Eszti
Megszólalt a rádió, és morcosan konstatáltam, hogy itt az ideje felkelni. Nagyon nem akaródzott kibújni az ágyból, de azért összeszedtem magam, nem is voltam nagyon késésben, amikor elindultam a vonat felé. Pedig még a macskákat is megetettem. Nade 2 perc séta után a szandálom úgy döntött, hogy leszakad a lábamról. Úgyhogy szépen haza kellett battyognom cipőt cserélni, mert nem akartam mezítláb dolgozni menni. (Pedig errefelé nagy divat mezítláb sétálni, de úgy látszik én nem lettem igazán ozzi az ausztrál útlevéltől).

Cipőcsere után ránéztem az órára, és megállapítottam, hogy a vonathoz már nem tudok felérni időben, úgyhogy vezetnem kell. Úgy 10 kilométerre lehettem az úticélomtól, amikor elkezdett sípolni meg villogni a műszerfalam, hogy nincs benzin a kocsiban, és azonnal tankoljak. Kisebb pánik fogott el, mert a következő benzinkút az a munkahelyemnél volt, tényleg nincs tankolási lehetőség másutt ezen az útvonalon. Viszont rendíthetetlenül vezettem tovább, és végülis nem fogyott ki a benzin, míg odaértem a kúthoz. 49,15 liter benzint tankoltam az 50 literes tankba, és még maradt 20 percem, hogy leparkoljak és besétáljak a munkahelyemre :)