Eszti
Idén nagy fába vágtam a fejszémet, és magam fogok Széder estét szervezni. Pészach a zsidó vallásnak az az ünnepe, amikor megemlékezünk az Exodusról, a zsidóság kivonulásáról Egyiptomból. 8 napos az ünnep, és roppant bonyolult. Alapos felkészülést igényel. A Purim és Pészach közötti időszak alatt minden egyes kis morzsától meg kell szabadulni. Jó alaposan ki kell porszívózni mindent, a véletlen a billenytyűzetbe hullott kenyérmozsákat is meg kell semmisíteni, mire kezdődik az ünnep, semmi kovászos nem maradhat a lakásban. Főzni és tálalni is csak olyan edényekben lehet, amik még soha nem láttak kovászosat. Evőeszköz sem érinthetett soha kovászosat, vagy ha igen, akkor az előírt módon kóseríteni kell Pészachra. Két Széder este van, az első az a Pészach első napját megelőző este, a második pedig az első nap estéje. És ennek a két estének is megvan a maga koreográfiája, ami nagyon leegyszerüsítve három fő mozzanatból áll: Hagada olvasás, vacsora, Hagada olvasás. (Hagadának hívják a könyvet, ami elbeszéli a kivonulás történetét).

Amikor kicsi voltam, mindig vártam azokat a Széder estéket, amiket anyukám nagybátyja vezetett. Azok mindig érdekesek és szórakoztatóak voltak. Jól éreztük magunkat. Csak az a legeslegutolsó, amit a halála előtt néhány hónappal vezetett le, volt borzalmas. És mindig teljes volt az este. Nagyon vallásos közösségekben versenyeznek, hogy kinél tart a legtovább az este. Vannak, akik egész hajnalig bölcselkednek és beszélgetnek a kivonulásról. Mi ennyire azért sosem voltunk vallásosak, de mindenre hagytunk elegendő időt.

Aztán amikor kikerültem ide, akkor olyan Széder estéken kellett résztvennem a család szervezésében, amit a legjobb indulattal is csak bohóckodásnak, az ünnep megcsúfolásának tudok hívni. 5 perc alatt végigszáguldottunk a Hagadán, majd kényelmesen megvacsoráztunk és mindenki ment haza. Szó sem volt arról, hogy folytassuk a másik felével, vagy hogy komolyan vegyük az elsőt. Amikor 3 évvel ezelőtt a sógoromnál töltöttük a második estét, akkor még kenyér is volt az asztalon, ami tekintve, hogy 8 napig nem lehet semmi olyasmit enni, ami megkelt, vagy megkelhet, egész vicces.

Idén viszont már nem tudok tovább nevetni. Tudom, hogy ha rosszul vezeti az estét a Széder vezetője, akkor nagyon száraz és unalmas a Hagada. Tudom, hogy az ünnep időigényes. Tudom, hogy nehéz megállni, hogy semmi olyasmivel ne főzzünk 8 napon át, ami megkelhet. De nekem akkor is szükségem van arra, hogy legyen egy teljes Széder esténk. Ahol a résztvevők komolyan veszik az ünnepet, és nem csak egy gyorsan letudandó kötelező olvasmányként kezelik a Hagadát, hanem rendesen elmélyülnek benne. És amikor idén az anyósom ismét meghívott minket Széder estére, akkor nem adtam rögtön választ, hanem azt mondtam, majd visszahívom. Megkérdeztem az én férjemet, hogy hajlandó-e végigcsinálni egy teljes estét, ha áthívom az apját és az apai nagyszüleit. Azt mondta, hogy hajlandó, de szerinte túl nagy falat ez nekem. Úgyhogy meghívtam az apósomat is, meg a szüleit is, és mindannyian nagyon boldogok voltak. Amióta az apósom elvált az anyósomtól, azóta egyikük sem vett részt normális Széderen. És visszahívtam az anyósomat, hogy bocs, de nem megyünk, mert nekem az nem Széder, amit te szervezel. Azóta az anyósom olyan hideg velem, mint egy jégcsap, és igyekszik a minimálisra szorítani a velem való kommunikációt.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom visszavarázsolni a gyerekkoromban átélt Szédereket, nem is áll szándékomban. Mint ahogy az sem, hogy hibátlan, tökéletes este legyen. Nem is lehet, túl gyakorlatlan hozzá az összes résztvevő. Csak azt szeretném, ha rendesen elolvasnánk a Hagadát, és nem stopperrel mérnénk, hogy 5 perc alatt meglegyen. Erre pedig csak akkor van lehetőség, ha magam szervezem az estét, mert az anyósom által szervezetteken ez elérhetetlen. És akkor is kitartok az álláspontom mellett, ha az anyósom évekig haragban lesz velem emiatt.

Szerintem mindenki eldöntheti, hogy akar-e megülni egy ünnepet vagy sem. De ugyanakkor azt is gondolom, hogy ha úgy dönt, hogy megüli, akkor csinálja rendesen. Ne csak mutatóba a külvilág felé, hogy kipipálhassa ezt is az éves programban, mert ez a közösség elvárása. Ezzel csak megcsúfolja azt, aminek szentnek kellene lennie. Hívja akkor vacsorának, ne legyen Széder tál, ne olvasson Hagadát és legyen boldog vele.
Eszti
Ausztrália

Tegnap reggel hallottam a Today Show-ban, hogy egy házaspár beperelte az iskolát, amiért a gyerekük rosszul tanul. Szerintük a tanár a hibás, aki nem tanít elég jól.

Megjegyzésem: amikor én jártam iskolába, akkor sok osztálytársam félt hazamenni, ha egyest kapott, mert megverték érte. Én meg azért féltem hazamenni rossz jegy esetén, mert kiselőadást kaptam a szüleimtől, hogy nem vagyok elég szorgalmas és nem tanulok eleget. Szóval az “én időmben” a gyereket tették felelőssé, ha nem tanult elég jól, nem pedig a tanárt. Félreértés ne essék, nem kevés rossz tanár van, de ettől még nem az iskolát kell perelni, ha a gyerek rossz tanuló.

USA

Az útlevélkérelmeken lecserélték az anya és apa rovatot szülő 1 és szülő 2 rovatra. Nem, nem azért, mert politikailag túlságosan korrektek, hanem azért, mert “manapság már olyan orvosi eljárások vannak, ami szükségessé tette a változtatást”.

Már várom, mikor lesz kötelező az Egyesült Államokban homoszexuálisnak lenni.

Malawi

Törvény tiltja, hogy az emberek nyilvános helyen szellentsenek.

Végülis igazuk van. Az, hogy nincs mit enni, hogy nincs rendes közlekedés, hogy harmadik világbeli ország, az mind lényegtelen. A fontos a szellentés.

Magyarország

Hallottam, hogy ismét vármegye-rendszert akarnak bevezetni. Meg azt is, hogy a szülők a gyerekeik után is szavazni fognak majd.

Érdekes irányt vett az ország. Vissza a középkorba? Tulajdonképpen fölösleges is a fejlődés, amikor látjuk, hogy milyen jó is volt az a középkor.

Azért a gyakorlatára kíváncsi lennék ennek a szavazzunk-a-gyerekek-után-is dolognak. Mindkét szülő szavaz az összes gyerek után? Vagy csak az egyik szülő szavazhat? Ha igen, akkor hogyan döntik el, hogy melyik? Csak kiskorú ill. fiatalkorú gyerek után lehet szavazni, vagy felnőtt gyermekek helyett is? Mi történik akkor, ha a 16-17 éves gyerek más pártra szavazna, mint a szülei? Vagy páros számú gyerek esetében az anya az egyik fele, az apa a másik fele helyett szavaz? Mi történik páratlan számú gyerek esetében? A még pocakban lévő magzat is gyereknek számít majd? Vagy csak az a szülő szavazhat a gyereke helyett, aki a FIDESZ-re szavaz? Vagy teljesen felesleges ezen gondolkodnom, mert úgysem lesz soha többet szavazás? Vagy másik párt a FIDESZ-en kívül? Végülis 2/3-os többségük van, simán módosíthatják így az alkotmányt.

Hallottam azt is, hogy be akarják venni az alkotmányba azt, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. Ha tényleg beveszik, akkor alkotmányellenes lesz abortuszt végeztetni, abban az esestben is, ha a gyerek konkrétan veszélyezteti az anyja életét, vagy olyan súlyos betegségekkel/agykárosodással jönne világra, hogy az élet, amit élni kényszerülne, nem lenne életnek nevezhető. És minden nő gyilkosnak minősülne, akinek elmegy a gyereke az első három hónapban, mert nem vigyázott eléggé.
35
Eszti
Richardnak pénteken ünnepeltük a harmincötödik születésnapját. Persze azt a tortát, amit elképzeltem nem tudtam megcsinálni, mert odaégett az alapja, és nem volt időm újat sütni. Úgyhogy vettem a Michelle’s-ben egy előre gyártottat. Viszont főztem almás-bacon-ös pulykamellet, az nagyon finomra sikeredett. Kapott tőlem ajándékba e jeles eseményre egy led-lámpás kulcstartót, a Roseanne című tévésorozat összes évadát, meg az X-Aktákét is, és vettem még két jegyet a terrakotta hadsereg kiállítására, amit nagyon szeretett volna látni. Azt mondta nekem az én férjem, hogy innentől kezdve csak háromévente fog szülinapot ünnepelni, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy minden évben ennyit költsek rá :) Az ember meg nem ilyen helyzetben kezdi el ecsetelni, hogy ugyanaz az X-Akták, ami itt Sydneyben a boltban 350 dollár, az a brit Amazonról rendelve valutaváltási költséggel, nemzetközi utalás díjával, expressz postával együtt összesen 138 dollár. Ha nem expressz rendeltem volna, akkor azt hiszem 110 lett volna. Persze az a hátulütője megvan neki, hogy kettes régiókódú, nem négyes, de majd összekötjük a laptopot a tévével és az fog DVD-játszó gyanánt funkcionálni.

Szombaton az apai nagyszüleinél ebédeltünk és akkor mentünk el megnézni a kiállítást. Persze azt nem kalkuláltam bele, hogy akkor volt a Mardi Gras, az évenként rendezendő buziparádé. Ezért hát letettük a kocsit egy a cityhez viszonylag közel lévő vasútállomásnál és vonatoztunk. A parádé ellenére egész sokan volt a kiállításon. Nem csak a terrakotta katonákat állították ki, hanem különféle tárgyakat és téglákat is Kína kialakulásának korszakából. Érdekes volt, örülök, hogy elmentünk rá.

Vasárnap este pedig elmentünk Richard anyai nagymamájával vacsorázni.

Úgyhogy én most kellőképpen fáradt vagyok ahhoz, hogy akár állva elaludjak, ha arról van szó :)
Eszti
Hétfőn állampolgárrá avattak. 12-kor kezdődött, de a regisztráció miatt 20 perccel korábban már ott kellett lennem. Nagyon bonyolult regisztráció volt, a terem ajtaja előtt bemutattam a bevándorlástól kapott levelem, megmutattam a jogosítványomat, és kipipálták a nevem. Az ügyintéző széles mosollyal arcán mondta, hogy egyből kiszúrta a nevem, mert a férje is magyar :)

15 perccel az ünnepség kezdete előtt bekapcsolták a magnót, és negyed órát hallgattunk aboriginal zenét. Az avatandók középen ültek, a vendégek a terem két szélén. Szépen névsorrendben ültették le az avatandókat, mindenkinek a székén volt egy személyre szóló boríték és pár prospektus. A borítékban a választási jegyzékbe történő felvételhez kitöltendő űrlap volt, amire előre ki volt nyomtatva majdnem minden információ, nekem már csak alá kellett írnom és beírnom a jogosítványom számát. A mellettem ülő kínai nőnek a lánya tolmácsolására volt szüksége ezen bonyolult művelet elvégzéséhez. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy mégis hogyan ment át az állampolgársági vizsgán.

A másik oldalamon egy ír pasas ült, aki végiginternetezte az összes hivatalos ember beszédét a telefonján.

Pontosan délben bevonult a polgármester szép díszes öltözékben, szorosan mögötte pedig két másik önkormányzati képviselő és egy Christchurch-ből származó, de már 60 éve itt élő pap követte. Először ez a pap mondott egy jó hosszú imádságot, a királynőtől kezdve NSW kormányzójáig bezáróan mindenkire kért áldást, majd helyet foglalhattunk. Eztán elmondott a polgármester egy beszédet, majd a 2 képviselő is egyet-egyet. Majd eskütétel következett. Amit én félreértésből nem tettem le :) Azt hittem, hogy azt mondja a polgármester, hogy első körben csak az mondja, aki szeretné, hogy az “under God” kifejezés benne legyen. De aztán nem volt második kör. Viszont volt egy megerősítő eskü is, azt már mondtam én is. Eskütétel és megerősítés után soronként hívták az újdonsült állampolgárokat, hogy átvegyék az okleveleiket. A mellettem internetező pasas kezet fogott a polgármesterrel, és mondta neki: “Thanks mate”, mire a polgármester mondta neki, hogy látom, te máris ozzi lettél.

Ez a mate-ozás nekem az agyamra megy. Azt hiszem soha nem fogom megszokni. A boltban az eladó is mate-ozza a vevőt, meg amikor néztem egy rendőrségi műsort, akkor a hátsó ülésen bilincsbe vert kezű ember is folyamatosan mate-nak szólította a rendőröket. Szerintem meg ebben a helyzetben a rendőr minden, csak nem mate.

Az oklevélen kívül kaptunk még kitűzőt, meg ausztrál zászlót (ami megnéztem, és NEM made in China, hanem itt Ausztráliában gyártották), meg egy őshonos növény átvételére jogosító utalványt, amit időpontegyeztetés után ejthetünk meg.

Ennek végeztével összegyűjtötték a választási jegyzékbe való felvétel formanyomtatványát és himnuszt énekeltünk. Körbenéztem. Gyakorlatilag én voltam az egyetlen a polgármesteren kívül, aki puskázás nélkül tudta végigénekelni. Még a 60 éve itt élő Christchurch-i papnak is olvasnia kellett a szöveget.

Valamikor menet közben pedig a pap még a Christshurch-i földrengésről is ejtett pár szót. Én együttérzek az ottaniakkal és sajnálom azokat, akik elvesztették hozzátartozóikat. De nem értem, hogy mi köze van ennek az ausztrál állampolgársághoz.

Azt meg még kevésbé értem, hogy a vallásnak mi köze az egészhez, és miért kell egy ilyen ceremóniát 5-perces imádsággal kezdeni.

Valahogy nem azt nyújtotta a ceremónia, amit vártam tőle. Sokkal ünnepélyesebbre számítottam. El sem jutott rendesen a tudatomig, hogy most már ausztrál állampolgár is vagyok. A polgármesteren is látszott, hogy a háta közepére se kívánja ezt az egészet. Túlságosan ia látszott.

A ceremónia végén mondták, hogy van némi frissítő az egyik különteremben. Ez a frissítő egy nagy halom egymásra dobált Arnott’s kekszet jelentett, egy kancsó vizet és egy fél kancsó narancslét egy hugyszagú szobácskában.

Tudom, most meghatott beszámolót kellene írnom, amiben az egekbe dicsérem a jól szervezett ceremóniát, de nem megy. Egyszerűen nem volt felemelő élmény a számomra.

De a polgármesterrel azért lefényképeztettem magam. Ki tudja, hátha jól jön még az a kép egyszer.