Eszti


A Rolling Stones az a zenekar, amiről 9-től 90-ig mindenki hallott. Nyilván nem mindenki szereti, de alig akad olyan, aki ne tudna legalább 1 számot említeni tőlük.



Richard októberben hallotta valamelyik beszállítójuktól a kertészetben, hogy márciusban a Rolling Stones fel fog lépni az Adelaide-i krikettpályán. Rögtön extázisba esett, hogy nekünk azon márpedig ott kell lennünk :) És megmondom őszintén, nekem sem volt ellenemre a dolog :)

Nade egy ilyen kaliberű együttes koncertjére ugye nem egyszerű jegyet szerezni. Szóval rákerestem, hogy hol és mikor kezdődik a jegyek árusítása, és a megadott időpont előtt negyed órával már bejelentkezve vártam, hogy megkezdődjön az árusítás. Nyomkodtam a "refresh" gombot percenként, amíg végül 3 perccel a meghirdetett időpont előtt megindult az eladás. Lényeg ami a lényeg, sikerült vennem két jegyet, és márciusban irány Adelaide :)



Még egyikünk sem volt Adelaide-ben. Régebben próbáltam ugyan rávenni Richardot, hogy menjünk, merthogy South Australia Ausztrália egyetlen olyan állama, ahol még nem jártam, de ő mindig közölte, hogy ott nincs más, csak templomok. Fantasztikus, hogy Mick Jagger-nek mennyivel nagyobb a meggyőzőereje :)

S ha már ott járunk, fogunk úszni delfinekkel, megnézzük a pandát az állatkertben, meglátogatjuk a csokigyárat és még egy borászatot is :) (És nem, nem kell félnem attól, hogy Richard inni akarna a borokból.)



Amikor említettük a családnak, hogy megyünk, több különféle reakciót kaptunk.

Richard nagypapája azt mondta, hogy "persze, hogy hallottam róluk, de az nem zene".

Az én nagypapám is hasonló reakciót produkált. Azt mondta, hogy akkor se menne a koncertjükre, ha neki fizetnének érte.

Az egyik unokatesóm viszont pont olyan extázisba esett, mint a férjem. "aztakurva.... most nagyon irigy vagyok ám".

Apukám azt mondta, hogy ő mindig is inkább Beatles rajongó volt, de azért az Angie az nem rossz. S még azt is hozzátette, nem kicsit szarkasztikusan, hogy igazán szép teljesítmény lesz a banda tagjaitól, ha meg tudnak állni egyenesen a színpadon :)

Az anyósom úgy reagálta le, hogy hát neki nem igazán az esete a Rolling Stones, mert ő is inkább Beatles rajongó volt, de azért örül nekünk.

A legjobban viszont anyukám reakciója tetszett. Először is tisztázta, hogy ez a Mick Jagger-Keith Richards féle Rolling Stones-e. Aztán meglepődött, hogy ők még mindig életben vannak, s hozzátette a lehető legtényszerűbb hangon: "ezek szerint a drogok és az alkohol mégsem öl, mert ha ölne, akkor Keith Richardsnak már semmi keresnivalója nem lenne az élők sorában" :D



Szóval én továbbra is örülök, mint majom a farkának, és alig várom, hogy március legyen :)