Eszti
Na, látom még Budapesten is előbb lesz elektronikus jegy, mint Sydneyben. Erre reakcióként egy hatalmas, vágyakozó sóhajt képzeljetek ide.
Eszti
amikkel új táncokat tanultunk, és nem mindegyikre untunk rá. Nem feltétlen időrendi sorrendben, csak úgy, a nosztalgia jegyében.













 
Eszti
Ha lenne iszonyatosan cinikus fejet vágó smiley, akkor most rögtön ideillesztenék legalább egy tucatnyit belőle. Komoly tudósok kiderítették, hogy attól, hogy online is élünk, még nem fog megváltozni a személyiségünk

E szerint a cikk szerint már egymilliárd regisztrált felhasználó van a Facebook-on, ebből megkérdeztek a kutatók hatszázat. Ennek alapján azt szűrték le, hogy a Facebook az okozója az irigységnek.

Az eszem megáll. Hadd reagáljak néhány általam random kiragadott idézetre.

"A kutatók szerint a negatív érzelmeket a Facebookon túlsúlyban lévő pozitív üzenetek kibocsátói iránt támadó irigység, és az ebből fakadó elégedetlenség váltja ki."

Miért, a való élet, amit Facebook-on kívül élünk, nem olyan, hogy a sikertelen emberek a sikereseket okolják a saját sikertelenségükért és irigykednek rájuk? Pedig megpróbálhatnának tenni is az ügy érdekében, de inkább besavanyodnak és irigykednek. Ehhez nincs szükség Facebook-ra. Hány de hány ilyen embert ismerek!

"A kép azonban torzít, mert a felhasználók elsősorban kellemes élményeket osztanak meg és sokszor túloznak, az életük negatív fejleményeit pedig nem nagyon részletezik."

Ezt  a viselkedésformát sem a Facebook alakította ki. Ilyen az emberi természet. Vannak olyanok is (nem is kevesen), akik imádják sajnáltatni magukat, de a döntő többség azért még mindig a tökéletesség látszatát igyekszik mutatni a külvilág felé. Internettől, közösségi oldalaktól függetlenül. Mert milyen ciki már az, ha valami nem úgy sikerül, ahogy azt én elterveztem vagy nem olyan az életem, mint amilyet elképzeltem magamnak. A másik fele meg az, hogy nem akarják az emberek, hogy körberöhögjék őket az ellenségeik a sikertelenségeik miatt.

"Jellemzően azok a felhasználók tapasztaltak negatív érzelmeket, akik inkább fogyasztották az információt, mintsem termelték, vagyis nemigen kommunikáltak barátaikkal, ismerőseikkel, hanem áttekintették a megosztott bejegyzéseket, fényképeket, egyéb tartalmakat."

Szóval a társaság krémje nyitottabb, a perifériára szorultak pedig zárkózottabbak. Szeretnének bekerülni a krémbe, de olyan a természetük, hogy sosem fog sikerülni. Ez is mennyire új találmány...


"A közösségi oldalak használata akár az irigység spiráljába is lökhet, mert az irigység miatt a felhasználó még inkább a saját életének pozitív, örömteli vonásainak bemutatására koncentrálhat, ami éppen ugyanezt a hatást válthatja ki a barátainál, ismerőseinél - vélik a német kutatók."

 Értem. Tehát ne osszam meg a barátaimmal az engem ért örömöket, mert esetleg megbántok vele valakit, aki nem áll olyan közel hozzám. Mert akik igazán a barátaim, azok pont ugyanannyira fognak örülni a sikereimnek, mint amennyire én magam örülök nekik. Faramuci, hogy ez a cikk azt akarja elérni, hogy a felületes ismeretségek fontosabbak legyenek, mint az igazán mély barátságok, mert jajistenem, még megbántok valakit a sikereimmel, akivel eddig 2-3x találkoztam. De ne osszam meg őket az igazán jó barátaimmal, merthát a nem igazán jó barátaim mit szólnak majd. Bár mondjuk én nem Facebook-on szoktam az ilyeneket kommunikálni, de attól még ez faramuci. Abban meg mi a rossz, ha valaki az életének az örömteli aspektusaira koncentrál?

"Több mint egyharmaduk túlnyomórészt negatív érzelmekről, szomorúságról, fáradtságról, kudarcérzetről, magányosságról számolt be."

Ha  magányosnak érzed magad, akkor jelentkezz ki a Facebookról, vedd fel a telefont és hívd fel a legjobb barátodat, hogy dumáljatok. Vagy ülj le beszélgetni a pároddal (esetleg mást csinálni...) Vagy lépj ki a lakásból és gyűjts élményeket. Menj moziba, állatkertbe, ülj be egy kávézóba, iratkozz be tanfolyamokra. A számítógép előtti önsajnálattól még senkinek nem lett jobb az élete.

Eszti
Amerikában akkora hangsúlyt fektetnek a fegyverviselés alkotmányos jogára, amekkora számomra teljesen érthetetlen. Ezen cikk szerint a fegyverlobbinak elég támogatottsága van ahhoz, hogy ne lehessen hozzányúlni az erről szóló törvényhez.



Viszont innen nézve úgy tűnik, hogy lassan minden hónapra jut egy tömegmészárlás, és emiatt érthetetlen számomra ez a hatalmas ragaszkodás a fegyverviselés alkotmányos jogához. Renben, hogy szabadság, meg alkotmányos jogok stb, de azért az élethez való jog is alkotmányos jog, és mivel nem a fegyver húzza meg önmagán a ravaszt, ezért nagyon meg kéne nézni, hogy kinek adjuk a kezébe.

Mondjuk én innen Sydneyből aligha beszélhetek, amikor engedélyköteles fegyverek mellett jut minden estére egy motorosbanda-háborús gyilkosság. Lassan nincs olyan reggel, amikor ne mondanák be a rádióban, hogy újabb lövöldözés történt Sydney nyugati részén. De itt legalább nem az a reakció, hogy akkor adjunk el még több fegyvert. Mondjuk az itteni reakció sem biztos, hogy jó, látván, hogy nem történik csökkenés a lövöldözések számában, de legalább elindult valami a nekem tetsző irányba. Meg mondjuk aki ilyen klubhoz csatlakozik, azt általában nem szokta váratlanul érni a dolog. Elég megnézni a híreket a Bandidos-ról, Hells Angels-ről, Gypsy Jokers-ről, Chomancheros-ról, hogy lehessen tudni, ebben a világban ez benne van. És általában ha valaki túléli a lövöldözést, az sem szokott együttműködni a rendőrséggel. Ami a szélesebb közönséget érinti, olyan lövöldözés csak a 2009-es reptéri lövöldözés volt, amiben a Comancheros klub tagjai öltek meg egy Hells Angels tagot. Legalábbis amióta én itt vagyok, azóta erre az egyre emlékszem, ami az általánosnál is nagyobb port kavart.

Szóval itt sem rózsás a helyzet, de olyan azért nem fordul elő, hogy valaki beszédül egy általános iskolába és agyonlő 20 gyereket és 6 tanárt, majd pedig a reakció erre az, hogy "mi, a fegyverlobbi, nem értünk egyet a fegyvertartás engedélyhez kötésével, és mivel szerintünk az iskolákba állított fegyveres őrök a megoldás, ezért előbb-utóbb úgyis keresztülvisszük, hogy minden iskolában fegyveres őrök legyenek".

Ha összehasonlítom a két országot ebből a szempontból, akkor azt látom, hogy itt nálunk az esetek döntő többségében nem derült égből villámcsapásként jön a lövöldözés, hanem igen célzottan végzik ki egymást a motoros bandák tagjai. Azon hírek alapján pedig, ami hozzám eljut, úgy tűnik, hogy az Államokban random elmebetegek fegyvert ragadnak, és csak a poén kedvéért lelőnek iszonyatos mennyiségű embert, mielőtt saját magukkal is végeznének. És akkor legalább egy egész ország (sok esetben a világ) ismerni fogja a nevüket, nem névtelen senkikként kell távozniuk ebből a világból.
 
Eszti

Eszti
Ausztráliában ki akrnak vetni ún. "cukoradót" az egészségtelennek találtatott cukros üdítőkre. Három szervezet is lobbizik ezügyben, mert mint mondják "az a tapasztalat, hogy az árak növelésével csökken a termék fogyasztása, mint ahogy azt a cigaretta esetében is láthattuk."

Namost ez idáig rendben is van. Nade ki dönti el, hogy mi az egészséges és mi nem az, és mi alapján? Mert az odáig logikus, hogy füstöt leszívni a tüdőnkbe nem egészséges, meg az is, hogy a túlzott cukorfogyasztás elhízáshoz vezet. De hogyan akarják folytatni a sort? Vegetariánus vagy paleós fog ülni abban a székben, amelyikben meghatározzák, hogy mire kell adót kivetni? Mert ha én azt mondom, hogy szerintem a húsfogyasztás ideális, és alátámasztom kutatásokkal, akkor rögtön megjelennek a vegetariánusok, akik szintén kutatásokat citálnak, hogy szerintük meg az a természetes és egészséges étkezés, és a húsfogyasztást tiltsuk be.

Vagy ha elég sok pénzem van, akkor elkezdhetem terjeszteni, hogy mondjuk a halfogyasztás nem ideális, mert túl sok a higany a tengervízben, és fizetek kutatóknak, hogy támasszák alá a kijelentéseimet? Most komolyan, ha ezen az úton megyünk tovább, és jól megsarcoltunk mindent, ami közmegegyezés szerint egészségtelen, akkor ami nem közmegegyezés szerint az, azt mire hivatkozva nyomjuk le a jónép torkán?

Az amerikaiak pedig a másik fele a dolognak. Ők nem hívei annak, hogy az állam megszabja nekik, mekkora lehet a maximum nagyságú adag egy gyorsétteremben, de azért azt elvárják ugyanettől az államtól, hogy fékezze meg az egyre jobban terjedő elhízást. Ha meg megemelnék egy átlaghamburger árát, akkor abból világbotrány törne ki, pedig a linkelt cikk azzal a mondattal kezdődik, hogy az amerikaiak az egyszerűen elérhető, olcsó gyorskajákat okolják az elhízás járványszerű terjedéséért.

Az étkezésre fokozottan érvényes, hogy jóból is megárt a sok. Hát még a rosszból!

Nézzük meg, hogy hogyan néz ki a választható legnagyobb méretű menü az Államokban:

nagy krumpli: 154 gramm
nagy kóla: 1 liter
hamburger: én kinézetre a double quarter poundert találtam a legnagyobbnak (de lehet, hogy van nagyobb is), ez húspogácsánként 113,4 gramm + a kiegészítők és zsömle, összesen 283 gramm.

Tegyük fel, hogy nem kérek hozzá desszertet és a krumplihoz sem kérek kecsöpöt. Így is megettem majd' fél kiló kaját és megittam hozzá egy liter üdítőt. Arról nem is beszélve, hogy ezek az ételek úgy vannak kitalálva, hogy másfél-két óra után újra megéhezzünk.

Namost normál esetben megeszem úgy 250-300 grammnyi ebédet (körettel együtt) és megiszom hozzá egy pohár vizet, esetleg iszom egy kávét utána Steviával. Mégis kinek van szüksége egy liter üdítőre egy ebédhez?

De ha megennék fél kilót eperből, az is sok lenne, pedig az egészséges.

Az ajánlott kalóriabevitelre rengeteg különböző forrást találtam a neten. Számoljunk 1800-2000 kalóriával naponta. Ha megeszem a fent részletezett McDonald's menüt, az 1560 kalória, azaz maradt úgy 300-500, amit eloszthatok a reggeli és vacsora közt, ha az ajánlott napi kalóriabevitelen belül akarok maradni, és csak a kalóriát nézem, azt pedig nem, hogy miből nyerem. Az USA McDonald's-nak van külön 400 kalória alatti termékcsaládja. Reggelire megeszem mondjuk a gyümölcsjoghurtos parfét és megiszom hozzá egy palack minitejet, aminek 1% a zsírtartalma. A kettő együtt 250 kalória. Ha napi 1800 kalóriával számolok, akkor máris túlléptem 10-zel az ajánlott szintet, és akkor még nem is vacsoráztam. Ha 2000-rel számolok, akkor maradt 190 kalóriám a vacsorára. A grillcsirkés cézár-salátájuk öntet nélkül pont ennyi kalória.

Ha a cukor/zsír mennyiséget nézem, akkor ezzel a menüvel elfogyasztottam 83,5g zsírt és 136g cukrot. 2000 kalóriás étrend mellett nem ajánlott a napi 66 grammnál több zsír bevitele a szervezetbe. A cukorbevitelről azt az információt találtam, hogy 37,5 gramm az ajánlott mennyiség naponta, ami akárhogy is nézem, nagyjából negyede annak, amit az USA McDonalds legnagyobb menüjéből és az általam hozzátett reggeliből és vacsorából nyerünk. A fel nem használt cukor pedig zsírrá alakul, és lerakódik a szervezetben.

Tehát tutibiztos, hogy olyan rossz ötlet a gyorséttermek menüméretének a korlátozása, ha az elhízás ellen akarunk küzdeni? Vagy az árak megemelése? Ha valóban a közmegegyezés szerinti egészségtelen ételek ellen küzdünk, és mint az ausztrálok megállapították volt, az áremelés a fogyasztás csökkenéséhez vezet, akkor mi is a baj az árak emelésével?

Persze értem én, hogy ez hatalmas üzlet, de akkor ne legyünk álszentek és ne picsogjunk, hogy az olcsó gyorskaja miatt hízunk, amikor pontosan tudjuk, hogy miért esszük. Megkockáztatom, hogy egy adag fasírtot zöldségkörettel olcsóbban ki lehet hozni egy hamburger áránál. Én legalábbis mindig akkora adag fasírtot szoktam csinálni, amikor csinálok, hogy elég legyen egy hétre Richardnak is és nekem is.


Eszti
Azaz a boltban vásárolható ételeken kötelezően feltüntetendő információk.

Tegnap az SBS II leadta a Food Inc. című filmet. Már egy ideje meg akartam nézni, úgyhogy leültem elé. Igen elgondolkodtató dokumentumfilmről van szó az ételeinkről, és egyáltalán nem meglepő módon a kulcsfontosságú cégek képviselői (pl. Monsanto) nem voltak hajladók leülni a film készítőivel egy interjúra. A legtöbb elemén még most is gondolkodom ennek a filmnek, ebben a bejegyzésben csak a labellingről akarok írni. (Aki tud magyar megfelelőt ennek a szónak, az nagyon kérem hagyja meg kommentben, mert tényleg nem tudok rá megfelelőt)

Szóval a Monsanto kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy feltüntessék a termékeken, ha valami genetikailag módosított, mert szerintük ez nem olyan információ, ami a vásárlót segíti a döntésben egy-egy termék megvásárlásánál, és csak elrettenti őket az amúgy teljesen egészséges és finom ételektől.

Namost a jelenlegi formájában ez a labelling egy vicc. Teljesen lényegtelen információk tömkelege van a matricán (legalábbis mifelénk), a lényeges információt alig lehet megtalálni rajta (már ha egyáltalán meg lehet).

Ha pl. Ausztráliában készült ausztrál terméket akarok venni, akkor nagyítóval kell keresnem az erről szóló információt, és akkor is csak annyit találok a legtöbb esetben, hogy "made in Australia from local and imported ingredients". Tehát hogy a termék Ausztráilában készült helyi és import hozzávalókból. Emberi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy a doboz itt készült Ausztráliában, a tartalma pedig import, vagy pedig a kínában készült dobozba Ausztráliában töltötték az import belevalót. Én meg azért szeretném tudni, hogy pl. a hal, amit veszek, milyen vízben úszkált azelőtt.

Vagy ráírják a dobozra, hogy édesítőszert tartalmaz, és jobb esetben ott van egy háromjegyű szám zárójelben, hogy milyen édesítőszer az az édesítőszer, de a legtöbb esetben ez sincs mögötte. Én viszont nem szeretnék aszpartámot enni, és nem hordok magammal listát a számokról. Úgyhogy az ilyenek maradnak a polcon az én esetemben.

Én a magam részéről a következő információkat szeretném látni a termékeken:
  • Honnan származik (nem a doboz, hanem amit aztán elfogyasztok belőle)
  • Milyen gyártósoron készült (azaz végigment-e olyan futószalagon, ami allergéneket -mogyorót, tejterméket stb.- is feldolgozott előtte)
  • Tápanyagtáblázat (hogy milyen százalékban van benne zsír, szénhidrát stb.)
  • Összetétel (emberi nyelven, tehát ha odaírják, hogy édesítő, akkor szeretném tudni, hogy konkrétan milyen édesítő, és nem csak egy háromjegyű kódot)
  • Hogy genetikailag módosított-e bármelyik összetevője
  • Hús és tojás esetében azt, hogy free-range-e vagy sem
  • Marhahús esetében pedig még azt is, hogy kukoricával vagy fűvel etették az állatot
Minden egyéb nekem csak másodlagos szempont. Ha ráírják, hogy mekkora enegkiabevitelt jelent, az jó, ha nincs rajta, akkor sem dőlök a kardomba. De amire ráírják az energiabevitelt, arra általában kilojoule-ban írják rá, amikor az átlag földi halandó kalóriában számol és azt érti.

Szóval jó ötlet ez a labelling, kíváncsian várom, mikor lesznek használható és érthető információk feltüntetve a csomagoláson.
Eszti
Kedden 43 fok volt itt Sydneyben. Jó, tudom, ne én panaszkodjak a hőségre, amikor egész nap légkondis irodában ülök, de kilépni a kellemes 20-22 fokból az enyhén szeles 43 fokba, ami konkrétan olyan, mintha egy hőlégkeveréses sütőbe sétált volna be az ember (mert ilyenkor a szél nem hűsít, hanem fűt), enyhén fejbevágó érzés. Meg a melbournieknek 4 évvel ezelőtt sokkal hosszabban tartó sokkal melegebb is kijutott. De attól, hogy az irodában ülök 8 órát, azért még én is megérzem a meleget. És az sem kellemes, hogy 20 fokos hőingadozások vannak egyik napról a másikra. Mert szerdán már 20 fok volt a keddi 43 után. Jó, tudom, Melbourne-ben ez egy napba is simán belefér, de én itt élek Sydneyben, engem ez érint. És szombatra már megint 39-40 fokot mondanak.

A Meteorológiai Szolgálat pedig bevezette a lila riasztást, mert a meglévő színek nem bizonyultak elegendőnek a Northern Territoryban várható meleg megjelölésére. Ugyanis azt mondták, hogy a hét folyamán 53 fokig is felmehet náluk a hőmérséklet. Ezt konkrétan el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet. A 43 is bőven elég volt nekem.

Ez a hőség pedig bozóttüzekkel is együtt jár, egymást érik az olyan hirdetések, amelyekben elmondják, hogy hogyan készülj fel jó előre arra az eshetőségre, hogy el kell majd hagynod a házad a tűz miatt, ill. hogy figyelmeztessenek, hogy amikor a tűz elkezdi nyaldosni a kerítésed, akkor már túl későn van összeállítani a menekülési tervet, úgyhogy készíts egyet magadnak jó előre. Tasmániában eddig soha nem látott nagyságú bozóttűz pusztított, még most sem sikerült minden tüzet teljesen eloltani, Victoria államban is terjed a tűz, mint ahogy NSW-ben is, és teljes tűzgyújtási tilalom van. És ha a spontán tüzek nem lennének elegek, vannak gyújtogatók is, akik pusztán a buli kedvéért gyújtanak tüzet, sokszor milliós károkat okozva, gyakran emberéletet is követelve. Az ilyeneket én máglyán égetném el, pedig alapvetően egy békés alkat vagyok.

Szóval meleg van, és innen nézve nagyon jól hangzik az a magyarországi -3 fok :)
Eszti