Eszti
Szombaton paradicsomos húsgombócot főztem. Egy hadseregnek is elegendő mennyiséget. Viszont a rizs párolása közben sikerült jól odaégetnem a lábos alját. Egy részét sikerült lekaparnom, de egy kis rész az istennek sem akart lejönni. Kapartam pedig mindennel, meg próbáltam feloldani különféle szerekkel. Még ecetbe is áztattam, hátha az feloldja. De nem. Ekkor hirtelen beugrott, hogy nagypapámtól kaptam nászajándékba egy könyvet, aminek valami olyasmi a címe, hogy Kezdő háziasszonyok kézikönyve. A ’40-es ’50-es évek háziasszonyainak íródott, úgyhogy gondoltam, hogy biztosan vannak benne használható praktikák. Le is vettem a polcról a könyvet, s igen egyszerű megoldást találtam benne a problémámra. Azt írta a könyv, hogy ha egy lábos alja odaégett, akkor sós vizet kell benne forralni, majd kiöblíteni, s akkor majd rendben lesz a lábos. Kipróbáltam és úgy is lőn. Vicces, hogy egy szimpla forralt sós víz mennyivel hatékonyabb, mint a mai ultramodern tisztítószerek. Érdemes odafigyelni a régmúlt korok praktikáira, sok kellemes meglepetésben lehet részünk.