillő rövidujjút kell venni.

Vicces, hogy tél van, de a boltok kínálata kimerül kabátban és kardigánban. Ami ezen felül kapható, az mind rövidujjú póló, spagettipántos felső, miniruha stb. Télen.

Ami hosszúujjú jól néz ki, annak a legtöbbje annyira átlátszó, hogy nem is értem, mit keres szexbolton kívül.

Ami a fogason jól néz ki hosszúujjú, annak olyan mély a dekoltázsa, vagy annyira kivágott a válla, vagy a háta van olyan hülyén megoldva, hogy nem lehet melltartót venni alá.

Ami jól is néz ki, hosszú ujja is van, s pulóvernek ugyan nem nevezhető, de a célnak azért megfelelne, az vagy xxxxxS-es méretben vagy pedig xxxxxxxL-es méretben kapható, de az enyémben még véletlenül sem.

Úgyhogy a végén vettem 2db 3/4-es ujjú, közepesen vékony felsőt és nagyon reménykedem, hogy találok olyan weboldalt, ahol lehet normális áron az én igényeimet kielégítő pulóvert kapni. Ha nem, akkor jövőre még mindig tervezek Budapestre látogatni, s akkor majd feltankolok ott ruhaneműből.
Eszti
A hölgyemény előlépett “acting prime minister”-ből “prime minister”-ré. Magyarra lefordítva konstruktív bizalmatlansági indítvány végeredményeként Kevin Rudd-nak távoznia kellett, s mától hivatalosan is Gillard kisasszony a minszterelnök. Vicces ez annak a fényében, hogy még egy hete is a leghatározottabban állította a mi Juliánk, hogy nem pályázza meg a miniszterelnöki széket. A gyakorlatban azonban nem változik semmi. Kevin Rudd távolléte alatt ugyanis mindig Julia látta el a miniszterelnöki teendőket, s ha jól megnézzük, Mr Rudd alig tartózkodott Ausztrália területén belül, mióta megválasztották. A felületes szemlélőnek simán úgy tűnhetett, hogy Kevin a külügyminiszter és Julia a miniszterelnök. Most legalább nevén nevezték a dolgokat. Ezév végén választások lesznek. Állampolgársági vizsgát pedig október-november környékén tehetek majd. Sok sikert addig is a mi Juliánknak, remélem vár addig a választások kiírásával, amíg meg nem kapom azt az állampolgárságot, hogy szavazhassak majd ellene.

Eszti
Borongós az idő, néha esik egy kis eső. Tipikusan az az időjárás, amikor ki sem szeretnék mozdulni otthonról, csak ülni a gázkonvektor előtt egy bögre forró kakaóval és egy könyvvel. De ehelyett itt ülök a munkahelyemen és a kézikasszát számolom.

Kedden lakógyűlés volt a Lamb & Walters irodájában. Minden évben van egy, s ilyenkor lehet a tulajdonosoknak megtárgyalni a házat érintő ügyeket. A Lamb & Walters a STRATA vállalat, ami az épületkarbantartással kapcsolatos ügyeket intézi. Az ő engedélyük nélkül még a saját garázsunkba se törhetünk be, mint utólag kiderült. Ugyanis a garázsajtó közös tulajdon. Nekünk meg valamelyik szombaton elromlott a zárunk a garázsajtón, s mivel már amúgy is késében voltunk, be kellett törnünk a garázsunkba. Később írtunk a STRATA-nak, hogy cseréljék ki a zárat, erre visszaírták, hogy mivel az ő írásos beleegyezésük nélkül rongáltuk meg a közös tulajdont, ezért a helyrehozatal minden költsége minket terhel. Képzelem, ahogy szombat délután arra várunk, hogy ők írásban jóváhagyják, hogy betörjük a zárat, hogy hozzáférhessünk a saját kocsinkhoz… Mindegy, szóval a lényeg, hogy a STRATA az atyaúristen ebben a témakörben. Tavaly a 10-es számú lakás tulajdonosa kicserélte az arany színű kilincsét ezüstre, s tette mindezt engedély nélkül. Már tavaly ilyenkor is utolsó felszólítást küldtek neki ezügyben, hogy cserélje vissza arany színűre. Idén ismét küldenek majd neki egy utolsó felszólítást. A költségvetésen hamar túl voltunk, így meg sok idő maradt a “rettentően fontos” ügyek megtárgyalására. Úgymint: a közös képviselő melletti lakásban egy házaspár lakik két kamasz fiával. Ezek a kamaszfiúk borzalmasan hangosak, és nehezen tud tőlük elaludni a közös képviselő. Javasolta tehát, hogy küldjön a STRATA manager egy felszólítást nekik, hogy tartsák a zajszintet alacsonyan. (Biztos bennem van a hiba, hogy nem értem, hogy alapvető nevelési hiányosságokat miért egy épületkarbantartásra szakosodott vállalatnak kell megoldania.) Aztán a ház mögött van 2 db vendégparkoló. Gyakorlatilag 1-2 lakón kívül senki nem tudja, hogy ott van, alig használja valaki. Így hát az 1-es számú lakásban lakó bérlő úgy döntött, hogy ott tárolja az utánfutóját. No, ez is szóvá lett téve. Hogy igaz ugyan, hogy azt senki soha nem használja, de azért mégis, az alapelv. Annyiban maradtunk, hogy ha valakinek szüksége van a helyre, akkor szól az 1-es lakásban lakónak, aki majd arrébb viszi arra az időre az utánfutóját. További kardinális kérdés volt, hogy a 4-es számú lakásban lakók kitettek az erkélyre egy parabolaantennát, engedély nélkül. Én úgy tudtam, hogy ha nem fúrnak a falba, akkor azt tárolhatnak az erkélyen, amit csak akarnak. Szóval döntöttünk csupa fontos és lényeges kérdésről. Kicsit úgy éreztem magam, mintha rabszolgatartók közé keveredtem volna, mert a jelenlévő tulajok úgy beszéltek az albérlőikről, mintha nem is emberek, hanem tárgyak lettek volna. Viszont annyit legalább sikerült elérni, hogy ki fogják tisztítani a csatornákat. Így legalább a mi falunk sem fog vízeséssé változni, ha esik az eső.

Tegnap bérszámfejtettem. Sokszor kapok jelenléti ívet a munkák sorszáma nélkül. Azt a bevált gyakorlatot követjük Angeloval (aki a karbantartási munkákat manageli), hogy amiken nincs szám, azt én odaadom neki, ő ráírja a számot, s így mindketten időt takarítunk meg. Nade tegnap Angelo nem volt bent. Így nekem kellett megálmodnom, hogy melyik munka melyik, hogy garanciális-e vagy sem s hogy azok, akik nem adták le az összes jelenléti ívüket, hol voltak. Szóval egész szórakoztató napom volt tegnap. S ráadásul még az is előfordult, ami a Rotric történetében ezelőtt még soha: a nemzeti ünnepen is dolgoztak néhányan, s ez tovább bonyolította a már amúgy is bonyolult napomat. Egy alvállalkozónak pedig 70 dollárral többet fizettem, mint kellett volna, mert elütöttem egy számot. Majd levonom a jövő heti számlájából. De végülis túlétem a tegnapot, és ez a lényeg.

Szombaton, ha nem esik az eső, elmegyek arra a piknikre, amit a 20-emeletes házak építése ellen szervez egy Hornsby-i csapat. Richard sajnos dolgozni fog, így egyedül kell majd mennem, ha megyek.

Vasárnap az unokahúgom második szülinapját ünnepeltük. Élvezte a dolgot, látszott rajta, hogy nagyon tudja, hogy most minden róla szól :) S annyira élvezte, hogy elfújhatja a gyertyát, hogy összesen háromszor gyújtottuk meg neki :) Richard és én xilofont vettünk ajándékba, amit annyira élvezett, hogy a többi ajándékát már ki sem akarta bontani. Nem tudom, a szülők is ugyanennyire élvezték-e :) De mint hallottuk, nem csak a xilofonnal, hanem a dobozával is játszik, úgyhogy igazán minden igényt kielégítő ajándékot vettünk :)
Eszti
Fájt a torkom, bekötöttem hát. De sehogy sem tetszett az, ahogyan bekötöttem. Megkértem hát Richardot, hogy kösse meg úgy a sálamat, mintha nyakkendő lenne. Meg is kötötte, s nézte elégedetten, hogy ahhoz képest, hogy milyen rég nem kötött nyakkendőt, egész jó lett.

Aztán kérdeztem tőle, hogy itt tényleg tudniuk kell-e a lányoknak is nyakkendőt kötni az iskolai egyenruhához. Mondta, hogy igen. Erre mondtam neki, hogy jó, akkor ha gyerekeink lesznek, akkor vagy itthon lesz minden reggel, hogy segítsen megkötni a nyakkendőjüket, vagy pedig olyan nyakkendőt veszünk, ami “ál-nyakkendő”, tehát egy gumiszalagot áthúz a fején a gyerek, ami elölről nézve rendesen megkötött nyakkendőnek tűnik. Erre közölte, hogy erről szó sincs, egy gyerek hamar megtanul nyakkendőt kötni. Kérdeztem erre, hogy és amíg tökéletes nem lesz a technikájuk, addig mi lesz? Mondta, hogy esetleg én is megtanulhatnék nyakkendőt kötni. Erre közöltem, hogy akkor inkább majd ő megköt egy rendes nyakkendőt az este, s azt meglazítjuk, hogy lejöjjön a gyerek nyakáról, hogy majd reggel fel tudja venni és a nyakára igazítani :)
Eszti

Baby Techno Dancer

Gustavo The Great | MySpace Video
Eszti
Reggel fél órát egyenesítettem a hajam, de mire beértem a munkahelyemre, az eső miatt úgy néztem ki, mintha meg sem fésülködtem volna.

Aztán nap közben vagy nyolcvanszor próbáltam elérni a worker’s compensation ügyintézőmet, de egyszer sem volt a helyén.

Aztán hazafele menet az órám úgy döntött, hogy megöngyilkolja magát. Eltört a fémszíj és leesett a csuklómról, aminek következtében betört a számlapot fedő üvegcse is, így sajnos újraéleszthetetlenné vált az órám. Pedig nagyon szerettem. Bár ha azt vettük, hogy 5 évvel ezelőtt vettem Malajziában nagyjából 200 forintnak megfelelő összegért, akkor egész jól bírta.

S ha ez még mind nem lett volna elég, a Hornsby-i vasútállomáson pont engem szemelt ki magának egy túlbuzgó hittérítő. S elkezdte magyarázni, hogy a kis göncöl az Oroszországot szimbolizálja, a nagy göncöl pedig az USA-t, s ha 90 fokban elfordítom, akkor láthatom, hogy kalapácsnak néz ki, és hogy már az Ószövetségben is meg van írva, hogy Barack Obama fogja atomfegyverrel elpusztítani a világot, mert a Barack héberül csillogást jelent. Türelmesen végighallgattam, majd udvariasan elköszöntem tőle, s mikor elindultam, olyan rosszul léptem, hogy kiment a bokám, s pár percig csillagokat láttam a fájdalomtól.
Eszti
Szombaton paradicsomos húsgombócot főztem. Egy hadseregnek is elegendő mennyiséget. Viszont a rizs párolása közben sikerült jól odaégetnem a lábos alját. Egy részét sikerült lekaparnom, de egy kis rész az istennek sem akart lejönni. Kapartam pedig mindennel, meg próbáltam feloldani különféle szerekkel. Még ecetbe is áztattam, hátha az feloldja. De nem. Ekkor hirtelen beugrott, hogy nagypapámtól kaptam nászajándékba egy könyvet, aminek valami olyasmi a címe, hogy Kezdő háziasszonyok kézikönyve. A ’40-es ’50-es évek háziasszonyainak íródott, úgyhogy gondoltam, hogy biztosan vannak benne használható praktikák. Le is vettem a polcról a könyvet, s igen egyszerű megoldást találtam benne a problémámra. Azt írta a könyv, hogy ha egy lábos alja odaégett, akkor sós vizet kell benne forralni, majd kiöblíteni, s akkor majd rendben lesz a lábos. Kipróbáltam és úgy is lőn. Vicces, hogy egy szimpla forralt sós víz mennyivel hatékonyabb, mint a mai ultramodern tisztítószerek. Érdemes odafigyelni a régmúlt korok praktikáira, sok kellemes meglepetésben lehet részünk.