Eszti
És emiatt haragszom a 9-es csatornára. Na nem a függőség kialakulása miatt, hanem azért, mert nem képesek a kedvenc sorozatomból, a Big bang theory-ból új részeket sugározni már november óta, pedig az USA-ban már a legfrissebb évad 14-ik epizódját fogják vetíteni most csütörtökön. Nálunk meg még mindig csak a harmadik résznél tartanak...

Mondjuk ebbe belejátszik az is, hogy itt most volt a nyári szünet az iskolákban, s emiatt semmi értelmeset nem lehetett látni a tévében. A Two and a half men az elvileg jó lenne, meg vicces, de abból sem sugároznak új részeket, hanem a régieket ismétlik unásig minden hétköznap este. Gyakorlatilag legalább 26x láttam már az összes évad összes epizódját random sorrendben. S hogy ha ennyire unom, akkor miért nézem mégis? Mert még mindig ez az egyetlen nézhető program esténként, és kell valami, amit nézhetek vacsora alatt. De csak hogy kevésbé legyen monoton, a 9-es csatorna digitális csatornáján, a GO-n ugyanazt az epizódot leadják egy éjfélhez közeli időpontban, amit 7-kor már leadtak a 9-esen.

Viszont most nagyon beharangozták, hogy február első hetében új részek lesznek. Nem csak új Two and a half men részek, hanem Big Bang Theory részek is. Meg két új sorozat is, a My dad says, meg a Mike and Molly. Ehhez képest a hétfő este úgy néz ki, hogy 7-kor egy Two and a half men ismétlés, 7.30-kor egy új rész, azt követően pedig a My dad says. Kedden pedig, amikorra az új TBBT részeket ígérték, ráadásul kettőt egymás után, lesz egy darab rész, az is ismétlés, a Mike and Molly-t pedig egész héten nem tűzik műsorra. Bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy szerdára ígérték a kedvencem új részeit, de mivel szerdán sem lesznek új részek, ezért ebből a szempontból mindegy is.

Komolyan mondom, mire ideér a TBBT negyedik évadja, addigra az USA-ban már a tizediket fogják forgatni. Pedig még csak szinkronizálni és/vagy feliratozni sem kell. Nem értem, miért nem lehet leadni az új részeket ahelyett, hogy ezeréves ismétléseket sugároznak orrba-szájba. És fogadjunk, hogy most is az lesz, ami szeptemberben volt, hogy három egymást követő héten leadnak 3 új részt a Two and a half men-ből, a TBBT-ből pedig kettőt két egymást követő héten, aztán megint random ismétlésekbe fullad majd a dolog.
Eszti
A főnököm elsőéves villanyszerelő tanoncokat keresett. Meg is hirdette a pozíciót annak rendje és módja szerint, meg is szerveztem mára 3 interjút. Már a szervezésnél is olyan flegmán beszéltek a telefonon, hogy csak úgy néztem. Ma pedig a háromból kettő el sem jött a megbeszélt interjúra, s még csak egy telefont sem eresztettek meg, hogy nem tudnak jönni. Aki megjelent, azzal a főnököm elégedett volt, már elvégzett egy elő-tanfolyamot is, és van is benne kellő alázat a munka iránt.

Itt sírnak az emberek, hogy kevés a munka, nem veszik fel őket, sok helyről még csak vissza sem jeleznek, hogy bocs, nem kellesz. Szidják ezerrel a munkáltatókat. Nekik meg itt a lehetőség, meg van szervezve az interjú is, csak venniük kéne a fáradságot, hogy felkeljenek időben és megjelenjenek. És nem. Lehet így is, csak akkor ne sírjon a szájuk, hogy nincs elég munka, és gonoszak az igazgatók. Ha már 16-18 évesen így állnak hozzá, akkor hogyan fognak később?
Eszti
Van egy kollegám, akire talán a “szélvész” a legtalálóbb leírás. Mindig legalább 15 különféle dolgot csinál egyszerre, mindig épp késésben van valahonnan és egyfolytában csöng a mobilja. Azért a szerdáit igyekszik úgy intézni, hogy az ő csapatába tartozó villanyszerelők jelenléti íveit át tuja nézni és jóvá tudja hagyni nekem. Mindig csak a sajátját felejti el természetesen. Szélvészségéből adódóan némely részletek felett hajlamos elsiklani. Nem is túl ritkán. Amikor begyűjtöttem a szabadságolási kérelmeket karácsony előtt, akkor úgy adta le a kérelmét, hogy január 25-én, kedden fog visszajönni a szabadságáról. Kb. 2 héten keresztül kérdeztem meg tőle minden nap, hogy biztosan ekkor akar-e visszajönni, mert 26-a szerda az nemzeti ünnep, és akkor már sokkal kézenfekvőbb lenne csütörtökön visszajönni. De nem, nem, ő csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő márpedig kedden jön vissza, tudja, hogy nemzeti ünnep, meg minden, dehát rá kell néznie a csapatára. Jó, ennyiben maradtunk. Múlt héten felhívott engem. “Eszter, mikor is jövök én vissza? Hétfőn vagy csütörtökön?” “Kedden Angelo.” “Hogyhogy?” “Én is ezt kérdeztem, mielőtt elmentél szabadságra.” “Nem tudtam, hogy szerda nemzeti ünnep.” “De tudtad, mert csak kb. 200x kérdeztem meg, hogy biztos így akarod-e” “Nagy nyomás alatt voltam akkor, de rendben, akkor visszajövök kedden”

És így esett, hogy Angelo egy hónap szabadság után visszajön dolgozni egy napra csak azért, hogy az azt követő napot ismét otthon tölthesse.
Eszti
Forrás 1

Forrás 2

Forrás 3




Nemrég szó esett a véradásról a 2GB nevű rádióban, és ettől kedvet kaptam egy véradásról szóló nagyon részletes bejegyzés megírásához. Csak azt nehéz eldöntenem, hol is kezdjem.

Anyukám rendszeres véradó volt, amíg adhatott, így én úgy nőttem fel, hogy teljesen természetes volt, hogy én is véradó leszek. 19 évesen adtam először vért, ill. adtam volna, ha nem szúrt volna meg olyan rosszul a nővér, hogy csúsznia kellett 3 hónapot. De lényeg ami a lényeg, most már 22szeres véradó vagyok.




Magyarországon évente 500.000 egység vérre van szükség, amiből átlag 450.000-et sikerül teljesíteni. Ausztráliában minden harmadik embernek van szüksége valamilyen vérkészítményre, de csak minden harmincadik ember rendszeres véradó. S hogy szerintem mi az oka annak, hogy sosincs elég véradó?

- A legtöbben arra hivatkoznak, hogy félnek a tűtől. Pedig ahogy már egykori főnököm is megmondta, a véradás és a vérvétel között annyi a különbség, mint a szeretkezés és a nemi erőszak között.

- Aki nem akarja bevallani, hogy fél a tűtől, vagy azt, hogy nincs kedve évente 3-5ször 1 órát erre áldozni, az azt szokta mondani, hogy vérszegény. Még szerencse, hogy a vérszegénység nem állandó állapot. Sok vörös húst és zöld színű zöldséget kell enni, és helyrejön a vasszint. (Merthogy a vérszegénység a vér vashiányos állapotát jelenti.) A vörösbor is jó. Ha valaki túl súlyosan vagy túl sokáig vashiányos, annak vastablettát kell szednie, végszükség esetén pedig vérátömlesztésre van szüksége. A vérszegénység fáradékonysággal, energiátlansággal jár. Rendszeres véradók között gyakran előfordul, mert ők rendszeresen vesztenek vért, de semmi komoly bajt nem okoz, két hét alatt helyrehozató. Aki állandó vérszegénységre hivatkozik, az olyan, mint az a viccbeli nő, akinek mindig fejfájása van. Mind a kettő kóros, orvoshoz kell fordulni.

- Van olyan, aki attól fél, hogy túl sokat veszt a testsúlyából ezzel. Ha valaki nem pont a határon van, annak nem kell félnie emiatt.

- Sokan vannak olyanok, akik gyógyszereik / betegségük / várandósság / szoptatás miatt nem adhatnak. Ezek teljsen reális, elfogadható érvek. Ilyen esetekben tilos is vért adni. A véradás mind a két felet védi, a véradót is és azt is, aki kapja a vért.

- Viszont sajnos elsöprő többségben vannak azok, akik szimplán azért nem adnak vért, mert az térítésmentes, azaz nem kapnak pénzt érte. De ha közeli hozzátartozójuknak kellene a vér, ők lennének az elsők, akik sajtóhadjáratot indítanának, hogy milyen sok szívtelen ember van, és hogy most azonnal jelenjen meg mindenki a vérellátóban, mert most az ő hozzátartozójukról van szó.

Húsz évesen segítettem véradást szervezni az egyik bevásárlóközpontban. Az volt a feladatom, hogy leszólítsam az embereket és meggyőzzem őket arról, hogy adjanak vért. Nagyon sokan lesajnálóan mosolyogtak rám, mielőtt fellengzősen arrébb vonultak volna. Egy kisgyerekes apukától azt kérdeztem, hogy akar-e hőssé válni a gyereke szemében. A gyerek szemei hirtelen felcsillantak, apuka pedig hideg zuhanyként, megvetően közölte, hogy nem. S ezzel az egy szóval ki is hunyt a gyerek szeméből a csillogás.




Kik is kapják a vért, amit adunk?

Többek között rákos betegek, a vér egyéb betegségeivel fertőzöttek, anémiások (vashiány), operációra szorulók (nyitott szívműtét és égési sérülés esetén is), egyéb szív-, gyomor- és vesebetegségben szenvedők, csontjukat törtek, azok, akiknek műízületre van szükségük, nőgyógyászati betegek, frissen szült nők/született gyerekek, közúti balesetet szenvedettek. Mint láthatjuk, elég széles skálán mozog, hogy kinek lehet szüsége vérre. A legnagyobb arányban azonban mégis a rákos betegeknek.

Azért van szükség folyamatosan véradásra, mert a vér ill. annak részei csak rövid ideig állnak el. A vérlemezkék 5 napig tarthatók el, a vörös vértestek 42 napig, a plazma pedig maximum egy évig. És ezzel el is jutottunk oda, hogy 1 miért is egyenlő 3-mal. Egy egység vérből ugyanis háromféle vérkészítmény készül: vörös vértest-, vérlemezke- és plazmakoncentrátum. Így pedig egy véradással 3 életet lehet megmenteni. Egy véradás alkalmával 450ml vért vesznek le, plusz 3 kémcsőnyit a rutinvizsgálatokhoz. Nem kell izgulni, 5 liter vére van egy átlagos felnőttnek, abba ez bőven belefér :) Nők évente háromszor, férfiak évente ötször adhatnak vért, s két véradás között legalább 56 napnak kell eltelnie. Ennyi idő alatt tud a szervezet regenerálódni.




Lássuk akkor, hogyan is zajlik egy véradás Magyarországon ill. Ausztráliában.

Nézzük először Magyarországot.

Személyazonosítás (személyi, lakcímkártya, TAJ kártya) után egy rövid kérdőívet kell kitölteni az általános egészségi állapotunkról, majd egy kevés ujjbegyből vett vérrel ellenőrzik a vér vastartalmát. Ezt egy orvosi vizsgálat követi, ahol ellenőrzik a vérnyomást, megmérik a súlyunkat és átbeszélnek mindent, ami esetleg probléma lehet. Ezt követően, ha minden rendben van, meg kell inni egy pohár teát és meg lehet kezdeni a véradást. Először megkérdezik, melyik karból szeretnénk adni. Nyilván aki először ad vért, annak nem evidens, hogy melyik is a “donor-kar”-ja, neki megnézik, hogy melyik vénája a jobb, és értelemszerűen abból fog adni élete során. Fertőtlenítik a kart, szúrnak, és szerencsés esetben kapunk a kezünkbe valami marokerősítő-szerűséget, hogy jobban tudjunk pumpálni. Miután levették a szükséges mennyiséget, még a helyünkön kell maradni egy kicsit pihenni. Aztán inni kell egy kicsit, és enni is (ez nagyon fontos! Én egyszer összesetem otthon a zuhany alatt, mert nem ettem véradás után.) A véradók kapnak egy csekélyke ajándékot, és azzal a jóleső érzéssel mehetnek haza, hogy a napi jócselekedetüket végrehajtották.




Ausztráliában hasonlóan zajlik, mégis kicsit más. Míg Magyarországon a kihelyezett véradás a népszerűbb, addig Ausztráliában inkább az intézeti. Mondjuk nem mellékes az sem, hogy Ausztráliában a Vöröskereszt része a vérellátó, míg Magyarországon két külön szervezetről beszélünk, akik az anyagiak miatt egymás ellen dolgoznak.

Szóval itt csak a legelső véradás előtt kell fényképes igazolványt vinni magunkkal, mert amint bekerülünk a rendszerbe, küldenek egy donor-kártyát, ami akkora, mint egy hitelkártya, és ez szolgál majd személyazonosításra a későbbiekben. Ezen rajta van a nevünk, a donor-számunk, a születési dátumunk és egy vonalkód.

A kitöltendő kérdőívnek 3 + 1 része van. Az ‘A’ részt csak a legelső véradásunk előtt kell kitölteni. A ‘B’ és ‘C’ részek minden véradás előtt kötelezőek, a +1 rész pedig mindig szezonális, csak egy odatűzött A4-es lap, attól függenek a rajta lévő kérdések, hogy épp a világ mely részén tört ki kolera / malária stb. Általában csak annyi, hogy jártál-e az elmúlt 1 hétben / hónapban / évben az adott helyen. Sok angol épp emiatt nem adhat vért, mert a kergemarha-kór idején még Angliában éltek, és ez Ausztráliában olyan rizikófaktornak számít, ami örök életre megtiltja nekik az itteni véradást.

Amikor megszervezed az időpontot, akkor felhívják a figyelmed arra, hogy úgy gyere vért adni, hogy előtte ittál négy nagy pohár vizet és ettél egy nagyobb adag ételt. De persze ott van a vízautómata papírpoharakkal az előtértben.

Először megmérik a súlyunkat, újabban pedig a testmagasságunkat is. Aztán egy külön fülkében, zárt ajtók mögött megmérik a vérnyomásunkat, megbeszéljük a kérdőívet, megmérik a vasszintet, és ha minden rendben, akkor lehet vért adni. Itt is fertőtlenítik először a kart, leveszik a vért, majd hagynak pihenni egy kicsit. Aztán át kell menni az ú.n. “hydration station”-re, ahol kapunk egy nagy pohár tejturmixot (háromféle ízesítés közül lehet választani), vagy gyümölcslét és egy papírzacskóban nasit. Csokoládét, chips-et, sütit. Leülünk egy asztalhoz, és megeszegetjük/iszogatjuk amit kaptunk. Közben lehalkítva megy valami hírcsatorna, de van olvasnivaló is kitéve. Javasolják, hogy legalább 15 percet maradjunk véradás után, arra az esetre, ha bármi probléma lenne. Van egy csengő is minden asztal közepén, amit meg kell nyomni, ha rosszul lennénk. Egy hirdetőtáblára ki van írva, hogy aki az adott napon adott vért, az mikor adhat legközelebb. Kifelemenet meg is lehet szervezni annak, aki akarja. Aki nem teszi, annak küldenek e-mailt, amikor eljött az idő, hogy most már újra adhat, vagy pedig felhívják telefonon, hogy akar-e új időpontot szervezni.




Ki adhat vért?

Ez is különbözik némiképp a két országban.

Magyarországon minden olyan 18 és 65 év közötti egészséges felnőtt adhat vért, akinek a súlya meghaladja az 50 kilót.

Ausztráliában a 16-70 éves korosztály adhat vért, feltéve, hogy egészségesek és 45 kilónál nehezebbek (16-17 évesek esetében 50 kilónál).

A várandós és szoptató anyák persze egyik országban sem adhatnak vért.

Ausztráliában alkoholos befolyásoltság alatt sem lehet vért adni, nem tudom, hogy a magyar direktíva mi erre.




Többfajta véradás létezik. Amit fentebb részleteztem, az a teljes véradás. Van azonban az ún. ferezises véradás is, amikor csak a vérlemezkét vagy csak a plazmát veszik le. Ez egy speciális gépen keresztül törénik, ami elválasztja a vérlemezkét vagy plazmát a vörösvérsejttől, s a vörösvérsejteket (tehát a vérképző anyagot) visszajuttatja a szervezetbe. Ez az eljárás nagyjából egy órát vesz igénybe. Ferezises véradóként 2-3 hetente lehet menni véradásra, mert vérképző anyag egyáltalán nem kerül ki a szervezetből, a vérlemezke és a plazma pedig gyorsan regenerálódik. Aki így szeretne vért adni, annak a véradás előtt legalább 6-8 nagy pohár vizet kell meginnia. Az az előnye ennek a típusú véradásnak, hogy sokkal több vérlemezkét / plazmát lehet nyerni belőle, mint egy teljes véradásból, így több emberen lehet segíteni vele. A háromfajta koncentrátumból (vörösvértest, vérlemezke, plazma) ugyanis összesen kb. 22 különféle vérkészítmény készül, a legtöbbje vérlemezkéből és plazmából.




Vércsoportok, gyakoriságuk ill. ki kinek adhat vért

A következő 8 vércsoport létezik:

0-
0+
A-
A+
B-
B+
AB-
AB+

Az AB típusú vércsoport a legritkább, viszont a plazmája bárkinek adható.

A B típusú vércsoport gyakoribb, az ausztrál népesség 10%-nak ilyen vér csörgedez az ereiben. Plazmáját szintén minden vércsoportnak lehet adni.

Elterjedtebb az A típusú vércsoport, ez a csoport nem csak más A-knak, hanem AB-knek is adhat teljes vért.

A legelterjedtebb a 0-ás típusú vércsoport, a lakosság csaknem fele ezzel rendelkezik. Ez a vércsoport minden más vércsoportnak adhat vért.

Az alábbi táblázatban láthatjuk, hogy ki kitől kaphat vért. (x tengelyen a véradó, y tengelyen a vért kapó vércsoportja látható)



A most használatos vércsoportrendszer alapjait egy osztrák tudós, Karl Landsteiner fektette le 1901-ben. Ekkor felfedezte ugyanis, hogy ezek között az antigének ill a plazma egyéb összetevői (antigének) között reakció lép fel vérátömlesztéskor, s hogy a vörösvérsejtek néha összecsomósodnak és káros hatást okoznak a szervezetben. További kísérletek során négy különböző vércsoportot tudott elkülöníteni, attól függően, hogy jelen volt-e a ma A-ként és B-ként ismert antigén.

Ez a kísérletsorozatt vezetett az AB0-rendszerhez.

1939-40-ben további kutatások eredményeként rájöttek, hogy tovább kell csoportosítani a már meglévő vércsoportokat. A kísérletek rhesus majmokon végezték, ezért rhesus faktornak, azaz RH faktornak nevezték el.

Az AB0 vércsoporttól függetlenül vannak olyan emberek, akikben megtalálható a D antigén, és vannak olyanok, akikben nem. Akiknek a szervezetében megtalálható a D antigén, azok RH faktora pozitív, akikében nem, azoké negatív. Ezt egy ‘+’ ill. ‘-‘ jellel szokás jelölni a vércsoport mögött.

Akik RH- faktorral rendelkeznek, azoknak a szervezetében kialakulhat az ún. anti-D antitest, ha terhesség vagy vérátömlesztés során a szervezetükbe D antigén kerül.

Várandósság esetében ennek RH- anyáknál van jelentőssége. Ugyanis ha a gyerek RH+, akkor azt idegen testként értelmezi a szervezet, s elkezd ellene ellenanyagot termelni. Az első baba nem jelent problémát ebből a szempontból, de ha a szülést követően az anya nem kap anti-D injekciót, akkor az ellenanyag megmarad az anya szervezetében, és ha a második magzat is RH+, akkor elkezdi pusztítani az anyai szervezet a magzati vörösvértesteket.

Persze az ellenanyag termelés csak akkor kezdődik el, ha a magzat vörösvértestei valamilyen úton-módon bekerülnek az anya vérkeringésébe. Pl magzatvíz-mintavétel, magzati vérminta-vétel, vetélés, abortusz, méhen kívüli terhesség, szülés lepényi szakasza vagy császármetszés során.

Na, de ami a lényeg, ne keress kifogást, adj vért :)


WTF
Eszti
Na, most meg itt van ez. Tényleg ennyire meghülyült a hatóság? Egy gyilkosságról szóló tudósításban mégis mióta hatásvadász elem megmutatni egy véres széklábat? Vajon a meggyilkolt ember családját nem zaklatta fel maga a gyilkosság ténye? És nem zaklatna fel másokat, ha csak a pap beszédét mutatnák a temetésen és a gyilkosság körülményeit nem? Könyörgöm...
Eszti
Avagy nemes egyszerűséggel csak hihihi :))

Szóval történt az eset, hogy a nem túl nagy hallgatósággal rendelkező Tilos Rádió egy szép őszi napon lejátszotta főműsoridőben Ice-T nevű előadónak az It's on című számát. Részletek itt, dalszöveg itt.

Ice-T nem épp arról híres, hogy gyerekbarát dalszövegei lennének. Együttesével, a Body Count-tal rengeteg politikailag inkorrekt, mocskosszájú számot írtak és adtak elő, leginkább az ottani gettóéletről, az ott lakók átlagos szókincsével. Nyilván nem kisgyerekek fülének szánták ezeket.

Ámde. A Médiahatóság arra hivatkozik, hogy ez a magyar kiskorúak lelki fejlődésére van káros hatással. Idelinkelem a számot YouTube-ról, tegye fel a kezét, aki első hallásra megérti, miről is rappel a rapper.



Bár a fentebb linkelt dalszöveg jó kis puska lehet :) Szóval szerintem nem volt olyan hallgatója a rádiónak az emlegetett időszakban, aki életkortól függetlenül értette volna, miről is van szó a dalban. Max. a felvezető részt. Szóval amíg nem csinált a hatóság bolhából elefántot, addig senki lelki fejlődésére nem volt a szám káros hatással. Mert nekem szent meggyőződésem, hogy csak az lehet valakire káros hatással, amit megért. De most, hogy elefántot csinált a hatóság a dologból, hirtelen nem értik, honnan is került ide ez a nagy állat. Le is fordíttaták valakivel a dalszöveget, ami nem mellesleg igencsak gyatra félrefordítás, rengeteg mellényúlással. Ehhez a dalszövegfordításhoz mostmár boldog-boldogtalan hozzáférhet, és az emberek keresik is. Eddig Magyarországról elhanyagolható mennyiségű ember kereste YouTube-on az It's on-t, most már a keresők közel 2/3-a Magyarországról van. És nagy valószínűséggel nem állnak meg ennél a számnál, hanem ha már ott járnak, akkor meghallgatják a Cop Killer-t meg a KKK Bitch-et is. S a dalszövegeiket is megkeresik hozzá akkor már.

Nem tudom, mi volt a Médiahatóság célja ezzel. Ha az, hogy megismertesse az ország kiskorúit az amerikai gettóangol szókincsével, akkor sikerrel járt. Ha az, hogy megóvja a kiskorúak tiszta kis lelkecskéit, akkor csúnyán melléfogott. Eddig egy szűk kis réteg hallgatott Magyarországon Ice-T-t és Body Countot, most már gyakorlatilag mindenki. És hála a (félre)fordításuknak, most már értik is, amit hallanak. Egyébként megható, milyen jó angoltudást feltételeznek a 16 éven aluliakról, amikor mindenki arra panaszkodik, hogy milyen gyatra a nyelvoktatás színvonala Magyarországon és hogy alig akad valaki, aki beszélne idegen nyelveket.

De szerintem ezek közül egyik variáció sem helyes. Sokkal inkább arra gyanakszom, hogy kiskorúaktól függetlenül inkább arról van szó, hogy böki a tanács csőrét a Tilos Rádió léte, és minden lehetséges eszközzel megpróbálják ellehetetleníteni.