Eszti


Tegnap meccsen voltunk. A State of Origin az a 3 meccsből álló mérkőzéssorozat, ahol NSW állam legjobbjai mérik össze erejüket QLD állam legjobbjaival Rugby League sportágban. Tegnap a széria második meccse volt. NSW legutoljára 2005-ben nyert szériát, azóta csak egy-egy meccset. Így már jó pár éve mást sem lehetett hallani a tévében a State of Origin idején, mint hogy „na, idén most már aztán igazán megmutatjuk nekik”.




A cégnek, ahol dolgozom, van 3 db éves tagsága az ANZ Stadiumban. Az éves program kint van az üzenőfalon, csak szólni kell a kolleganőmnek, aki ezzel foglalkozik, ha menni akar valaki, és akkor ő elintézi a jegyet. Ha egy meccsre többen akarnak menni, mint hárman, akkor sorsolásos alapon megy a dolog. Tekintve, hogy a State of Originnél már csak az évad fődöntője a népszerűbb NRL (National Rugby League) körökben, ezért aztán mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag mindenki betette a nevét a kalapba a munkahelyemen, de én lettem a szerencsés. Úgyhogy szépen kékbe öltöztünk tegnap Richarddal és elindultunk a meccsre. Azért kékbe, mert a NSW-i csapat színe a kék. QLD színe a bordó (szerintem, de lehet, hogy a maroon teljesen más színárnyalatot takar magyarul. Mindenesetre azok a fordítások, amiket találtam rá {vöröses, gesztenyebarna} egyike sem helytálló. Döntsétek el magatok az alábbi kép alapján).




A jegy árában benne foglaltatik a tömegközlekedés is, és van több, különböző útvonalakon közlekedő, kifejezetten ilyenkorra csatasorba állított buszjárat is, ami egészen a stadion bejáratáig megy. Mi leparkoltuk a kocsit a hozzánk legközelebb eső buszmegállónál, és vártuk a buszt, ami csak nem akart jönni. Ekkor megnéztem a kifüggesztett menetrendet, és konstatáltam, hogy fél órával azelőtt ment el az utolsó busz, hogy mi odaértünk. Na, visszaszálltunk a kocsiba, és elindultunk, hogy akkor leparkolunk a vonat mellett valahol, és azzal megyünk. Pár sarkot mentem, amikor láttunk egy buszt. Elhaladtunk mellette. Megkérdeztem Richardot, hogy ez az a busz-e, ami nekünk kell. Én nem tekergethettem a nyakam, mert vezettem. Mivel az a busz volt, ezért villámsebességgel leparkoltam egy mellékutcában és rohantunk az ahhoz legközelebb eső buszmegállóba. Le is intettük a buszt. A sofőr mondta, hogy itt ugyan nem áll meg a speciális busz menetrendszerűen, de őt azért küldték, hogy járja körbe az útvonalat még utoljára, és szedje fel azokat, akik lemaradtak az utolsó járatról. S látta, hogy kékben vagyunk, ezért hamar kitalálta, hogy hova tartunk :) Csak visszafele figyeljünk oda, hol szállunk le.

Mikor leültünk a helyünkre, alaposan körbenéztem. Alig láttam bordó mezt a közönségben. 84000-nél valamivel több szurkoló jelent meg, ebből tán 1000 volt Queensland-i. A maradék 83000 szép világoskékben tündökölt. Vicces volt, amikor a kommentátor belekiabálta a mikrofonba, hogy akkor most üdvözöljük a queenslandieket, akik épp most jönnek ki az öltözőből. Az 1000 QLD szurkoló örömujjongásba kezdett, válaszul pedig 83000 NSW szurkoló elkezdett fujjolni :)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy követni tudtam a játékot, de jó volt a hangulat a stadionban. Ha tévén néztem volna ugyanezt, akkor halálra untam volna magam, de így élőben kifejezetten élvezetes volt, még ha nem is értettem. Mondjuk nem volt izgalmas meccs, 1 try (erre játsszák a Rugby League meccseket, nem gólra) sikerült összesen, az is az utolsó 10 percben, meg az elején két büntetőt rúgott a QLD csapat. De a lényeg az, hogy végre idén mi Kékek nyertük a szériát :) Mert ugyan még egy meccs hátra van, de az elsőt is mi nyertük, így miénk a széria :) Volt is ám örömujjongás rendesen :)

Ne haragudj Brizzy, tudom, hogy ugyanoda jártunk iskolába, még ha pár év eltéréssel is, és ezért illene ugyanannak a csapatnak szurkolnom, mint te, de hát az élet úgy hozta, hogy te Maroon lettél, én meg Blue :)


Eszti


Sajnos nagypapám életében eljött az a pont, amikor nem lehet őt tovább egyedül hagyni egy percre sem, de kórházba nem szeretnénk küldeni. Ilyen messziről én sajnos nem tudok aktívan segíteni. Amit viszont meg tudok tenni, az az, hogy megkérdezem tőletek kedves olvasók, hogy ismertek-e megbízható, tapasztalt ápolónőt, aki elvállalná ezt a munkát.

Nagypapám 91 éves, Budapesten él. Eddig kiváló mentális egészségnek örvendett, múlt héten azonban elkezdett romlani az állapota. Zavart lett, problémája van a jelen érzékelésével és gyakorlatilag megszűnt a rövidtávú memóriája, régmúlt dolgokra azonban tökéletesen emlékszik. Fizikálisan nagyon jó állapotban van.

Nappalra van segítsége, leginkább éjszakára kellene felügyelet mellé. Vigyázni, hogy ne gyújtsa magára a lakást, segíteni beadni az esti/éjszakai gyógyszereit, meg a reggelit, vezetni a cukor/vérnyomás értékeit egy füzetben, ha éjszaka felriad és hirtelen nem tudja hol van, akkor megnyugtatni. Figyelni, hogy ne essen le a cukra, és ha mégis túl alacsony lenne az érték, akkor adni neki enni, hogy ne kómáljon be.

Ha tudtok olyanról, akire valóban lehet számítani, megbízható és ért a szakmájához, akkor kérlek vegyétek fel velem a kapcsolatot a sztiszti kukac gmail pont com email címen, hogy a további részleteket meg tudjuk beszélni.

Most apukám van vele éjszakánként, de sajnos túl nagy teher ez a számára. Nem azért, mert ne imádná az apukáját, és ne tenne meg mindent érte, hanem mert reggel hétkor indul dolgozni és ritkán ér haza este tíznél korábban. Nagyon aggódom, hogy ha így folytatja, akkor mellé is ápolónőt kell fogadni. És anyukám is hasonló órákat dolgozik. Ki fogja készíteni őket ha nem találunk hamarosan segítséget.

Nagyon kérlek, ha ismertek olyan ápolónőt/férfit, aki ezt tudná vállalni, akkor küldjetek e-mailt. Továbbítani fogom a szüleimnek és apukámmal fogja tudni megbeszélni a gyakorlati részleteket.