A Louvre után kerestünk egy viszonylag olcsó étkezdét a környező mellékutcákban, és egész emberi áron meg tudtunk ebédelni egy szendvicsesnél. Ebéd után visszamentünk a Tuilleriák kertjéhez, ami a Louvre mellett van, s átsétálva rajta eljutottunk a Concord térig, ahonnét lesétáltuk a 3.6 km-es távot a Diadalívig a Champs Elysées-n. A Diadalív ugyebár egy körforgalom közepén van, s én csak harmadik párizsi látogatásom alkalmával jöttem rá, hogy van egy alagút, amin át lehet menni hozzá, nem pedig a négysávos körforgalmon való átrohanás az egyetlen út :) Amikor a lábához értünk, elkezdett szakadni az eső, de mire felértünk a tetejére, addigra elállt. Viszont az esőnek köszönhetően lett egy gyönyörű szivárvány az égen.

Rengeteg képet ellőttünk innét. Anna barátnőmmel egyetértettünk, hogy innen nyílik a legszebb kilátás Párizsra. Az Eiffel toronyra kötelező turistaelem felmenni, de annak a tetejéről feleilyen szép kilátás sem nyílik.

A Diadalívtől átmetróztunk az Eiffel toronyig, hogy az imént említett kötelező turistaelemet megejtsük :) Már alkonyodott, mikor odaértünk. Lépten nyomon afrikai bevándorlók árulták 1 euróért a mini Eiffel tornyok darabját. Ezek az emberek meglepően gyorsan tudnak futni, amikor rendőrt látnak…

Lifttel mentünk fel a torony legtetejére. S itt meg kellett állapítanom, hogy a tériszonyom évről évre egyre csak rosszabb lesz. Amikor először jártam itt, akkor igyekeztem a lift azon részén állni, ahonnét le lehet látni a torony alatti térre. Most a lift hátába álltam, és belebújtam Richardba. A második szintig még viszonylag jól bírtam, viszont amikor átszálltunk a harmadik szintre felvivő liftre, akkor kis híján pánikroham jött rám. Erősen kapaszodtam Richardba, behunytam a szemem és a mellkasába nyomtam a fejem. Richard mondta, hogy érezte, ahogy egyre nő a pulzusom. Felmentem azért a legeslegtetejére, ahol nincs plexiüveg, csak rács, lenéztem, és visszamenekültem eggyel lejjebb, ahol volt plexiüveg. Leültem, és vártam, hogy Richard kiélvezze az esti Párizs látványát, majd együtt visszamentünk a torony alá, ahol végre visszaállt normálisra a pulzusom.

A következő napot a katakombákban kezdtük. Bizarr, de nagyon érdekes. Borzasztó belegondolni, hogy akik valaha érző emberek voltak, azok csontjai most dekorációként funkcionálnak.

Innen a Notre Dame-hoz mentünk.

Majd a Sacré Coeur-höz.

A következő napra egy kis kikapcsolódást iktattunk be és elmentünk Eurodisneybe, ahol nagyon jól szórakoztunk.

A szombati napot is kikapcsolódással töltöttük, jól kialudtuk magunkat, majd alaposan körbesétáltuk a Luxemburg parkot.

Vasárnap reggel a két fiú miatt (Richard és Anna vőlegénye, Fred) meg kellett nézni a rögbi világkupa döntőjét, amit Franciaország játszott Új-Zélanddal. Fred mondta Richardnak, hogy szurkolhat ugyan Új-Zéladnak, de akkor kereshet magának másik szállást :) Nem a franciák nyertek...

A meccs után elmentünk a France Miniature-be, majd Versailles-ba.

Hétfőn pedig elbúcsúztunk Annáéktól, és felszálltunk a Londonba tartó Eurostarra.

Összességében imádtam Párizst. Az ingatlanárakat leszámítva nagyon élhető város, pezseg az élettől. Rengeteg program van, az ember csak úgy kapkodja a fejét. Csak a "kötelező" turistalátványosságokkal el lehet tölteni két teljes hónapot, ha mindent rendesen meg akarunk nézni (a Louvre összes kiállítási tárgyát beleértve).

A tömegközlekedés kitűnő, főleg Sydney után. Gyakorlatilag minden 15 méteren van egy metrómegálló, sokszor lehet átlátni egyik megállóból a másikba, ha belenézünk az alagútba. Párizsi lakcímmel rendelkezők pedig használhatják az ún. Navigo-t, ami egy bankkártya méretű műanyag kártya, amit fel lehet tölteni x összeggel vagy bérletárral és csak oda kell pittyenteni a bejárati kapuhoz. Londonban az Oyster kártya tudja ugyanezt. Várom, mikor vezetik már Sydneyben is be ezt a rendszert. A metróra felszálló zenélő koldusokat leszámítva tökéletes a rendszer. A tömegközlekedés része ez is:

Az ember odacsippenti a Navigoját, elbiciklizik vele a céljához, odaláncolja valamihez, majd hazabiciklizik vele és visszacsippenti. Vagy az úticéljánál visszacsippenti és hazafele lecsippent egy újat. Londonban is van ilyen. Nagyon jó az ötlet. És az emberek használják is.

A biztonsági kukák is divatban vannak, a franciák is tartanak a terrorcselekményektől.

Párizs változatos, szép, és akárhányszor vissza tudnék még menni. A csiga finom, a békacomb hanyagolható. A sajtok fantasztikusak, főleg a Tomme de Savoie :) Aki teheti, látogassa meg ezt a fantasztikus várost :)