Eszti
Eljött az idő, hogy beadhattam a jelentkezésem az állampolgárságra. Márti nagyon jól leírja a technikai tudnivalókat erről, mostanra csak annyi változott, hogy 260 dollárba kerül és a küldendő nyomtatvány száma 1195.

60 napot fognak ülni a kérelmemen attól számítva, hogy beérkezett a 1195-ös nyomtatvány. Aztán mennem kell majd interjúra. Vinnem kell majd magammal a házassági anyakönyvi kivonatunkat, a születési anyakönyvi kivonatomat (erről fordítást is természetesen), az útlevelemet, az ausztrál jogosítványomat és néhány közüzemi számlát, hogy bizonyítani tudjam, hogy ott lakom, ahol. De nem elég ám az eredeti. Kell nekik mindegyikről hitelesített másolat is. Aztán amikor leellenőrizték, hogy én tényleg én vagyok, akkor megcsinálhatom az állampolgársági tesztet, s ha átmentem, akkor majd állampolgárrá avatnak egy gyönyörű ceremónia keretében és aztán irány a posta, hogy legyen útlevelem.

A 1195-ös nyomtatványon minden adatomat ki kell töltenem, s olyan személynek kell hitelesítenie, aki legalább egy éve ismer engem, és a megadott listán felsorolt foglalkozások valamelyikét űzi. Ez lehet jogász, békebíró, sheriff, rendőr stb. S azt is ki kell tölteni a kérelmen, hogy az illető hány éve ismer engem. Ja, és csatolni kell hozzá egy 6 hónapnál nem régebbi igazolványképet, aminek a hátára ez az ismerős ráírja, hogy ez a kép tényleg rólam készült, és alá is írja ezt a tényt. Nekem mázlim, hogy Simon (anyósom unokatestvére) ügyvéd, gyakorlatilag ő hitelesített és írt alá minden szükséges iratot a vízumkérelmemmel kapcsolatosan. De mi van azokkal a bevándorlókkal, akik nem ismernek egy éve olyan személyt, akinek a foglalkozása rajta van a listán, de becsülettel kivárták a kivárandó időtartamokat?

A másik problémám a procedúrával az, hogy csupa olyan dokumentumot kérnek, ami már megvan nekik. A születési anyakönyvi kivonatom nélkül nem jelentkezhettem volna a jegyesi vízumra. Az ideiglenes lakosira nem jelentkezhettem volna a házassági anyakönyvi kivonatom nélkül. Az állandó lakosihoz a jogosítványom hiteles másolatát is kérték. Amikor megváltoztattam a lakcímem, azt be kellett jelentenem a hivatalnak. Mégis mi a jó életért kell nekem mindezt mégegyszer prezentálnom és adni nekik egy újabb szett hitelesített másolatot? Amikor már évek óta ott csücsül náluk egy rakat hitelesített másolat ezekből?

A harmadik problémám pedig az, hogy nem érzem úgy, hogy csinálnának valamit a pénzemért. Interneten keresztül jelentkeztem, de egyelőre azon túl nem csináltak semmit, hogy levonták a pénzt a kártyámról. 2 órát kell szánni az interjúra (ebben a teszt kitöltése is benne van), ezen kívül pedig csak annyit foglalkoznak a kérelmemmel, hogy írnak nekem egy sablon levelet, hogy mehetek vagy nem mehetek interjúra. Csak a nevet kell kicserélni benne. Ha a 60 cent postaköltséget le is vonom belőle, meg amibe a papír, a tintapatron és a nyomtató fenntartása kerül, akkor is egész szép órabérrel dolgoznak ezek a bevándorlásiak.

Csak arra lennék kíváncsi, hogy az illegálisoknak is ennyi macerán kell-e átesniük, amikor az egy hónap alatt megkapott állandó lakosi vízumukról állampolgárságra akarnak váltani. És vajon tőlük is vonnak-e pénzt ezért?

Na, de ne morogjak, ugye? Most hogy végre a célegyenesbe értem és belátható időn belül fölösleges papírmunka nélkül élvezhetjük Richarddal az életünket, inkább örülnöm kellene, nem? Örülök is, de megvan a véleményem a papírmunkáról.
Eszti
Ami idén roppant vicces. 76 helyet kell elnyernie annak a pártnak, amelyik többségi kormányt akar alakítani. Idén eddig a Labour pártnak van 71, a Liberalnak pedig 72 helye (bár a számok változnak attól függően, hogy melyik televízióhoz kapcsolódó hírportált olvassuk), van 3 független és egy zöld képviselő és 5 olyan körzet, ahol még nem dőlt el a végeredmény. Úgyohgy most mindenki a függetlenekkel tárgyal gőzerővel, s még nem tudjuk, ki nyerte a választásokat. Aki megoldhatná a problémát, az a Governor General, aki a királynő képviselője itt Ausztráliában, de azt mondják, hogy ő nem pártatlan, mert a veje az Labour párti képviselő. Vannak, akik azt tanácsolják, hogy kő-papír-olló módszerrel döntse el a két párt vezetője, hogy akkor most melyikük is alakítson kormányt.

Én azt szűrtem le az egészből, hogy az ausztrálok egyik pártot sem találják alkalmasnak a kormányzásra, máskülönben szignifikáns lenne a különbség a két párt között. A legjobb megerősítése véleményemnek a zöld képviselő megválasztása egy alapvetően Labour párti körzetben. Ja, és egy 20 éves Liberal párti képviselőt is megválasztottak, bár ő a reggel azt mondta, hogy annyira azért még ne vegyék készpénznek a győzelmét, mert annyira kicsi a különbség a másik jelölt és közte, hogy most megint számolnak.

Egy darabig néztem a választási közvetítést. Sok körzetben hihetetlenül szoros volt a verseny. Azt hittem, hogy az 51-49% az szoros, de sok körzetben 50,2% állt szemben 49,8%-kal. S mindeközben rekord mennyiségű érvénytelen szavazatot adtak le.

Az ausztrálok nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy valakit puccsal eltávolítsanak a miniszterelnöki székből, s ez meg is látszik a Labour párt támogatottságán. Sok Labour párti azt akarta, hogy Kevin Rudd vezesse őket a választásokon. Nagy csalódásként érte az őket támogatókat, hogy nem a miniszterelnök személyére szavaznak, hanem a pártra, amelyik majd kiválasztja, hogy tagjai közül ki legyen a miniszterelnök. Holott ez mindenkinek evidensnek kéne lennie.

Én nyíltan megvallom, hogy nem vagyok Labour párti, de Tony Abbottot sem szeretem. Ha hitelesebb emberek állnának a pártok élén, és lenne valódi kormányprogram, ami megvalósíthatónak tűnik az átlagember számára is, akkor egyszerűen tudnának választani az emberek.

A szüleimmel azonban megtaláltuk a megoldást a problémára :) Egy szabadon választott volt magyar miniszterelnököt kell ültetni az ausztrál miniszterelnöki székbe, és egy hónap után az ausztrálok bárkit megválasztanak majd, akik ellenzékben vannak :)
Eszti
Ezúttal a Willoughby Road-on. Komolyan mondom, kész csoda lesz, ha valamelyik nap eseménytelenül telik el a héten. Hétfőn ugyan semmi említésre méltó nem történt, de kedden volt ez a baleset, tegnap reggel a vonatok hatalmas késéssel jártak valami áramszedőhiba miatt, ma pedig ez. Még jó, hogy van UPS-ünk (mégiscsak az elektromosság a fő profilja a cégnek :) ), de az is csak 136 percre elegendő. Úgyhogy lekapcsoltuk az összes villanyt, kikapcsoltuk a fénymásolót és minden számítógépet, aminek nem kell működnie. Így talán elegendő lesz akár 2 órára is a tartalék áram. S imádkozunk, hogy térjen vissza az áram még mielőtt lejár a tartalékáram ideje. Ha jól olvastam, lehet 80 dollár kártérítést kérni az áramszünetek miatt, még utána kell járnom az energy.com.au-n. Viszont akármennyire is ilyen ez a hét, holnap 4 éves házasok leszünk, úgyhogy nem hagyom, hogy bármi elrontsa a kedvem :)
Eszti
Senki ne ijedjen meg, nem velem történt. Viszont eléggé rémes volt még így kívülállóként is. A munkahelyem előtt történt ma délután. Le a kalappal a mentők, tűzoltók és rendőrség előtt, hívástól számított tíz percen belül a helyszínen voltak. Délelőtt az út egyik, délután a másik oldala clearway. Azaz nem lehet ott parkolni. A szóban forgó oldalon délután 3tól nem lehet parkolni. 3 óra 2kor tehát magától értetődően kezdte el felvontatni a "lopóskocsi" a hegyoldalban lévő mellékutcába az ott parkoló autót. Viszont nem biztosította rendesen a kocsit, úgyhogy az elszabadult és visszagurult a forgalmas Willoughby Road-ra. A képeken látható fehér kocsi nagyjából száz métert pörgött (kerekéről tetejére és tetejéről kerekére) mielőtt megállt ott, ahol. Nem fogják vállon veregetni a vontatókocsi sofőrjét.





















Eszti
Valamikor a Howard-éra alatt ő vezette a Labour pártot, s persze elveszítette a választásokat Howard ellen. A tegnapi 60 minutes című műsorban kapott lehetőséget, hogy elmondja, hogy az a probléma a mostani politikával, hogy nem arról szól, hogy hogyan lehetne Ausztrália gazdaságát fellendíteni, hanem arról, hogy egy adott politikus megszerezze a hatalmat és minden áron meg is tartsa azt. És azt is elmondta, hogy ugyan elmenni szavazni kötelező, kitölteni a nyomtatványt nem kötelező, hanem üresen is be lehet dobni az urnákba. És széles mosollyal az arcán elmondta a végkonklúzióját: “Dobjon ön is üres lapot az urnába szombaton. Én biztosan így fogok tenni.”

Gondolom nagyon büszke volt magára az ipse, és még el is hitte, hogy önálló gondolatai támadtak. Engem azonban egy duzzogó kisgyerekre emlékeztet. “Anyuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu, nem lehettem miniszterelnök, ez a vöröshajú nő meg csak belesétált a jóba és nem kellett semmit tennie érte. Éééééééééén akarooooooooook miniszterelnök lenniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. De ha én nem lehetek, akkor más se lehessen, légyszi, légyszi, légysziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii”

További gondolataim pedig: aki egyik pártra sem akar szavazni, az nyilván érvénytelen szavazatot fog leadni. Ez annyira evidens, hogy ha valakinek ezt szlogenekkel kell a szájába rágni, akkor az illető jobb, ha nem is szavaz, hanem önként jelentkezik elmegyógyászati kezelésre. Azt meg már Mark Latham nyavajgása előtt is tudtuk, hogy a politika az épp aktuális kormány tagjainak jólétéről szól, nem pedig az országéról.
Eszti
Udvariasság? Jóérzés? Együttérzés? Nem is tudom, melyik a legmegfelelőbb szó, ami ide illik. Ma reggel a buszom a szokásosnál tömöttebb volt. Az itteni buszok úgy vannak kialakítva, hogy az elejében van pár ülés, ami az idősek és kismamák számára van fenntartva. Ugyanis csak az első ajtón lehet felszállni és ez van a legközelebb az ajtóhoz. Mindenféle feliratok jelzik is, hogy ne üljön oda az átlagember. Én nem is szoktam ezekre az ülésekre ülni, nem vagyok bunkó. Gimnazisták és más, munkába haladó emberek azonban nem törődtek azzal, hogy kiknek is van fenntartva ez a néhány hely, és odaültek. Oké, ezt megszoktuk. De egyszercsak felszállt egy idős, tényleg rozoga bácsi, aki a botjára támaszkodott. Egyik gimazista sem mozdította a füle botját sem, de a felnőttek sem, hogy átadják a helyüket. Azt a helyet, ami gyárilag a bácsinak volt fenntartva. Úgyhogy fogtam magam, és átadtam a helyem én. Az ablaknál ültem, nem a folyosó mellett, de az a hely is jobb, mint a semmi. A mellettem ülő pasas meg bőszen ajánlgatta a helyemet a bácsinak, miután már felálltam. Ő szintén nem állt volna föl, hogy a bácsinak ne kelljen egy nagyobb fékezésnél felborulnia mondjuk. A bácsinak fenntartott helyen ülő gimnazista lány tekintetében pedig valami olyasmit láttam, hogy “nahát, ilyet is lehet?” Nem akarok demagóg lenni, de nekem természetes, hogy átadom a helyem annak, aki valóban rászorul. Nem értem, hogy másnak miért nem az.
Eszti
Azt hiszem régebben már rengeteget panaszkodtam róla itt a blogomban. Most ismét elérkezett az ideje egy panaszáradatnak. Szóval minden új munkának számot kell adni, ami egyszerűnek hangzik, én tudom. Úgy történik mindez, hogy Patrick fogja a soron következő zöld színű kártyát és kitölti rajta az adatokat (ügyfél, munka címe, dátum, manager, elvégzendő munka leírása stb…) Ez a zöld kártya marad az irodában. Aztán fog egy önindigós sárga színű kártyát, azon is kitölti az adatokat, s ezt a sárga kártyát odaadja a managernek. A manager megtartja magának az indigóval másolt példányt (később pedig én kapom, amikor kiszámlázom a munkát), a tollal írtat pedig odaadja a villanyszerelőnek, aki a munkát fogja végezni. Csak hogy írásban is meglegyen neki, hogy mit kell csinálnia. Elvileg egyszerűnek hangzik, nem? Bárki, aki már tud írni, el tudná végezni, akár még egy hatéves is. Namost Patrick viszont olyan szinten lusta, hogy az már irritáló. Azt már megszoktam tőle, hogy gyakran lehagyja a dátumot vagy nem írja rá a zöld kártyára a kontaktember vagy a manager nevét. Már ahhoz is hozzászoktam, hogy amikor szerdán megkapom a jelenléti íveket, akkor sokszor azért nincs rajta a munkának a száma, mert Patricknek letört volna a keze, ha megfog egy zöld színű kártyát és kitölti az adatokat. Miért is kellene bekerülnie a rendszerbe egy munkának, ami pénzt hoz, amiből többek közt az ő fizetését is kigazdálkodják? Ilyen esetekben én megfogom a soron következő kártyát és kitöltöm a jelenléti ív alapján kb. 1 perc alatt. És otthagyom neki, hogy a sárga kártyát kitöltse. Most szerdán is ez történt. Fogtam, kitöltöttem és otthagytam neki, hogy fejezze be. Mondta, hogy azért nem töltötte ki, mert senki nem mondta meg neki, hogy mi a munka címe. Figyelem, 29-én végezte el a munkát a villanyszerelő és 4-én még mindig nem volt kitöltve a kártya, mert hogy nincs cím. Miért nem bírja kinyitni a száját és kérdezni? Vagy ha már egyszer úgysincs soha minden adat kitöltve azon a nyomorult kártyán, akkor miért nem hagyta ki a címet, hogy majd utólag kitölti? Grr. Péntekente szoktam beleírni a héten keletkezett új munkákat a piros könyvbe, ahol minden munkát nyilvántartunk. A zöld kártyák alapján szoktam beleírni. S most pénteken sehol nem találtam azt a kártyát, amit én töltöttem ki a szám nélküli jelenléti ívhez. Ma reggel átfésültem az irodát és megtaláltam. Amögé a doboz mögé lökte be Patrick, amiben a sárga kártyákat tartja. Nehéz volt észrevenni emiatt. Mi a jó életet kellett neki csinálnia szerdától ma reggelig, hogy még mindig nincsen kitöltve az a nyomorult sárga kártya???? Ha egy percet igénybe vesz már sokat mondok. Nem. Ő nem tölti ki. Inkább belöki egy olyan helyre, ahol senki nem látja, s úgy tesz, mintha nem is létezne. És ehhez nem tudok hozzászokni. Egész nap mást sem csinál, mint telefonon beszélget az ismerőseivel, a fennmaradó idejében pedig a Facebookon lóg. Dolgozni még egyszer sem láttam, amikor odamentem az asztalához valamiért. Mindig éppen akkor teszi le tálcára a Facebookját, amikor arra sétálok. De biztosan én sétálok mindig akkor arra, amikor ő Facebookon jár, s amikor nem vagyok ott, akkor gőzerővel dolgozik…. Legszívesebben teljes erőmből tarkón vágnám. Ugyanezért a hozzáállásért az Eva nevű kolleganőmet páros lábbal rúgták ki. De Patrick érinthetetlen, még jutalmat is kap karácsonykor el nem végzett munkájáért. De amikor nincs kibúvó és muszáj dolgoznia, akkor olyan látványosan tud szenvedni, mintha csak ő dolgozna az egész Rotricnál. Érdekes mód a villanyszerelőink, akik szombatonként 14-16 órát is dolgoznak, ha arról van szó, nem szenvednek látványosan. És ők tényleg dolgoznak, nem pedig Facebookon múlatják az időt. Greg nevű kollegámat sem hallottam még sosem panaszkodni, pedig ő is 12-14 órákat dolgozik naponta. És ő sem Facebookra használja a számítógépét. Ill. nem mondok igazat, hallottam már panaszkodni. De nem a munka miatt, hanem amiatt, hogy Patrick milyen lusta disznó, és hogy olyan udvariatlanul szokott beleböfögni a telefonba, hogy az ügyfelek inkább a drágább percdíjú mobilt választják akkor is, ha az irodájukban ülnek, csak ne kelljen Patrickkel beszélniük. Érdekesmód azalatt az óra alatt, amíg én szoktam felvenni a telefonokat Patrick ebédszünete alatt, sokkal több hívás szokott érkezni, mint a nap többi részében.

Hétfői panaszáradatomat halottátok.
Eszti
Azt hittem, ilyesmi csak Európa keletebbik felén létezik. (Álnaív mosoly :) ) De rá kellett jönnöm, hogy itt is igencsak divatban van. A Yahoo ausztrál oldalát szoktam rendszeresen olvasgatni, néha kommentelek is. Nade. Valamelyik héten írtam egy kommentet egy illegális bevándorlókkal foglalkozó cikkhez. Amikor másnap visszanéztem, akkor a 200+ kommentből lett 26, de legalább volt néhány komment. Ma uszkve fél órája megjelent egy cikk Tony Abbott tervéről, miszerint létrehozna valami olyasmit, mint mint Magyarországon a GYES meg a GYED. A kommentek elkezdtek gyarapodni, az egyik tábor azt hajtogatta, hogy miért az ő adójából akarják finanszírozni mások szaporodását, meg a fizetett szülési szabadságot csak a feministák találták ki, a másik pedig azt, hogy kell az induláshoz egy kis segítség, hogy aztán később rendes kis adófizetőket lehessen nevelni a gyerekekből. Én is hozzátettem a magamét. Alig 5 perce néztem vissza. Eltűnt az összes komment és már egyáltalán nem lehet hozzászólni a hírhez. Pedig a füzetkében, amit meg kell tanulnom az állampolgársági vizsgára, azt írják, hogy itt kérem szólásszabadság van és olyan formában fejezhetem ki a véleményem, amilyenben csak akarom. Lehet, hogy a Yahoo tulajaihoz nem jutott el a füzetke…
Eszti
Ma reggel rá kellett jönnöm, hogy van rosszabb annál, ha késik a vonat. Mégpedig az, ha előbb indul. Én megszoktam, hogy 7:50-kor indul a vonatom, nem voltam tehát késésben, amikor 7:48-kor leértem a lépcső aljára. Aholis azt láttam, hogy a vonatom zárja az ajtaját és elindul. A kijelző azonban nem változott, még óra 51-kor is rendületlenül azt mutatta, hogy 50-kor indul majd a vonat. Sokan bedőltek neki és várták. Ők nem sokkal utánam értek le a vágányhoz. Viszont valami hatodik érzék megsúgta nekem, hogy át kellene mennem a másik vágányra, ahonnan a következő nekem jó vonat indult. Úgyhogy szépen átrohantam és nem sokkal azután zárta a vonat az ajtaját, hogy felszálltam rá. De majdnem nem értem el, mert egy nőci kényelmesen sétált előttem és kikerülni sem lehetett, mert mindig arra lépett, amerre ki akartam kerülni. Fel nem löktem, de kicsit elsodortam. Utólag is bocsánatot kérek tőle, de amikor van 15 másodpercem elérni a vonatot, akkor hajlamos vagyok türelmetlen lenni. S mikor Gordonnál nem állt félre a vonatom elengedni az expressz-t, amire vártak azok, akik nem rohantak át a másik vágányra, akkor megnyugodtam, hogy jól döntöttem, hogy felszálltam erre a vonatra.