Eszti
Fájt a torkom, bekötöttem hát. De sehogy sem tetszett az, ahogyan bekötöttem. Megkértem hát Richardot, hogy kösse meg úgy a sálamat, mintha nyakkendő lenne. Meg is kötötte, s nézte elégedetten, hogy ahhoz képest, hogy milyen rég nem kötött nyakkendőt, egész jó lett.

Aztán kérdeztem tőle, hogy itt tényleg tudniuk kell-e a lányoknak is nyakkendőt kötni az iskolai egyenruhához. Mondta, hogy igen. Erre mondtam neki, hogy jó, akkor ha gyerekeink lesznek, akkor vagy itthon lesz minden reggel, hogy segítsen megkötni a nyakkendőjüket, vagy pedig olyan nyakkendőt veszünk, ami “ál-nyakkendő”, tehát egy gumiszalagot áthúz a fején a gyerek, ami elölről nézve rendesen megkötött nyakkendőnek tűnik. Erre közölte, hogy erről szó sincs, egy gyerek hamar megtanul nyakkendőt kötni. Kérdeztem erre, hogy és amíg tökéletes nem lesz a technikájuk, addig mi lesz? Mondta, hogy esetleg én is megtanulhatnék nyakkendőt kötni. Erre közöltem, hogy akkor inkább majd ő megköt egy rendes nyakkendőt az este, s azt meglazítjuk, hogy lejöjjön a gyerek nyakáról, hogy majd reggel fel tudja venni és a nyakára igazítani :)