Eszti
Közúti szerencsétlenség történt hétvégén Dél-Ausztrália államban. Azért írok szerencsétlenséget, mert balesetnek azt nevezem, ami minden elővigyázatosság ellenére bekövetkezik.

De hogy ne legyek ennyire titokzatos: az történt, hogy egy részeg 30 éves nő és 18 éves húga egy olyan kocsi motorháztetején utazott egy autóúton, amit egy 16 éves, jogosítvánnyal nem rendelkező lány vezetett. A 30 éves nőnek a két gyereke pedig a kocsi hátsó ülésén ült. 10 perc után a 18 éves lány leesett a motorháztetőről, a nővére pedig a segítségére sietett, de elütötte őt egy kocsi, amit egy 34 éves, szintén jogosítvány nélküli sofőr vezetett. Mind a ketten életüket vesztették. Itt olvasható a teljes cikk, annak, akit érdekel.

Saját véleményem az, hogy nagyon sajnálom a családot, akik elvesztették két lányukat, de a két lányt, aki meghalt, nem tudom sajnálni. Ez a szerencsétlenség simán megelőzhető lett volna. A 30 évesnek ennél sokkal több eszének kellett volna lennie, a 16 évesnek pedig nem kellett volna vezetnie egy olyan autót, aminek a motorháztetején ülnek, jogosítványtól függetlenül. Sok ész nem kell hozzá, hogy előre lehessen látni, hogy ebből így semmi jó nem származhat. A 30 éves nő pedig miért járt kocsmáról kocsmára a gyerekeivel? Ez lenne a másik kérdésem.

De idézek a kommentekből is, hogy ne csak az én véleményem álljon itt. Sokan másként gondolják ugyanis, mint én.

Egy Josie nevű hozzászóló a következőket írta valakinek válaszul:



“Kitkah is right Ann, your comment is harsh. Their actions were idiotic, but I'm sure if that mother thought that she and her sister were about to be killed in front of her young childrens eyes, she'd have acted differently. Those poor, poor children. They will probably suffer most from this and that's really sad.”

Kitkah, Ann-nek igaza van, durva a hozzászólásod. Hülyén viselkedtek, de biztosra veszem, hogy ha ez az anya tudta volna, hogy ő és a testvére meg fognak halni a gyerekei szeme előtt, akkor másként viselkedett volna. Azok a szegény kisgyerekek. Tán ők fognak a legtöbbet szenvedni emiatt, s ez nagyon szomorú.

(Csak halkan kérdezem, hogy egy 30 éves kétgyerekes családanyának tényleg annyira baromira nehéz előre látnia, hogy abból semmi jó nem sülhet ki, hogy a motorháztetőn utazik?)

Egy másik hozzászóló ezt írta:



“WERE YOU THERE??? Who are you to judge? You dont know the full story as your only going by what the media says, and this poor 16 year old is probably suffering more than anybody. Yes, she made a mistake but shes a teenager, teenagers do stupid stuff sometime. why does the teenager get the blame when she was the sober one who was being supervised by the adult on the bonnet. how about you grow a heart, one day this could happen to someone you know. Your comment has made me sick!!!!!!”

Ott voltál? Ki vagy te, hogy ítélkezhetnél felettük? Nem tudod a teljes történetet, csak azt, amit a média mond, s ez a szegény 16 éves lány valószínűleg mindenkinél jobban szenved. Igen, hibázott, de ő kamasz, és a kamaszok néha csinálnak hülyeségeket. Miért egy kamaszt hibáztatnak, aki józanul vezetett a motorháztetőn ülő felnőtt irányítása alatt? Mi lenne, ha lenne szíved? Előfordulhat, hogy egy nap olyasvalakivel történik ilyen, akit ismersz. Hányingerem van a hozzászólásodtól.

(Itt azt jegyezném meg, hogy az nem kifogás, hogy kamasz vezette a kocsit és a kamaszok csinálnak hülyeségeket. Hülyeség az, ha befesti a haját rikító rózsaszínre vagy sót tesz a süteménybe cukor helyett amikor sütni tanul. Még egy 16 évesnek is tisztában kellene lennie azzal, hogy simán halálhoz vezethet az, ha valaki a motorháztetőn utazik, és szimplán nem kellett volna addig elindulnia, amíg mindenki be nem szállt a kocsiba. Főleg, ha józan volt.)

Egy álomvilágban élő hozzászóló a következőket írta:



“death has no mercy.kids will make mistakes.oz is a rich enough country to provide safer roads much safer roads and cars.its good here cars and driving should be about transport not death dramas.cars and roads need to be designed to protect what is usually the main culprit the driver from himself.even if someone falls asleep or is trying to hurt themselves or stoned drunk they need to be as protected as possible”

A halál nem ismer irgalmat. A gyerekek mindigis fognak hibázni. Ausztrália van elég gazdag ország ahhoz, hogy sokkal biztonságosabb utakat és autókat hozzon létre/gyártson. A vezetésnek arról kellene szólnia, hogy eljutunk A pontból B-be, nem pedig halálos balesetkeről. Úgy kell megtervezni az utakat is és a kocsikat is, hogy óvja a főbűnöst, a sofőrt saját magától. Még akkor is maximálisan védeni kell a sofőrt, ha elalszik a volán mögött vagy seggrészegen vezet.

(Szerintem meg nem az út a hibás, ha a sofőr a hülye.)

WhatD hozzászólása viszont tetszik:



“At least there was NO TREE involved this time as usually they are the ones to blame and they get the chainsaw, Because "Trees jump in front of cars"

Legalább nem szerepel FA, a történetben. Általában a fákat szokták hibáztatni, majd pedig kivágni, mert azok csak úgy ki szoktak ugrálni a kocsik elé.

Volt olyan hozzászóló is, aki ironikusan megjegyezte, hogy még több sebességmérő kamerát kell felállítani, az majd biztosan megoldja a problémát.
Eszti
Ez volt az egyik téma tegnap az “A Current Affair” című műsorban. Röviden: arról van szó, hogy most már nem csak arra van lehetősége a szülőnek, hogy mindenféle alkalmazások segítségével olvasni tudja a gyereke összes sms-ét és e-mail-jét, hanem ennek az új technológiának a segítségével pontosan meg tudja határozni, hogy helyileg hol van a gyereke. Tehát hiába mondja a gyerek, hogy “mama, moziba megyek a barátnőimmel”, amikor a mama pontosan láthatja, hogy a gyerek a pasijához ment fel, hisz ott villog a GPS.

Ez nálam a kiveri a biztosítékot kategória. Nem is tudom, hol kezdjem felsorolni az összes problémámat ezzel. Ezért nem feltétlen fontossági sorrendben fogom leírni ezeket a problémákat.

Szóval ez a program nem csak szülő-gyerek viszonylatban működik, hanem férj-feleség, főnök-beosztott stb viszonylatban is, rengeteg a visszaélési lehetőség vele. Ezen túl pedig ugyanaz lesz ennek a sorsa is, mint a mindenféle internet-filtereknek, amik korlátozzák azt, hogy a gyerekek mely honlapokat látogathatják. A gyerek hamar rájön, hol lehet kikapcsolni, és azt böngész, amit akar. De nem is ez a legfőbb probléma vele.

Hova lett a bizalom a szülő-gyerek kapcsolatból???? És mi lesz a gyerek magánszférájával? Azért, mert még nincs 18, igenis szüksége van saját térre. Ha a szülő azt akarja elérni, hogy a gyereke a büdös életben többet hozzá ne szóljon, akkor használja csak bátran ezt az alkalmazást.

Nem egyszerűbb úgy nevelni a gyereket, hogy ne kelljen hazudnia, hanem bátran lehessen őszinte a szüleivel? Ja, a mai világban ez nem jön szóba, mert ahhoz tekintélyünknek kellene, hogy legyen, ahhoz meg fegyelmezni kéne a gyereket, az meg pfujj-pfujj. Manapság már azt is feljelentik gyerekbántalmazásért, aki erélyesebben szól rá a háromévesére, hogy ne rohanjon ki az autók elé a forgalomba.

Tudom, gyerek nélkül könnyen beszélek arról, hogy miként is kellene gyereket nevelni. És ez már nagyon sokadik bejegyzésem a témában. De frusztrál, amikor ilyeneket látok/hallok. Tegye fel a kezét az, aki sosem kérte meg a barátnőit, hogy falazzanak neki, ilyen-olyan indokból. És mégis itt vagyunk mind, és túléltük a kamaszkorunkat. Ha meg úgy neveljük azt a gyereket, hogy legyen józan esze, akkor nincs is szükség ilyenfokú kontrollra. De már azt is megbeszéltük sokszor ezen a blogon, hogy az emberek félnek a józan észtől, ill. sokszor nem is tudják, mi az. Ha meg rosszul neveltük, akkor ilyen kütyüvel sem megyünk sokra.

Szerintem minél erőszakosabban akarja tudni egy szülő a gyereke életének minden apró kis részletét, annál nagyobb ellenállásba ütközik. Egy bizonyos kor után pedig nem is egészséges, ha a szülő mindent tud.

És mindig ugyanoda lukadok ki. Miért nem lehet bízni abban a gyerekben? Ha jól neveltük, akkor semmi szükség az ilyen kütyükre. Nem inkább olyasmiket kellene kifejleszteni, ami abban segít, hogy jobb szülők legyünk, ahelyett, hogy a saját töketlenségünket ilyen kütyükkel próbáljuk kompenzálni?

Én világéletemben olyan voltam, hogy minél többet akart tudni rólam valaki, annál jobban bezárkóztam és annál kevesebb információt osztottam meg vele magamról. Viszont aki nem erőszakoskodott, azzal mindig nyílt és őszinte voltam. Ez a kütyü arra tökéletesen jó, hogy a gyerekünk elveszítse belénk fektetett bizalmát. Másra túlzottan nem.

Lehet, hogy naív vagyok, de szentül hiszek abban, hogy ha megfelelő mennyiségű szabadságot adunk a gyereknek, akkor nem próbál majd meg kijátszani minket minden adandó alkalommal. És ebbe beletartozik az is, hogy nem sétáltatom pórázon, és az is, hogy kamaszkorában elengedem a barátaival és el is hiszem neki, hogy oda megy, ahova mondja, hogy megy. Az én apukám mindig azt mondta nekem, hogy “Lányom, oda mész, ahova akarsz, addig maradsz, amíg akarsz, csak tudjam, hogy hova mész és meddig maradsz. Mert akkor addig nem kezdek idegeskedni érted, s ha nem érnél haza időben és nem telefonálnál, hogy késni fogsz, akkor tudom, hol keresselek először.” Érdekes, de ez mindig működött. És tudom, hogy apukám ettől még idegeskedett, de tudta, hogy bízhat bennem és én tudtam, hogy bízhatok benne. Míg ha megpróbálta volna minden egyes lépésemet követni, akkor “véletlen” mindig otthon hagytam volna a mobilomat és a zsebpénzemből kigazdálkodtam volna magamnak egy olyat, amiben nem lett volna ilyen alkalmazás.

De a legfőbb kérdés mégis az, hogy miért is akarunk gyereket. Hogy legyen kit kontrollálnuk, robotként irányítanunk? Hogy ne maradjunk egyedül öregkorunkra? Esetleg azért, mert jó érzés látni, hogyan tudunk egy pici, magatehetetlen csecsemőt felelősségteljes felnőtté formálni? Vagy valami teljesen más okból? Akármiért is szeretne valaki gyereket, egy biztos, az a gyerek sosem fog tökéletesen úgy viselkedni, ahogy azt a szülője elképzeli. És a jó szülőt a rossz szülőtől az különbözteti meg, ahogyan az ilyen szituációkat kezeli.

Sokféleképpen lehet gyereket nevelni, de abban remélem egyetérthetünk, hogy a gyereknevelésnek inkább a gyerekünkről kell szólnia, mint magunkról. S felteszem, hogy azoknak, akik ilyen borzadályokat képesek használni, az a problémájuk, hogy nem szültek a gyerek mellé használati utasítást is, és így maguknak kell kitalálniuk, hogy mi a legjobb a gyereküknek.
Eszti
Szeretem ezt a sorozatot, a közelmúltban nagyon rákaptam. Most tartanak a negyedik évadnál Amerikában, ide is már érkezett pár epizód belőle. Addig is megvettem az első három évadot DVDn :) Kettőt már végig is néztem belőle, a harmadiknak pont a felénél járok. Az a rossz benne, hogy ha elkezdem nézni, akkor nem tudom abbahagyni, amíg van epizód a DVDn :)



Most már utánanéztem, fut Magyarországon is “Agymenők” címen. Megnéztem YouTube-on pár részletet a szinkronizált változatból. Hát katasztrófa, mit ne mondjak. A hangok egyáltalán nem hasonlítanak az eredeti hangokra, és végig olyan érzésem volt, mintha egy kikarikírozásnak szánt hangalámondást néznék. Egyszerűen vártam, hogy mikor szólal már meg a szereplő rendesen. Arról pedig nem is beszélve, hogy a poénok nagy hányada elveszett a szinkron alatt, ill. amit jól fordítottak le, azt a hang miatt nem tudtam értékelni. Míg angolul szinte fáj az oldalam a nevetéstől egy-egy epizód végére, addig ugyanazokon a poénokon magyarul nem tudtam nevetni.

Fellengzős vagyok, ha szerintem szinkronizáltan értékelhetetlen ez az amúgy nagyon jó kis sorozat?
Eszti
aki jótanácsaival segített. A problémám fele megoldódott. Mint kiderült át kellett állítanom a “timestamp” formátumot, s lás csodát, most már nem undefined :) A kommentek ki-nem-ugrálását azonban továbbra sem értem. Az legelső hozzászóláskor kiugrik, a többi esetben azonban nem. Érthetetlen…
Eszti
Nagyon-nagyon szeretném megtartani ezt a hátteret, de problémáim vannak néhány alapvető beállításával. Először is én azt szeretem, ha a hozzászólások külön kis ablakként kiugranak. A blog komment-beállításaiban ez az opció van kipipálva, de valamiért mégsem működik és a teljes bejegyzést külön-nyitja, amikor a hozzászólásokat meg akarom nézni. Arra gyanakszom, hogy a HTML kódjában van valami, de nem értek hozzá olyan mélyen, hogy tudnám, mit kell megváltoztatnom.

A másik problémám pedig ez a sok “Undefined” a bejegyzések mellett. Az időformátumok rendesen be vannak állítva, még külön a “design” tabnál is megnéztem, de valami miatt mégsem jeleníti meg.

Tud nekem segíteni valaki ebben? Annyira tetszik ez a háttér, hogy nem szívesen váltanék másikra. Viszont én sajnos kevés vagyok ennek a problémának a megoldására.

Tud valaki segíteni, ha nagyon szépen kérem? :)
Eszti
Valaki, aki ért a HTML-hez jobban, mint én, küldjön nekem egy e-mailt az eszti1 kukac freemail pont hu címre, mert nem boldogulok az új külsőmmel. Előre is köszönöm a segítséget.
Eszti
Richard főnöke elhatározta, hogy ha x mennyiségű ember csatlakozik a kertészkedő klubhoz, amit indított a kertészetben, akkor elviszi a bagázst egy étterembe. Csatlakozott is x fő, úgyhogy pénteken elmentünk ebbe az étterembe. Olyan hely ez, ahova rendesebben öltözik fel az ember. Nem kell öltöny és nyakkendő, de nem is illik szakadt farmerben és pólóban megjelenni.

Richard főnöke ismerte a tulajt, így ő körbe is vezetett minket a konyhákban, s megmutatta nekünk a teljes épületet. Érdekes volt látni igazi konyhát működés közben. Eddig csak a tévében láttam ilyesmit, élőben teljesen más. Külön konyha van a péksüteményeknek és egyéb süteményeknek, merthogy minden ilyesmit maguk készítenek, még a lekvárt is.

Az étlapon nagyon sok étel és hozzávaló franciául van feltüntetve. Így azok, akik valaha tanultak franciául, megpróbálták előkotorni agyuk rejtett bugyraiból ezt a tudást. Sokan a telefonjukat kapták elő, hogy a Google segítségét kérjék. Én felhívtam a legjobb barátnőmet, aki Párizsban él, úgyhogy azt hiszem a legakkurátusabb fordítást én kaptam :) Persze joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem a pincért kérdeztük, dehát voltunk úgy negyvenen, mind a negyvenen mégsem kérdezhettünk rá mindenre. S azt hiszem az a kérdés is joggal merül fel, hogy Ausztráliában, ami egy angol nyelvű ország, miért nem lehet angolul is feltüntetni minden étel nevét, vagy legalább angolul elmagyarázni, hogy mit takar, ha már a megnevezésnek mindenképpen franciának kell lennie.

Az ételek nagy tányéron jöttek, kis adagokban. Valami mennyei ízük volt. Aztán amikor a desszertet rendeltük, akkor átnéztük a borlapot is. Volt azon a listán 4200 dollárért is bor, meg 6 puttonyos Tokaji Aszú is. Richard izgatottan mondta, hogy “Hungarian wine” és megpróbálta kiejteni a puttonyos szót. Pincérünk pedig fél füllel meghallotta, hogy “Hungarian” és kérdezte, hogy van-e köztünk magyar. Mondtam, hogy én, s innentől kezdve átváltottunk magyarra néhány mondat erejéig. Az asztaltársaság megmerevedve nézett minket, s mikor visszaváltottunk magyarra, akkor Richard kollegája, Stephanie, aki már olyan vigyorgós részeg volt a söreitől, kuncogva megkérdezte, hogy ugye nem a telefonszámomat kérte el :) Mondta pincérünk, hogy van magyar boruk is, mondtam neki, hogy tudom, a férjem épp most próbálja kiejteni, hogy puttonyos :)

Van Richardnak egy másik kollegája, úgy hívják, hogy Olly. Róla azt kell tudni, hogy hihetetlenül igénytelen és egy céges rendezvényben nem a kulturált szórakozást, hanem az ingyen piát látja. Mikor megérkezik, megrendeli az első sörét, és amíg be nem fejeződik a parti, mindig rendel egy újabbat, amikor megitta azt, ami a poharában van. Ez mondjuk egy helyi klubban nem annyira feltűnő jelenség, meg természetes is, de most egy elegánsabb étteremben voltunk. Itt is ugyanezt csinálta, s még szakadtan is volt felöltözve. Zsíros, lópokrócszerű hajába pedig egy fehér hajpántot tett, arra meg egy napszemüveget. Richard nézte, s mondta, hogy így felöltözve még egy night clubba sem engednék be. Egy idő után Richard főnöke, Rob, odaszólt Ollynak jó hangosan, hogy ez az utolsó söröd. Olly innentől kezdve az asztaltársait próbálta rávenni, hogy rendeljenek neki.

Rob pedig St George szurkoló. A St George az egy helyi rögbicsapat, idén ők jutottak a döntőbe és meg is nyerték azt. Csapatuk színei a vörös és a fehér. Rob felesége pedig vöröshajú. Hallottuk is, amint megjegyezte viccesen az étterem tulajának, hogy Rob csak azért vette el őt, mert ő is vörös-fehér.

A St George 32-8-ra verte az ellenfelét, a Roosters csapatát. Az egyik St George klubban azonban elfajult az ünneplés és ki kellett hívni a rendőröket, s az elektromos sokkoló hatásába bele is halt egy fiatalember sajnos :(

Vasárnap elmentünk anyósommal, Lilivel (anyósom anyukája) és egy sokadfokú rokonnal a Frenchs Forest-ben lévő osztrák klubba cigányzenét hallgatni. Hosszú év(tized)ek óta járnak ide koncertezni, most is nagyon jó műsort adtak. Lenyűgöző, ahogy kotta nélkül játsszák egyik slágert a másik után. Sajnos el kellett jönnöm a vége előtt, mert Richardot én vittem haza a munkahelyéről. Beszélgettem is a zenekar egyik tagjával, ő mondta, hogy járják a világot a műsorukkal, Magyarországon azonban nem lépnek fel. Nincs igény rá. 6 éves koruk óta tanulják a hangszerüket, s tényleg fantasztikusan játszanak.

Hétfőn pedig Labour Day volt. Azaz a mostani az hosszú hétvége volt. Richard a szülinapom alkalmából befizetett kozmetikushoz, pedikűrre és manikűrre. Én meg mindezek után még egy teázóba is beültem. Szóval a tegnapi napom a kényeztetés jegyében telt :)

Ma pedig élvezem a szülinapom :)
Eszti
Szerintem Hornsbyba kezd begyűrűzni a válság. Az itteni Westfield kb. akkora, mint Budapesten az Árkád, lehet, hogy egy kicsivel nagyobb. Jó sok bolt van benne. Ha egy bolt nem bírja tovább fizetni a bérleti díjat, vagy felújítják, akkor fekete paravánt húznak fel elé, ami mögött aztán fokozatosan átépítik. Régebben volt 1-2 ilyen, most azonban tele van a bevásárlóközpont ilyen fekete paravánokkal. 1-2 boltot tényleg csak felújítanak, az SDS az megfelezi az alapterületét és az eddigi egy bolt helyén lesz majd két különböző bolt október végén. Viszont a legtöbbje szimplán csak csődbe ment, és nem tudni, hogy mikor és mi nyílik majd a helyükön. Addig pedig megy a kitalálós játék, hogy na, ez vajon melyik bolt volt?