Eszti
Szóval februárban elkezdtem köhögni. Semmi vész, gondoltam megfáztam, majd elmúlik. De eltelt a február és a köhögés maradt. Kezdett gyanússá válni a dolog, dehát volt már olyan az életemben, hogy másfél hónapot köhögtem. Kicsit több C vitamint kezdtem szedni, meg citromos/mézes teát inni. A köhögés nemhogy múlt volna, hanem rosszabb lett. Ráadásul száraz köhögés volt, tehát nem produktív. Esténként olyan sűrűn köhögtem fel magam álmomból, hogy a recept nélkül kapható legerősebb köhögéscsillapító kellett ahhoz, hogy végig tudjam aludni az éjszakákat. De aztán reggel újrakezdődött minden. Így ment még egy hétig, amikoris időpontot kértem az orvosomtól. Mondtam, hogy köhögök már majd' 2 hónapja, és hogy félek, hogy ez szamárköhögés. Erre megmosolygott engem,  semmi egyéb kérdést fel nem tett, hanem elküldött tüdőröntgenre. El is mentem, nem is mutatott semmit a röntgen. Addig is elkezdtem nagyon-nagy dózisban C vitamint szedni, ami segített is, de amint csökkentettem az adagot, jött vissza a köhögés is. Az orvosom pedig azt mondta, hogy mivel nem lát semmit a röntgenen, ezért el fog küldeni specialistához, ha nem javulok továbbra sem.

A nagydózisú C vitamin amúgy csodákat tett, pl. nem aludtam el a buszon/vonaton, amit amúgy szoktam, a hajam állaga is láthatóan jobb lett, a bőrömé úgyszintén. Viszont a köhögést nem mulasztotta el, bár kétségtelenül csökkentette. Ekkor már április közepe volt, én meg igencsak elvesztettem a türelmemet. Felhívtam a rendelőt, hogy időpontot kérjek a beutaló megírásához. Meglepetésemre azonban az orvosom szabadságon volt, úgyhogy egy helyettes orvoshoz kerültem. Richard is jött velem a vizsgálatra. Mint kiderült, ez az orvos volt az ő háziorvosa kiskorában. A hetvenes éveiben járhat, de nem néz ki többnek 50-nél. Sajnos már nem praktizál aktívan, csak néha beugrik, amikor mások szabadságon vannak. Szóval ő még régimódi, szereti alaposan kikérdezni a beteget, mielőtt elküldi bárhová. Úgy 5 percig kérdezett, és látszott, ahogy jár az agya, ahogy mérlegeli az információkat, lehetőségeket, esetleges gyógymódokat. A végén azt mondta, hogy ez 99%, hogy szamárköhögés, de elküld vérvételre, hogy 100% legyen. És láss csodát, valóban szamárköhögés. Kaptam antibiotikumot, és most már nem köhögök. Még hátra van pár napnyi tabletta, de észlelhetően jobban vagyok. Ha a saját orvosom komolyan vesz, nem pedig megmosolyog, amikor felvetem, hogy ez talán szamárköhögés, akkor megspórolhattam volna egy teljes hónapnyi köhögést.

Lehet, hogy nem helyes általánosítani, mert a régimódi orvosok között is akadhatnak szép számmal nemtörődömök, de nekem az jött le, hogy aki régimódi, az inkább hajlamos rászánni az időt egy rendes kórtörténet feltérképezésére. Az én orvosom meg inkább úgy van vele, hogy amit a modern kütyük nem látnak, az nincs is. Vérvételre meg nem nagyon szereti küldeni az embereket, az nem elég modern.

Kívácsi lennék, hogy vajon meddig küldözgettek volna ide-oda engem egymás közt az orvosok fejcsóválva, hogy ilyet ők még nem láttak, ha nincs ez a helyettes orvos, aki gondolkodni is hajlandó volt egy picit.
Eszti
Aki Sydney-ben is tud ilyenről, az feltétlenül szóljon. Ha nincs itt helyben ilyen, akkor kénytelen leszek kivárni, míg újra lehetőségem lesz hazalátogatni :)